H2804111825
K2905121926
Sz3006132027
Cs3107142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172401

Összes blogok

2008/11/07

Tudom mi a hiba, éppen ezért még jobban elkeserít. Először is nagyon nehezen oldódom, ha nem a megszokott társaságban vagyok, mert ugye ott nincs problémám. Másodszor nem vagyok egy szinten velük.
Az egyik csak még mindig le van maradva a "fiúk, kinek mekkora"-nál, a másik meg egy emós picsa (igen, a lengyel, ja és anoreksziás is), a többiek meg még mindig étellel dobálóznak. Mondjuk összességében nagyon aranyosak voltak. Az egyik néger srác próbált velem beszélgetni, de a hangos (diszkó) zene miatt nem hallottam, szóval szerintem egy nyelvtudatlan embernek tart, bár nem vettem rajta észre (egyébként nem beszélek se angolul, se norvégul, ó jee). Meg volt egy norvég csaj, azzal is beszélgettem egy keveset, egy másik pedig megdicsérte  a pólómat.
Aztán hívtak táncolni. Itt már el volt rontva az egész, mert ha táncolni hívnak, egyből begubózódom. Igen, antiszoc vagyok.
Mikor mondtam, hogy elmegyek, egy páran kikísértek. Szegény orosz csajon (akivel mentem) láttam, hogy rosszul érzi magát, mert én rosszul érzem magam. Sajnáltam, túl rendes. Mondta, hogy menjek máskor is. Majd egyszer. Talán. Kijött egy orosz srác is, de neki az értelmiségi szintje egy kacsáéval vetekszik. Jópofizott, majd közöltem vele, hogy te hülye vagy. Természetesen magyarul. Természetesen nem értette.
És akkor a bulit össze is foglalom: nem éreztem jól magam ezzel a társasággal, mert nem vagyunk egy "szinten", viszont nagyon aranyosak voltak.
Átsétáltam a térre, hogy anya fel tudjon szedni. Persze az út csúszott, és igen egy tizenéves srác banda előtt estem orra (vagyis csak majdnem, de nem sok hiányzott hozzá). Aztán le akartam ülni a padra a téren. Leraktam a táskámat rá, mert nedves volt, de még így is sikerült a vízbe ülnöm. I'm still a rockstar.
Engem fel kell, hogy vegyenek a filmművészetire Budapesten. Én itt nem maradok 3 évnél tovább. 
Kulcsszavak: hülyevagyok

2008/10/27

Zuzut fárasztom az éteren keresztül. Vagyis nem fárasztom, csak írogatok neki, ő meg nem válaszol. Vagyis válaszolt, de már eljutott odáig, hogy vissza is olvasta, meg reagál is rá. Pedig én nem vagyok fárasztó ember, ezt ki is fejtettem neki, de ő csak annyit mondott, hogy hülye vagyok. Ez meg tény, szóval nem kell vele foglalkozni. A baj csak, az hogy holnap, vagyis ma (túl sok vagyist használok, ami azt jelenti, hogy nem tudom megfogalmazni elsőre, amit akarok), és ugye oda menni kell. De nem akarok. Eddig csak én nem lógtam. Majd reggelre belázasodom. Azt a francos norvégot meg magamtól is megtanulom. (Majd kérek tőletek segítséget, előre is köszi.)
Azt mondja aludjak. Pedig miatta maradtam fent. Azért se, inkább írok neki. Mert ugye ott buli van, itt meg vihar. Csodás. Erről ennyit.
Kulcsszavak: hülyevagyok

2008/10/09

Anyám egyik nap azt mondta, hogy nem tud elképzelni sem irodában, sem fehér köpenyben a rendelőben. Én sem magamat. Pedig biológia tagozatos vagyok, és úgy volt, hogy egyszer majd bioszból és kémiából érettségizek és egyenes az út a gyógyszerészetire, vagy az orvosira.
Ha otthon maradtunk volna ez biztos. És elgondolkoztam azon, hogy vajon én is ezt szeretném-e, vagy a tanáraim iránt érzett tiszteletből és szeretetből választanám-e ezt a pályát. (Mert ha nem ezt választom, akkor úgy érezném, hogy "szövetkeztem" ellenük.) Valószínűleg apám is akkor lenne rám büszke. Tudom, mert ő mindig akkor szeretett a "legjobban" mikor megmutattam neki a kitűnő bizonyítványomat. Anyámnak mindig mindegy volt, persze tudom, hogy végtelenül boldog, mikor látja, hogy jól tanulok. Nevelőapámnak meg aztán tényleg mindegy, de úgy veszem észre, hogy amolyan "sikeres" embert néz ki belőlem, hogy megállom majd a helyem az életben. Szegénynek elég elveszett lányai vannak, úgyhogy már csak bennem "bízhat".
Na de, visszatérve az elvárásokra, egy kicsit kétségbe estem a "jövőmmel" kapcsolatban. Nem akarok orvos lenni. Nagyon nem szeretném. És ezért jó, hogy itt vagyunk. De ha itt járok majd gimibe, akkor ez a két év mire volt jó? Meg itt nagyon nem ott van az oktatás, mint otthon, kevesebb az elvárás (ami nem nehéz), meg hiányzik is a gimi (és lenne lehetőségem arra, hogy hazamenjek és a mamánál lakjak).
Most akkor megfogalmazom érthetőbben, hogy tulajdonképpen mi is a bajom. Otthon várnak az elvárások, de ugyanakkor a szeretett gimi, no meg az imádnivaló barátok, viszont ha itt járom ki a középiskolát, akkor választhatom azt amit szeretnék (amúgy gőzöm sincs), de nem olyan színvonalon, egy másik kultúrában (jelenleg) barátok nélkül.
Nem vagyok normális, más valószínűleg imádna itt lenni.

Ó istenem ennek így semmi értelme, és abszolút logikátlan az egész írásom, de jelenleg abszolút logikátlan vagyok, amire valószínűleg rásegített, hogy egész nap a kémiát pótoltam, mert Mucus erősen érdeklődött, hogy hogy haladom. Sehogy, ez nekem nem megy. Nem akarok magántanuló lenni. Borzalmas, azt se tudom hol áll a fejem, mit is kéne tudnom.

Kulcsszavak: hülyevagyok

2008/10/04

A ... életbe! Kitöröltem egy bejegyzésem! Lehet a múltkor is ez volt...

Hülye vagyok ááááá

 

Amúgy arról volt benne szó, hogy a fél délutánomat biciklizéssel és fényképezéssel töltöttem, és találkoztam egy bácsival, aki amolyan öreg halász típus és megbeszéltem vele a birkák sorsát, meg hasonlók. 

Még egyszer, hülye vagyok, és menthetetlen :(

Kulcsszavak: hülyevagyok