H2504111825
K2605121926
Sz2706132027
Cs2807142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172431

Összes blogok

2012/09/19

Gyűjtögetők

Van a Spektrumon egy sorozat, ami olyan emberekről szól, akik kényszeresen gyűjtögetnek mindenféle dolgokat, míg végül a házuk már úgy néz ki, mint valami szeméttelep. Maga a sorozat egyébként szerintem egyrészt unalmas, másrészt mindig szomorúnak találom, ha mások nyomorából próbálnak szenzációt csinálni, úgyhogy kb. egy részt néztem meg belőle Kisbéren.

 

Ellenben tegnap, amikor este végignéztem a lakáson, meg kellett állapítanom, hogy néha nálunk is majdnem olyan kaotikus a helyzet, mint a gyűjtögetőknél. Mindenfelé játékok és ruhák szanaszét, műalkotásokkal teli papírlapok, Léna által ollóval miszlikekbe aprított fecnik. Egyszerűen végtelen mennyiségű energia szorult beléjük, és kezdem úgy érezni, hogy ennek nagy részét arra használják, hogy a lakásunkat disznóóllá alakítsák. Mivel pedig hárman vannak egy ellen (na jó, legyen két és fél, Levente azért még nem teljes értékű ellenfél, bár cuccai azért neki is akadnak már szép számmal), rendre alul maradok a rendetlenség elleni harcban. Nem vagyok egy rendmániás nőszemély, de ami sok, az sok. És az a fő baj, hogy a rendetlenség útját állja a takarításnak, a koszt viszont nem szeretem. De sokszor mire odáig eljutok, hogy takarítható állapotba hozzam a helyszínt, és nagyjából elpakolok, pont közbe jön valami, és akkor kezdhetem elölről mondjuk másnap, mert addigra ugyanolyan felfordulás van.

 

Mára a kistestűek mindegyike nagyjából kigyógyult a náthából, de legalábbis ovi-bölcsi-képessé nyilvánítottam őket, úgyhogy felvettem a harcot, és csak pakolok és pakolok... Most hogy így írás közben kicsit kipihentem magam, megyek is vissza, hátha végre a porszívózásig is eljutok :)

Kulcsszavak: házitündér

2012/09/13

Mint a régi szép időkben

Az összes gyerekem beteg, tegnap óta négyesben vagyunk itthon. Nyűgösek, hisztisek, pedig csak egy kis nátha. Mára én is elkaptam, én is nyűgös vagyok. Milyen jó együtt nyűgösnek lenni, és fél délelőtt Lolka és Bolkát nézni! Legalább addig, amíg Levente alszik, mert másképp lehetetlen csendre bírni őket. Szerencsére még betegen is elég élénk jószágok :)

 

A lakás állapotáról jobb szót sem ejteni, legalább olyan vacakul van szegény, mint mi magunk. Hajtogatásra váró ruhakupacok, játékok szanaszét, egy lebontott kuckó részei, a konyha enyhén szólva is disznóól. Ez utóbbin azért majd mindjárt segítek, de egy túrós tésztánál többet nem fogok ma főzni, az nagyon valószínű.

 

Mondom én, mint a régi szép időkben. Egyébként biztos hihetetlennek hangzik, de olyan jó, hogy mindhárom porontyom itt van körülöttem, még ha betegen, hisztisen és nyűgösen is, de azért cukik. Bekuckózunk a hirtelen jött őszben, teát iszunk, és szeretem őket.

2012/08/22

"Úgyis egész nap otthon vagy..."

Léna ma újra ment bölcsibe. Igaz, csak rövid napra, reggeli után, 9 körül vittem be, és délben elhozom. Azért két hónap kihagyás után kell egy kis visszaszokás.

 

Azt hittem, majd mindenfélére lesz időm, hiszen egész délelőtt csak egy gyerekem van. Hát, nem lesz :)

 

Először is az "egész délelőtt" alig több, mint nettó két óra, hiszen haza kellett érni a bölcsiből és délre vissza kell érnem. Aztán fölhívott anyósom - húsz perc. Szoptattam, pelenkáztam - negyed óra. Tízóraiztam - 5 perc. Próbálom altatni Leventét, hogy legalább amíg nyugi van itthon, addig tudjon pihenni. Közben mosok, de a tegnapit le kéne szedni, hogy ki tudjak teregetni. Kéne intéznem néhány utalást, kipakolni a mosogatógépből, utasbiztosítást kötni Gábornak, kipakolni az utazótáskákból, amik hétfő este óta itt állnak, és még csak a szennyest sikerült belőlük kiszednem. Régóta halogatott e-maileket és telefonokat kellene intéznem. Neki kéne állni megszervezni Levente keresztelőjét. El kellene menni a zöldségeshez, mert  nincs itthon gyümölcs.

 

Az a szerencse, hogy főznöm nem kell ma, így a fenti dolgoknak legalább a töredékét meg tudom csinálni. És még mondja valaki, hogy a GYES-en lévő anyák élete tiszta pihenés :)))

Kulcsszavak: anyaság házitündér

2012/06/17

Aktuális helyzet

Ahogy elmúlt Levente sárgasága, úgy lett fokozatosan egyre élénkebb, és persze egyre többet is sír. Részben hasfájás miatt, néha meg egyszerűen csak nem kerek a világ... Néha nem tudom, mi baja, olyankor csak hurcolgatom tehetetlenül föl-alá, aztán egyszercsak megnyugszik. Ilyenek ezek a csecsemők. De általában azért jól elvan, noha még így sincs mellette túl sok időm. Vagy szoptatom, vagy pelenkázom, vagy altatom, vagy visszaaltatom, vagy sétáltatom, vagy átöltöztetem, mert lepisilte magát, vagy én öltözöm át, mert rám bukta a fölösleges tejet, szóval vissza kell rázódnom a csecsemős hétköznapokba :) De teljesen nyugodtan viselem a dolgot, így a harmadik gyereknél már simán el tudom fogadni, hogy a napjaim nem tervezhetők. Egyedül az fáj, hogy a másik kettőre kevés érdemi idő jut (magamra meg semmi, de ezzel kapcsolatosan nem is voltak hiú ábrándjaim).

 

Most Gábor elvitte őket strandra, aztán Léna megy Kisbérre Anyához, Ádám meg jön haza. Anya most nem tud jönni, mert jövő héten Katára is kell vigyáznia, de mondta, hogy egy gyereket elküldhetek hozzá pár napra. Alapvetően Ádámra számított, de mondtam, hogy nem jó az, hogy mindig Ádámot "passzolom le", még ha szívesen is megy. Nemrég Léna is volt 4 napot anyósomnál, és jól bírta, úgyhogy most inkább őt adom, Ádám meg hadd legyen kicsit többet velem, úgy látom, neki most jobban kell.

 

Egyébként Leventéhez való viszonyuk eddig tök jó, bár mindketten kicsit máshogy viselkednek vele. Ádám igazi "nagytesó" lett, büszke rá, hogy Leventét mindenfélére tanítja (pl. kidugni a nyelvét a szájából, és hasonló trükkök), örül, ha el tudja szórakoztatni, és lelkesen tologatja a babakocsiban, míg el nem alszik. Ma reggel, mielőtt indultak, Leventét kicsit megsétáltattam, hogy aludjon el, de nem sokkal később felébredt és sírni kezdett. Mire én odaértem, Ádám már ott is volt, és kezdte tologatni, tök jól esett :) Úgy látom, kellett neki egy kis idő, míg megbarátkozott vele, de most egyelőre jól állnak a dolgok. Léna meg inkább anyukásat játszik, szoptatja, babakocsiztatja, pelenkázza a játékbabáját, holott eddig egyáltalán nem babázott.  A viselkedésükben azért érezhető, hogy kicsit megviselte őket a kistesó érkezése. Ádám Lénával lett agresszívabb, folyton beleköt, piszkálja, sok köztük a konfliktus. Léna meg hisztisebb lett, de hát ez szerintem normális így 3 éves korhoz közeledve még kistesó nélkül is. Összességében azért én úgy látom, hogy kezelhető a helyzet.

 

Az egyetlen dilemmám, hogy a főzést hogy fogom megoldani a nyáron. Nap közben a három kistesű mellett esélyem sincs, néha Leventét se tudom letenni egész délelőtt, nem is beszélve a másik kettőről, akik nem annyira azok a sarokban békésen eljátszadozó fajták... Maradnának az esték, de egyrészt a többi házimunka is jórészt akkorra marad, másrészt van, hogy Levente este fél10-10 körül alszik csak el, én meg olyankorra már eléggé fáradt vagyok. Vagy lehetne a délutáni alvás alatt is, csak ha nem alszom olyankor én is, akkor alighat tudom életben maradni ilyen eseménydús éjszakák után :)

 

Na majd valahogy lesz ez is, most viszont megyek aludni, kihasználva, hogy egy gyerekem van itthon, aki szintén elszenderült :)

2012/05/14

Fehér por és gyanús folyadék a konyhámban

Ha a gyerekeim 10-12 évvel idősebbek lennének, azért most elkezdenék gyanakodni, hogy elindultak a lejtőn és a drogozás útjára léptek. Bár ha jobban belegondolok, kicsi a valószínűsége, hogy ebben az esetben pont a konyhámban pazarolnának el több tíz(száz?)ezer ft értékű anyagot.

 

A szomorú helyzet ehelyett az, hogy hangyainvázió tört ki a konyhában. Eddig is volt szerencsém összefutni néhány eltévelyedett példánnyal, akik a lehulló morzsákra nyomultak, de most azért durvább a helyzet. Ott szambáznak a kis szemetek a konyhapulton, a szekrényben, a falon, és egyszerűen nem tudok mit tenni ellenük. Már végignyaltam az egész konyhapultot (és ez most nem a fészekrakó ösztönöm volt, mert rohadtul nem éreztem semmi belső késztetést), fölmostam a konyhát Flóraszepttel, de ezeknek mindez smafu. Kiszórtam a vonulási útvonalukra vagy 3 zacskó sütőport, mert azt olvastam valahol, hogy ez hatásos. Hatásos is volt, mert azóta másfelé vonulnak, de hát mégsem szórhatom tele az egész konyhát sütőporral!

 

A kistestűek lelkesen segítenek az irtásban, bár Léna elsőre sokkot kapott a hangyáktól, de már kezd hozzájuk szokni. Ádám időnként porszívóval vadászik rájuk, szombaton pedig kitalálták, hogy egy titkos összetételű hangyariasztó folyadékkal veszik fel a harcot ellenük. Nagy egyetértésben kutyulták a löttyöt, mint később kiderült vízből, kőből, fából és szappanból. Szerencsére nem úgy kell alkalmazni, hogy szétlocsoljuk a hangyás területen, elég csak kihelyezni a konyhapultra, és már önmagában ennyi is távol tartja a kis dögöket.

 

A siker egyelőre kétes, néha eltűnnek, de csak hogy utána újult erővel támadjanak. Készülődöm a Nagy Leszámolásra...

Kulcsszavak: Ádám házitündér Léna

2012/04/07

Holnap végre jön haza a fiam! Még a Húsvétnál is jobban várom :) Már egy hete nem láttam, ennyit még sose volt távol tőlem egyhuzamban. Nem mondom, hogy nem százszor egyszerűbb az élet, ha nincs itthon, de ez valahogy " a lét elviselhetetlen könnyűsége".

 

A takarítással igencsak hadilábon állok, pedig Férj is segít. De valahogy úgy érzem, hogy ilyen szempontból egy 33 hetes terhesség legalább 33%-os rokkantságnak felel meg :) Az hagyján, hogy fáj a derekam, de iszonyú lassú is vagyok, minden mozdulat kétszer akkora erőfesztíést igényel. Ha le is kell hozzá hajolni, akkor háromszor. Úgyhogy ez most olyan lesz, amilyen.

 

Különben is rájöttem, hogy tök nehéz halált és feltámadást ünnepelni egy új élettel a testemben. Egyszerűen a lelkem most nem veszi be az ünnepnek ezt a dimenzióját, csak az Életet, a tavaszt tudom most ünnepelni, bennem most csak a születés tud ünnepelődni, a halál nem.

 

Úgyhogy ez egy ilyen félig-ünnep lesz most: félig takarított lakás, félig átélt spiritualitás. Nem baj. Lesz ez majd még máshogy is, olyan hosszú még az életem. Legalábbis most úgy készülök :)

Kulcsszavak: ünnep Baba3 házitündér

2010/12/22

Jézuska és a csí II.

Én nem tudom, hogy a Jézuska akkor is fog-e jönni hozzánk, ha véletlenül a csí mégsem áramlana tökéletesen akadálytalanul a lakásban, értsd: nem végeznék a takkerolással Szentestére. Azért gyanítom, hogy fog, mert már máskor is előfordult ez a szomorú, ámde nem tragikus eset, és Karácsony azért még mindig volt, mióta az eszemet tudom.

 

Mindenesetre nem állok azért olyan nagyon rosszul, ma teljesen befejeztem a konyhát, és valahogy rászántam magam az előszobára is, ami azért nagy szó, mert ott rohadt hideg van, és ráadásul egy hatalmas kupiterület volt az egész. Ez a kettő mondjuk össze is függ, mert ki a francnak van kedve kimenni pakolni meg takarítani 10 fokba, télen elég nehezen veszem rá magam, viszont ott landol mindenféle lim-lom, és csak gyűlik és gyűlik... Most is nagyon érdekes dolgokra leltem, meg undorítóakra is, bogárhulláktól kezdve bepenészedett műanyag dobozokig, melyeket Férj valamilyen rejtélyes okból az előszobában helyezett el egykoron. (Mármint nem a bogárhullákat, mert azok még élő korukban maguktól jöttek be, hanem a dobozokat, amik akkor még nem voltak penészesek, csak kajamaradékosak, de azért néhány hét parkolás még 10 fokban is fasza kis penésztenyészeteket tud kitermelni.)

 

Most eszméletlenül el vagyok fáradva, de közben meg is vagyok dicsőülve önnön hősiességem tudatától, na meg attól, hogy szegény csí most már legalább be tud jönni hozzánk, és bizonyos helyiségekben legalábbis egész jól áramolgatik föl és alá. Lehuppantam a konyhában egy székre dolgom végeztével, és szinte éreztem, ahogy a csí áramlik körülöttem, de aztán rájöttem, hogy csak huzatos az ablak, ez némileg visszavett lelkesült állapotomból... Na meg az is, hogy rájöttem, hogy 2 órája sikáltam ki a szék kárpitját, és még rohadtul nem száradt meg, ergo vizes lett a bugyogóm. Na de akkor görbült csak igazán lefeléa szám, mikor a szobába lépve konstatáltam, hogy itt aztán nyoma sincs semmilyen csínek, mert Férj csapot-papot itthagyván lefeküdt aludni a kistestűekkel, és most még állhatok neki elpakolni ezt a förtelmes játékkupacot is.

 

És most vessetek meg nyugodtan, de úgy döntöttem, hogy befekszem egy kád forró vízbe, aztán utat vágok a játékok közt az ágyig, és alszom. Ráér az a csí még holnapig...

Kulcsszavak: advent házitündér

2010/12/20

Jézuska és a csí

Tesóm Jézuskája azt hozta nekem, hogy segített a takarításban. Ami azért nem semmi, már ha valaki tudja, miféle viszonyok uralkodnak a konyhámban... Szóval a tesóm rászánt kétszer fél napot, hogy jól áramoljon a csí a konyhámban, és mostanra már tényleg egészen jól áramlik is :) Nem hiszem, hogy bárki más csak fele ennyi időt szánna a karácsonyi ajándékomra, még akkor sem, ha beleszámítom azokat a munkaórákat is, amiket az ajándék árának megkeresésére fordított. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy közben időnként önjelölt bébiszittere is volt a gyerekeimnek, és nemcsak a kakis pelenkákat cserélte szó nélkül, hanem élő mászófalként is funkcionált :)

 

Aztán este az is kiderült, hogy a fiam szó nélkül adoptáltatná magát a tesómmal, ami remélem, nem annak a jele, hogy rossz anya vagyok :) Így esett:

 - Anya, Zsizsik miért mérges volt?

 - Nem volt mérges, csak kicsit szomorú.

 - Miért volt szomorú?

 - Azt hiszem, azért, mert ő is szeretné, ha lenne két ilyen szép kisgyereke, de még nincs neki.

 - De én leszek az ő kisfia!

 

Megkérdeztem tesómat, hogy kell-e neki egy készen kapott 3 éves, de első körben azt mondta, hogy azért inkább nem. Pedig tuti főnyeremény, előnevelt, mint a tanyasi csibe :))) Na mindegy, igazából úgysem adnám, egy napnál tovább  :)

 

Ui.: Szóval most már a fürdőből a konyhába és onnan a WC-be is áramlik a csí a lakásban, már csak a szobákban és az előszobában akad meg, ott viszont durván, szegény...

2010/12/18

Nekiálltam ma a karácsonyi takarításnak, és egészen a fürdőszobáig jutottam :)

Nem egy nagy eredmény, de a lelkemnek jól esik, hogy valamit legalább már haladtam.

 

Viszont nem érdekel semmi, és holnap délelőtt hagyom a fenébe a vásárlást meg a takarítást meg mindent, és megyek templomba. Ezer éve nem jutottam el, nagyon hiányzik, és akárhogy is lesz, végzek vagy nem a  dolgaimmal 24-re, azért nem lehet leragadni a puszta materialitásnál. Mert hát - minden látszat ellenére -  ez mégsem a takarítás és a fogyasztói társadalom ünnepe...

2010/05/16

Nonszensz

Május 16-án fűteni, ez egy vicc. Pedig muszáj, mert a remek nyílászáróinkon át a szél egy perc alatt kikapta a meleget a lakásból, a gyerekeket pedig nem érdekli, hogy a naptárban épp május közepén tartunk, ha egyszer 20 fok sincs a lakásban.

 

Mindennek tetejébe Férj ma megint elszállt a fellegekben. Igaz, holnap késő este már itt is lesz. Voltaképpen gondolhatnám azt is, hogy csak a Balatonra ugrott le, vagy ilyesmi, tök mindegy, hány kilométerre van, a lényeg, hogy nincs itt. De valahogy mégsem mindegy az agyamnak, hogy 100 vagy 900 km választ el bennünket.

 

Elmentünk ma az IKEA-ba, és újabb hasznos felszerelési tárgyakkal gazdagítottuk szerény hajlékunkat. Mondjuk ez is egy vicc, hogy ez a lakás már sosem lesz készen, de ezen tényleg tudok röhögni :) Hogy a beköltözés után másfél évvel még mindig nem bírtuk megvenni azt a kinyitható kanapét, aminek köszönhetően esetleg a nappalink nem úgy nézne ki, mint egy menekülttábor, hanem mint egy nappali. Vagy hogy változatlanul a nagyanyám 50 éves szőnyegén létezünk, lassan a második gyerekem is megtanul rajta menni :) Mondjuk láthatóan tetszik neki, a minap nekiállt megkóstolni rajta a mintázatot, és nem reklamált, hogy avas lenne, pedig 50 év után ez sem lenne megepő :))) Na de az IKEA-ban bizony megint csak a nyálunkat csorgattuk a 200.000 ft-os kanapéra (mi csak képletesen, a gyerekeink a szó szoros értelmében), valahogy csak nem akar rá összejönni a lóvé. Mindegy, majd egyszer szervezek magunknak valami gyűjtést, pl. minden Sarok-felhasználó küldjön egy ezrest, és már összejön :)))

 

Kicsit fáradt vagyok, de kezdem rezignáltan tűrni, hogy a háztartás maga alá gyűr végképp. Azért most még vasalok egy kicsit. Azt nem vállalom, hogy mindent, ami erre vár, de azért egy kicsi hadd fogyjon belőle. Olyan ez, mintha Déva várát építeném, mindig újratermelődik, de annyit nem ér az egész, hogy emberáldozatot mutassunk be az eredmény érdekében. Habár ha belegondolok, van itt pár unszimpatikus szomszéd... :)