H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Összes blogok

2012/03/19

Szabadság, de most már tényleg :)

Ahhoz képest, hogy két és fél hete nem dolgozom, ma van az első olyan napom, amikor a gyerekek oviban/bölcsiben vannak, én meg egyedül itthon.

 

Először is voltunk Villányban március első hétvégéjén barátokkal. Ez nagyon pihentető volt nekem, tuladjonképpen semmi különöset nem csináltunk, de pénteken este étteremben voltam, amire már nem is emlékszem, mikor volt utoljára, aztán meg nagyokat sétáltunk. A borkóstolást nyilván jelképes mértékre korlátoztam, amiért kicsit fájt a szívem, mert nagyon szeretem a jó borokat, de hát hülye, aki gyerekkel a hasában megy Villányba :) De végülis nem baj, mert legalább elhatároztam, hogy ha majd nem szoptatok, sőt, ha már legksiebb sem lesz annyira kicsit, elmegyünk még ide, az is lehet, hogy Gáborral kettesben, de ha nem, akkor is legalább egy gyerekfelvigyázóval felszerelkezve :)

 

Sajnos utána Ádám beteg lett, úgyhogy a következő hetet vele töltöttem itthon, majd hétvégén elmentünk Kisbérre anyámhoz. Férj nem jött, mert nem ért rá. Vasárnapra aztán nagyon beteg lett, belázasodott, fájt a torka, a feje, majd gyomorpanaszai is lettek. Ez azért elég risztóan hangzott annak tükrében, hogy 8 éve, amióta ismerem, egyszer volt lázas egy napig, még náthás sem szokott lenni, most pedig teljesen lekapta a lábáról ez a betegség. Így aztán úgy döntöttem, hogy nem jövünk vissza a gyerekekkel, amíg meg nem gyógyul, nehogy mi is elkapjuk. A kisbéri karantént nem nagyon élveztem, sőt, inkább elfáradtam benne. Télen nagyon kényelmetlen az a ház, eleve a cserépkályhás fűtés ad némi plusz munkát, de nem is ezzel van a baj, hanem hogy így is csak két szoba van fűtve, a lépcsőház, a fürdő és a WC jéghideg. Ráadásul szerdáig tele volt a pöcegödör, így csak nagyon korlátozott mértékben lehetett vizet használni, a gyerekeket egy bébikádban fürdettem az étkezőben, magamat meg a szomszédban az öcséméknél. Ráadásul anya nem sok segítséget nyújtott a gyerekek ellátásában, sőt, ha belegondolok, inkább csak hátráltatott egy pár dologban :( Ádámmal mostanában amúgy sem könnyű, de nyilván rátesz egy lapáttal, ha egész nap édességgel tömi, órákat ülteti a Minimax előtt és rendszeresen kihagyja vele a délutáni alvást... Az már csak hab a tortán, hogy minden gond nélkül felülbírálja, amit mondok, és ebből aztán az lesz, hogy jön a jóságos nagymami, aki megmenti a gyereket gonosz anyukától... Ha pedig ezt szóvá teszem, akkor nagyon meg van sértődve. Alig vártam, hogy végre visszajöhessünk. Közben hét közepén Léna is belázasodott, ami nem sokat javított a helyzeten. Tényleg megváltás volt, amikor pénteken végre összapakolhattam és hazajöhettünk. És láss csodát, a világ rendje helyreállt, Ádám sokkal kevesebbt piszkálja Lénát, sokkal kevesebbet hisztizik, és úgy általában is sokkal jobban lehet vele együtt lenni.

 

Na jó, hozzáteszem, hogy szombaton és vasárnap is csak a szórakozásé volt a főszerep. Szombaton a fiúk a Vidámparkban, a lányok az Állatkertben voltak, így egyrészt mindkét gyerek teljes és osztatlan szülői figyelemben részesült, másrészt a nap legnagyobb részében nem volt esély az összetűzésekre :) Ráadásul mindketten nagyon jól érezték magukat, másnap lelkendezve mesélték egymásnak az élményeiket. Vasárnap meg a szomszéd családdal a martonvásári kastélyparkban voltunk kirándulni, ahol is Ádámot inkább a lányokkal való játék kötötte le, így nem maradt energiája Lénára :) Történt egy kis baleset is, Ádámot egy aljas martonvásári méh nyakon csípte, persze volt nagy sírás, de azért kiheverte szegénykém.

 

Most tehát végre újra együtt a család, és újra kezdődtek a dolgos hétköznapok. És ezt sajnos magamra is értem, mert ma reggel már sikerült egy 15 tételes listát összeállítanom a teendőimről. Persze annyiban jó dolgom van, hogy a teendők addig is megvoltak, amíg dolgoztam, csak nem jutott rájuk időm, most meg azért majd szépen a végére járok az összesnek, ha nem is egy nap alatt, de majd idővel. Ha minden jól megy, még van rá vagy 8-10 hetem, bár az ilyeneket, mint ablakmosás vagy a hűtő leolvasztása, azért majd előre sorolom, mert bevallom, nekem már így a 30. hét táján is elég jelentősek a fizikai korlátaim :) Lehet, nem kellett volna 12 kilót hízni mostanáig, és akkor azért jobb lenne, de ebben sem vagyok teljesen biztos.

 

Bár a teendők listáján nem szerepel a "sétáljunk Mártival és Andrissal a Kamaraerdőben" című tétel, most mégis ezzel fogok kezdeni egy váratlan telefonhívásnak köszönhetően, de talán nem is baj. Úgyis megfogadtam, hogy minden nap fogok csinálni valamit a saját kedvemre, legyen az torna, úszás, séta vagy olvasás. Különben is túl vagyok már az ágynemű lehúzásán és egy mosáson, úgyhogy nem voltam teljesen haszontalan ma sem :)

2009/07/13

Ha tehetném főzés és takarítás közben is bömböltetén a rádiót, CD-t, vagy akármit, mindegy csak zene legyen, és nem utolsó sorban szeressem az adott zenét. Csurran-cseppen alkalmanként ilyen lehetőség, amikor nincs otthon senki rajtam kívül, akkor meg a szomszédokat boldogítom a hangos zenével. Jobb kedvvel végzem a dolgom olyankor.

A családot meg kikészítem a kornyikálásommal, és hamis éneklésemmel (ha otthon vannak), de sebaj, egyszer élünk. :)

Kulcsszavak: házimunka