H3007142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172431
P0411182501
Sz0512192602
V0613202703

Összes blogok

2010/12/21

Plusz egy jó...

... azaz nem csak a virágos nénivel vagyunk ám jóban :)

 

Tegnap a gyerkőcökkel lesétáltunk a zöldségeshez. Ez egy nagyon frankó kis zöldséges, sokféle áru, normális árak, kedves kiszolgálás. Léna persze az üzlet közepén nekiállt ordítani, hogy szőlőt akar, mikor máskor, mint december közepén, amikor 780 ft kilója... Mivel vettem már egy csomó mindent, és így is 3000-et fizettem, mondtam neki, hogy ezt most felejtse el. Nyilván ez kevés volt ahhoz, hogy elhallgasson, úgyhogy igyekeztem minél hamarabb túl lenni a vásárláson, és eltávolítani a kis bömbölőgépet az üzletből. Ellenben Cili, a zöldségeslány megszánta az én kis ordító porontyomat, és adott neki egy kis fürt szőlőt! Még meg is mosta neki! Léna fején elégedett vigyor terült szét, és ketten Ádámmal befalatozták a szőlőt.

 

Tiszta Karácsony... :) Olyan jó élményeim vannak mostanában, csak így tovább!

 

(Leszámítva, hogy tegnap defektes lett a kocsink, Gábor kér órát küzdött vele egy Tesco parkolóban, majd kénytelen volt egy taxit hívni, és a kerékkel együtt hazataxizni, mert nem sikerült megoldania a problémát. Eddig 8500 ft-unkban van ez a kis kaland, és a kocsi még ott ál a Tesconál, és a kerék még nem jó... Erről viszont nem az emberek tehetnek, úgyhogy összességében ez nem ront a karácsonyi hangulatomon, csak az anyagi helyzetünkön...)

Kulcsszavak: húdejó

2010/12/17

Jó dolgok

Sok kismama panaszkodik, hogy "a társadalom" részéről nem találkozik semmilyen segítő szándékkal a mindennapok és az ügyes-bajos dolgok intézése során. Hát nem tudom, hogy csak én vagyok-e kivételesen szerencsés, vagy alapvetően a pozitív dolgok jobban megmaradnak bennem, mint a negatívak, de azért én sokszor érzem, hogy az emberek rendesek és segítőkészek velünk, ha a gyerekeimmel vagyok.

 

Pár hete a gyógyszertárban ki akartam váltani jópár dolgot, de kiderült, hogy lejárt az egészségkártyám, így úgy döntöttem, hogy készpénzzel csak kevesebb dolgot veszek meg, ami nem sürgős, azt most kihagyom. Mögöttem egy idősebb férfi állt, és csak annyit hallott, hogy valami nincs rendben a kártyámmal, ezért gondolom, azt hitte, hogy nincs elég pénzem a gyógyszerekre. Odalépett, és felajánlotta, hogy kifizeti nekem, amiket kérek!!!Le voltam döbbenve, szóhoz se jutottam, még megköszönni is alig tudtam neki a felajánlását.

 

Advent első vasárnapján tudatosult bennem, hogy nincs koszorúnk. Elugrottam ide a sarki virágboltba, és egyúttal visszavittem a tavalyi koszorúnkat, hátha van valami, amit a virágárus néni újra tud róla hasznosítani. Hát az egészet újrahasznosította, mégpedig úgy, hgy leszedte róla az elszáradt részeket, egy csomó friss dolgot tett rá, meg új gyertyákat, dolgozott rajta vagy 20 percet, és szebb lett, mint új korában. Mikor megkérdeztem, hogy mivel tartozom, csak a gyertyák árát akarta kifzettetni velem. Alig tudtam még párszász forintot ráfizetni, nem is akarta elfogadni tőlem.

 

Ma a T-Mobile egyik üzletében voltam, feltöltőkártyát akartam venni ajándékba. Sajnos a legtöbb helyen már csak az online feltöltés van, de hát ajándékba mégiscsak úgy akartam, hogy valamit átadjak, így kénytelen voltam egy végtelenedik sorszámot tépni a T-Mobile-nál. Természetesen a kistesűek is velem voltak, mert nyilván nem tudom kire hagyni őket most sem. Egy darabig tudtam őket szórakoztatni, de aztán Léna kezdte unni a banánt. Nemsokára odajött egy férfi, hogy megkérdezze, mit szeretnék intézni. Mikor elmondtam, gyorsan hozott egy kártyát, és a legközelebbi pénztároshoz irányított. Közben egy másik kolléganő elszaladt valahová, majd néhány szaloncukorral tért vissza, amivel végképp lekenyerezte a porontyokat :)

 

 

 

És ez csak három példa a közelmúltból, de én elég sokszor tapasztalok ilyen fajta hozzáállást, és az az igazság, hogy nagyon jól esik. Szóval nekem ne mondja senki, hogy a mai világ ilyen meg olyan. A mai világ pont olyan, amilyenné tesszük, és én nagyon sokrszor érzem, hogy felém igenis sok jó árad belőle.

 

Mindenki másnak is ezt kívánom karácsonyi ajándékul. Mert nekem az ilyenektől is ünnep az ünnep...

Kulcsszavak: húdejó

2010/12/05

Felnőtt-nap Férjjel - avagy pucér testek mindenütt :)

A tegnapi napunk hosszú idő óta a legjobb nap volt az életemben. És mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a két szuper barátnőm - akarom mondani, komaasszonyom :)))

 

Az egész még augusztusban kezdődött, amikor Mártitól a szülnapomra kaptam egy Feldobox Kényeztetés élménykupont. Aki ezt kitalálta, nem volt egy hülye ember, az a lényege, hogy kapsz egy dobozt, amiben van egy kártya meg egy katalógus, és a katalógusban található 50 program bármelyikére beválthatod a kupont. Én elhtároztam, hogy az esztergomi Aquasziget Élményfürdőbe megyünk majd el, de kivártuk a telet, egyrészt mert ilyenkor már úgysem lehet olyan sok mást csinálni, másrészt én ilyenkor szeretem igazán ezeket a wellnesskedős helyeket.

 

Tegnap volt a napja, hogy útra is keltünk, és itt jön a képbe a másik komaasszony, Réka, aki lovagjával (akarom mondani, vőlegényével) egyetemben vállalta, hogy amíg mi Férjjel élményfürdőzünk, leveszi a vállunkról a gyereknevelés minden gondját. Férjnek ugyan voltak kétségei, hogy hogy fog ez a két, gyerekvigyázásban viszonylag gyakorlatlan alany elboldogulni a mi két rosszcsont gyerekünkkel, de én bizakodó voltam. Egyrészt tudtam, hogy Ádám a rosszalkodását leginkább nekem tartogatja, és esetleg még az apjának, de akit kevésbé ismer, azzal olyan, mint a kezes bárány. Lénuszka anyahiány-problémái kapcsán pedig bíztam Rékában, hogy megoldja valahogy. És így is lett. Reggel elláttuk a két bátor jelentkezőt számtalan instrukcióval a gyerekeinket illetően, aztán ők elindultak a Vasúttörténeti Parkba, mi meg Esztergomba.

 

Innentől kezdve a nap úgy röpült el, mint egy pillanat. Először csak fetrengtünk a szabadtéri melegvizes medencében, és élveztük, hogy nem nekünk kell terelgetni a két kiskorút. Aztán csúszdáztunk, megebédeltünk, és már mehettünk is a Kleopátra Pihenőszobába! Az élménykupon ui. magában foglalta, hogy 3 teljes órára miénk lehetett a privát pihenőszoba. Hát mit mondjak, jó hely, egy valódi szexkuckó ;) Van benne egy hatalmas, két személyes pezsgőfürdő, egy dupla franciaágy (én még ekkora ágyat életemben nem láttam, akkora, mint két külön franciaágy, csak egyben), hatalmas párnákkal, fölötte pedig szolárium-lámpákkal, mellette egy óriási tükör, van még egy teázó-sarok meg egy mosdó. Be volt készítve friss gyümölcs meg üdítő, kaptunk egy fürdőgolyót, és a kulcsot :) Azért akármilyen jó hely, nem töltöttünk ott teljes 3 órát, mert közben azért kipróbáltuk a wellness-világot is. Három féle szauna, egy gőzkabin, pezsgőfürdő, pihenő-szobák, élményzuhanyok, meg egy hosszúkás, hideg vizes medence az alján hatalmas kavicsokkal. Nahát ez a wellness-világ naturista terület, aminek hallatán Férj elsőre közepes méretű sokkot kapott, de szerintem nagyon hamar meg lehet szokni. Az ember kap egy hatalmas vászonlepedőt, és abba csavarhatja kis testét a szégyenlősség mértékének megfelelően. Hát én nem vagyok egy nagyon szégyenlős fajta, úgyhogy hamar eljutottam odáig, hogy anyaszült meztelenül üldögéltem vagy feküdtem a szaunában, és az is csak elsőre volt fura, hogy meztelen idegenekkel ücsörgök együtt egy medencében. Valójában inkább felszabadító, mint kényelmetlen érzés volt, a végén pedig már fel sem tűnt körülöttem a sok lóbálózó kuki és szőrös férfisegg. Azért tegyük hozzá, hogy szerintem az emberek tök kultúráltan viselkedtek ott, szóval nem éreztem, hogy nagyon bámulna valaki, és nem is arról szólt, hogy mutogatja mindenki, amije van, hanem épp annyi időt töltött mindeni csupaszon, amit muszáj volt, azt viszont egészen fesztelenül.

 

Mi Férjjel végigpróbálgattunk mindent, amit csak lehetett, egyedül a szauna-showt nem, ami azt jelenti, hogy óránként valamelyik szaunában további 300 ft-ért valami érdekesség van, pl. csokis vagy mézes testpakolás, vagy sörös felöntés (mármint nem a garatra, hanem a szaunakövekre), meg ilyenek. Legközelebb azért egy ilyet is kipróbálnék, de az az igazság, hogy egy napra ennyi is bőven elég volt. Kicsit még visszamentünk a pihenőszobánkba egy teára, aztán szomorúan búcsút vettünk tőle. De utána még úsztunk egy kicsit, meg csúszdáztunk, végül visszatértünk a szaunákhoz egy kis lazításra. Tökéletes kikapcsolódás volt, én rég voltam ilyen jól, mint tegnap!

 

Itthon aztán vártak ránk ismét a porontyok, és amilyen jó volt egy napot nélkülük tölteni, azért még jobb volt őket viszontlátni! Láthatóan egész jól érezték magukat, csak a gyerekfelvigyázó személyzet tűnt egy kicsit elgyötörtnek :) Ahogy elmesélték, Ádám remekül érezte magát, nem rosszalkodott, Léna pedig egy-két próbálkozást leszámítva azért elviselte, hogy nem vagyok a közelben. Azt mondták, délutánra már kezdte elfogadni Rékát, mint anyapótlékot, amiben szerintem az is benne lehetett, hogy akkor már itthon voltak a saját kis megszokott kuckójukban. Mindenesetre túlélték mindannyian a napot, és ez a fő :) Érdekes viszont, hogy egyikük sem kakilt egész nap, csak amikor már itthon voltunk, ami nem jellemző rájuk, mert általában délelőtt vagy legkésőbb ebéd után szoktak. Egyébként sok ember van úgy, hogy csak a saját megszokott környezetében tud, hát úgy látszik, nekik mi vagyunk a megszokott környezetük :)

 

Ezúton szeretném kifejezni hálámat Mártinak és Rékának, akik nélkül a tegnapi nem nem jöhetett volna létre... Én most úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, szerintem ez a feltöltődés most kitart egészen a karácsonyi végrahajráig :) Dalolva fogok éjszaka mézeskalácsot sütni és tömegben vásárolni és ajándékokat csomagolni és gyakorlatilag bármit csinálni.

 

Jó, hogy az embernek vannak barátai.

Kulcsszavak: barátok húdejó