H2504111825
K2605121926
Sz2706132027
Cs2807142128
P0108152229
Sz0209162330
V0310172431

Összes blogok

2014/07/30

A virtuális világ rohadjon meg

Avagy hogyan hiúsult meg a házassági évfordulónkra szánt meglepim...

 

Mi a Férjjel minden évben megünnepeljük a házassági évfordulónkat. Már az elején megállapodtunk, hogy nem ajándékkal tesszük ezt, hanem minden évben felváltva szervezünk meglepetés programot.

 

Idén én vagyok a soros, és azt találtam ki, hogy menjünk el együtt a Brutálfutásra.

Aki nem tudja, mi az, itt megnézheti: http://budapest.brutalfutas.hu/

 

Tudom, nem egy szokványos program házassági évfordulóra, de hát mi se vagyunk egy szokványos házaspár, és néha a romantika fogalmát is lehet sajátosan értelmezni :) 

(Egyébként pont szombatra vagyunk hivatalosak egy esküvőre, ahol a leányzó kezét élete első maratonjának célba érésekor kérték meg, de olyan futóversenyen is voltam már, ahol a szpíker tette fel a fiú nevében a nagy kérdést a célba éréskor, szóval azért nem is mi leszünk az elsők a világtörténelemben, akiknél a futóverseny párkapcsolati szempontból is érdekessé válik.)

 

Be is neveztem online mindkettőnket.

 

A nyavalyás BSI meg kiküldte a visszaigazolást Férj e-mail címére.

 

Köszi :( 

2014/04/27

10 éve

Éppen ma 10 éve, hogy Férjjel a kapcsolatunk romantikus fordulatot vett. 

 

Döbbenet, hogy mennyire más emberek lettünk ennyi idő alatt, és mennyire más most az életünk, mint 10 éve. Mondhatnám, ég és föld a különbség :) A három gyerekünk szépen kiteljesítette a kapcsolatunkat, és egyúttal nagyon nehézzé is tette és teszi, hogy egyáltalán maradjon köztünk mint férfi és nő között is kapcsolat. De mivel örömmel jelenthetem, hogy még maradt, és az az egy szem gyerekünk, aki éppen itthon van, az imént el is aludt, a továbbiakban nem pazarlom az időmet blogolásra :)

Kulcsszavak: Férj házasság

2013/04/16

Az elmúlt egy évben egy csomó házasság vagy élettársi kapcsolat felbomlásáról kaptam hírt. Köztük olyanokról is, amik aztán végképp megdöbbentettek, mert azt gondoltam, hogy ha valakik, na akkor ők aztán igyekeztek vigyázni a kapcsolatukra. És olyan ijesztő, hogy ez ennyi emberrel megtörténik, és velünk is megtörténhet. Akár 3, akár 8, akár 20 év múlva.

 

Pál Feri egyik könyvében olvastam egy pszichológusról, aki azt vizsgálta hosszú távú kutatásokban, hogy mitől maradnak együtt bizonyos párok, míg mások meg szétmennek. És azt találta, hogy azok maradnak együtt, akik megtanulnak együtt élni megoldhatatlan problémákkal.

 

Jó kis kilátások, mondhatom :)

Kulcsszavak: házasság

2013/02/24

Hétvége (majdnem) kettesben

Novemberben Férj szülinapja alkalmábó elmentünk majdnem kettesben egy hétvégére Esztergomba. Az esemény sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy amíg módunkban áll, addig 3 havonta fogjuk ezt ismételni, persze nem mindig Esztergomba, de valahová elutazunk a lehető legkisebb számú gyerekkel, mely jelenleg 1-et jelent, de később majd 0-ra redukáljuk :)

 

Most hétvégén Badacsonyban voltunk, ráadásul wellness hotelben, ami azért nem túl gyakori esemény az életünkben. Mentségemre szóljon, hogy nagyon kedvezményes ajánlat volt, ráadásul ez egy borhotel, és a jó boroknak nem nagyon tudok ellenállni :)

 

Az időjárás nem volt éppen a legkedvezőbb, de azért szombaton el tudtunk menni egy nagyot sétálni föl a hegyoldalba. Más ilyen lelkes túrázó nem is akadt, aki a 10 centis olvadozó hóban odáig felbaktatott volna, aminek eredményeként egy csodálatosan nyugodt és gyönyörű, érintetlenül havas helyre bukkantunk. Még azzal együtt is megérte, hogy a csizmám csatakosra ázott, és másnap reggelre is csak hajszárítóval sikerült felvehető állapotba hoznom :) Valamint azzal együtt is, hogy felértünk a kilátóhoz, és a köd miatt úgy 5 méterig láttunk el :) De nem baj, tudtuk, hogy ott van a szép kilátás akkor is, ha nem látszik ki :)

 

Volt borkóstoló is 4 féle borral, meg némi érdekességekkel a badacsonyi borvidékről. Azt hiszem, ez az egyik kedvenc borvidékem, mint a fehérborok nagy kedvelőjének. Még egy olyan vágyam van, hogy egyszer elmennék egy nagy és modern pincészetbe, és megnézném, hogy hogy készül a bor ilyen körülmények között. Nem tudom, egyáltalán tartanak-e ilyen programot valahol, de ha igen, én megkeresem, és benevezek rá. Persze ezt majd csak akkor, ha már nem szoptatok, mert elég nehezemre esett ezekből a kitűnő borokból ilyen kevéskéket meginni :)

 

Három nap alatt kétszer sikerült lemennem egyedül a wellness részlegbe, meg persze voltunk együtt is. Egyébiránt Levente is tök jó fej volt, 9 hónapos bébihez képest egészen szálloda-kompatibilis volt.

 

Gáborral mindig jót tesznek nekünk az ilyen alkalmak, amikor pár napig a gyerekek nélkül vagyunk, és különösen, ha el is utazunk valahová Mert ilyenkor össze vagyunk zárva órákra a kocsiban, meg utána is sokat vagyunk együtt úgy, hogy nincs dolgunk, és ilyenkor egy csomó olyasmiről tudunk beszélni, amikről a hétköznapokban nem esik szó. Igazából tök mindegy, hogy wellness hotel vagy egy tanya, csak legyünk egy kicsit nem itthon a gyerekek nélkül. Már gondolkodom, hogy mi legyen az úticél májusban :)

Kulcsszavak: házasság utazás

2011/03/06

Egy majdnem tökéletes hétvége...

...avagy hogyan maradtam le idén is az alcsúti hóvirágokról?

 

Ez a hétvége egyszerűen remekül sikerült. Szombaton ragyogó szép idő volt, és egy másik kisgyerekes családdal elmentünk Alcsútdobozra az arborétumba. Nagyon szeretem azt a helyet, már harmadszor voltunk, és egész biztos, hogy még sokszor megyünk. Ha jó idő van és hétvége, akkor a Budapest környéki zöldterületeken mozdulni sem lehet a sok embertől (kivéve a Kamarerdőt talán, de az nekünk annyira közel van, hogy ott amúgy is tök sokszor vagyunk). Alcsútdoboz ugyan kocsival 40 perc tőlünk, de gyönyörű az arborétum, és nincs tömeg. Kivéve, amikor virágoznak a hóvirágok :) Ez egy nagy nevezetesség ott, mert nem csak egy pár tő van, hanem egy csodálatos hóvirágszőnyeg. Már tavaly is kinéztem magamnak, hogy meg kéne nézni, de ilyenkor általában még hűvös szokott lenni ahhoz, hogy a szabadban szoptasson az ember, és tavaly ilyenkor Lénuszka még javában anyatejen élt, úgyhogy nem jött össze a kiruccanás. Na gondoltam, majd idén megnézem.

 

Csak az volt a baj, hogy a gyerekekkel együtt belevetettük magunkat a játékba, a szaladgálásba, és mire megtaláltuk a hóvirágmezőt (egyébként nem lett volna nehéz, csak befelé menet pont nem arra néztem), addigra olyan fáradtak lettek, hogy muszáj volt hazaindulni. Így mindössza fél percig nézhettem mintegy 30 méter távolságból a hóvirágokat, de közelebb menni nem tudtam, mert elválasztott tőlük egy patak, híd meg csak sokkal messzebb volt rajta. Alapvetően röhejes, hogy emiatt mentünk el, és végül még csak meg sem néztem rendesen, de egyrészt nem bánom annyira, mert így is nagyon jó nap volt, másrészt Férj szerint legalább lesz okunk jövőre is eljönni :)

 

Délután a barátaink, akikkel Alcsúton voltunk, eljöttek hozzánk, sütöttünk hurkát, estig itt voltak, tök jó volt. A gyerekek totál szülőbarát módon üzemeltek egész nap, ha ennél rendesebbek lettek volna, már kezdtem volna gyanakodni, hogy betegek :)

 

Ma egy másik családot hívtunk meg ebédelni, nemsokára születik a második gyerekük, gondoltuk, előtte még utoljára jöjjenek át, utána egy darabig úgysem fognak. Juhtúrós sztrapacskát főztem, nagyon szeretem. És még Férj is segített a főzésben! Arról beszéltünk, hogy ilyen Ádám születése óta nem is volt, hogy együtt főztünk. Vagy valakinek játszani kellett a gyerek(ek)kel, vagy legalább moderálni az eseményeket :) De mostanra tök jól összenőttek. Most érzem azt, hogy kezd beérni az elmúlt másfél év munkájának gyümölcse. Nem mondom, hogy nem macerás kis korkülönbséggel szülni, de most úgy érzem, megérte. Persze vannak civakodások, de ha épp jó formában vannak mindketten, akkor baromi jól elvannak együtt.

 

Összességében meg kell állapítanom, hogy ilyen jó még sose volt nekem. Mindkét gyerek viszonylag önműködő, Lénuszka sem lóg rajtam egész nap, elszórakoztatják egymást, éjjel többnyire alszanak, nappal egy ritmusban működnek, lehet velük jönni-menni, és ami még fontosabb: lehet nélkülük is jönni-menni :))) Mert Léna végre elalszik este mással is, nemcsak velem meg az apjával. Ennek megfelelően házasság-renoválásba is kezdtünk, bár inkább csak állagmegóvásnak nevezném, mint szerkezeti felújításnak :) A következő lépcsőfok az lesz, amikor majd egy egész hétvégére elutazunk nélkülük valahová, de hát ne akarjon az ember mindent egyszerre, majd eljön annak is az ideje :)

És akkor még nem is beszéltem a védekezés nélküli gondtalan nemi élet örömeiről ;)

 

Hát lehet, hogy nagy marhák vagyunk, hogy ebbe a rohadt nagy idillbe csinálunk még egy gyereket, de az is lehet, hogy nem. Még minimum 9 hónapunk van, hogy kiélvezzük ezt az állapotot, és minél előbb jön a harmadik, annál előbb jön el újra a rohadt nagy idill, mert annál hamarabb fog a kicsi is hozzánőni a jelenlegi szaporulathoz :) És bár örülnék, ha akár már a következő hónapban jönne, azért az sem ejtene kétségbe, ha még pár hónapig nem jönne.

 

Szeretem ezeket a helyzeteket, amiknek csak jó lehet a kimenetele :)

2010/09/16

Jó, nem jó, jó

Tegnap este évek óta először megint voltam jógázni. Nagyon jó volt, ráadásul itt nem is másfél, hanem 2 órás egy alkalom. Mondjuk ezeket a mantrákat ki tudnám hagyni, nem vagyok én hindu... Na mindegy. Még régebben a kismama jógán az OM mantrát szoktuk mondogatni, az még tényleg jó is volt, ahogy zümmög és zengedez, de ez most valami baromi hosszú szanszkrit (?) szöveg volt, és furának érzem hithű evangélikusként ezeket. Nem is mondtam, remélem, azért nem néztek ki... Mondjuk hozzá kell tenni, ez egy középhaladó csoport, ahová bekunyeráltam magam, mert a kezdő hétfőn van, amikor is Gábor focizik, úgyhogy kénytelen leszek felzárkózni. Mármint nem mantra-ügyileg :) Mire hazaértem (fél 9-kor), mindkét gyerekem aludt! Azt hittem, Léna már alig várja, hogy eljöjjön az esti szopizás, erre elaludt anélkül. Nem is kellek én már ide :)

 

Utána összevesztünk Gáborral. Nem egész egy hétig bírta, hogy fölkeljen Lénához, és konkrétan bele akar halni a fáradtságba. Pedig most már egyáltalán nem is bömböl, olyan csak az első két éjszaka volt, most már 3-5 perc alatt visszaalszik. Persze csak neki, mert ha én veszem fel, akkor mindenáron szopizni akar, és akkor aztán csak szenvedünk mindketten. Most nem tudom, mi legyen, pedig én már kezdtem magam nagyon jól érezni. Persze én is felébredek mindig, amikor Léna fölsír, de sokkal pihentetőbb így az éjszaka, hogy nem nekem kell hozzá fölkelni. Kezdtem magam újra embernek érezni, hihetetlen, hogy mennyire más a világ, ha az ember legalább nagyjából kipiheni magát, mint egy év krónikus fáradtsággal küzdve. A különbség leírhatatlan. De tényleg, mintha kicseréltek volna. Modjuk nem ezen vesztünk össze, de én úgy éreztem, hogy Gáborban van emiatt valami sértettség, hogy ez most az ő dolga. És azt is hozzáteszem, hogy azért az elmúlt egy héten én is több alkalommal fölkeltem Lénához, szóval még csak nem is az van, hogy kizárólag ő kelt, hanem csak az, hogy többnyire ő, néha meg én. Mindenesetre ezzel is úgy vagyok mint Ádám és a szobatisztaság esetével: bár a siker még inkább csak félsiker, és a végső cél még messze nem teljesült, most már nem fordulok vissza. Nincs több éjjeli szopizás, és kész. Majd lesz valahogy. Talán az elmúlt héten egy kicsit sikerült feltöltődnöm, és most akkor megint nekirugaszkodok.

 

Ma meg juhtúrós sztrapacskát főztem ebédre, ami elég hülye ötlet a két kistestű mellett, mert ez egy nagyon finom, ámde eléggé szarakodós kaja. Viszont a Jósiten valószínűleg megkönyörült rajtam, és kisebb megszakításokkal is mintegy 2 óra alatt sikerült megfőznöm. Az említett kistestűek is kajálták, Léna is nem várt lelkesedéssel fogadta az izomból fokhagymás és enyhén szalonnás fogást. Apja lánya, azt hiszem :)

 

Kéne vasalni, de nincs kedvem. Inkább ágyba bújok én is, aludjon az ember, amíg lehet...

2010/05/06

Mászik!

Tegnap este láttam először Lénától, hogy határozottan a mászásra emlékeztető dolgot adott elő. Azaz nem rakta le a hasát, miután a lábait maga alá húzta, hanem szépen tette előre a kezeit és a lábait is. Nem mondm, hogy kilométereket megtesz már ilyen formán, még kicsit koordinálatlan az egész, de azért lesz belőle valami :)

 

Még ennél is jobban bírom az Ádámmal folytatott játékait. Már persze ha Ádám épp nem püföli őt... Szóval ha épp tűzszünet van a harcmezőn, akkor időnként tök jól elvannak. Valamelyik nap ebédeltünk hármasban, Ádám a padon ült, és lógázta a lábát, és azzal dörömbölt, Léna meg a kezével csapkodta az etetőszéket, és úgy válaszolt neki. Mindezt akkora hatalmas vigyorral a fejükön, hogy öröm volt nézni :) Meg kukucsot is játszanak, Ádám a tolóajtót húzgálja, és onnan nézeget ki Lénára, Léna meg alig várja, hogy előbukkanjon újra és újra.

 

Sajnos a helyzet általában nem ilyen idilli. Most már hetek óta áll a bál, Ádám néha nagyon csúnyán viselkedik Lénával, én meg nem tudom, melyiket sajnáljam jobban. Az a baj, hogy belátom, hogy Ádámnak nem könnyű ez a helyzet, de azért nagyon be tudok pipulni, mikor azt látom, hogy üti-vágja, meg rááll a kezére, meg ráfekszik, meg rugdalja. Persze amikor berágok rá, akkor előadja, hogy "Bocsánat, Léna!", meg "Nem bántom többet!", de aztán 2 perc se telik bele, és nyilván megint bántja. Jobb híján ilyenkor elkülönítem őket, az egyik az egyik szobában, a másik a másikban. de azért nagyon nehezek az ilyen napok, mikor vége-hossza nincs a bömbölésnek, én meg WC-re nem bírok úgy kimenni, hogy közben Lénát ne fenyegessék 8 napon túl gyógyuló sérülések. Még az a legjobb, amikor kint vagyunk, mert olyankor Ádám nem sokat törődik Lénával, de az meg Lénának nem olyan klassz, mert most már határozottan unatkozik a babakocsiban, de ebben a vizes időben meg letenni sem tudom. Hát így vagyunk.

 

Na meg még Férj is hiányzik, megint a munkahelyén él már vagy másfél hete, kettőnk közt nulla érdemi kommunikáció. Most kitalálta, hogy motorral fog dolgozni járni, megjavíttatja az apja régi Simsonját, és azzal. Értem én, hogy sok a benzinre költött pénz, de halálra fogom idegelni magam, ha motorral fog járni. Na mindegy, majd megszokom.

 

És végül egy mindenki számára érdektelen információ: csináltam tegnap este (inkább éjjel...) egy tonhalas-zöldséges tésztasalátát, és jó lett.

2010/05/04

Éjjeli futás

Egy jó kis összekapás határozottan lendületbe hozta a sportéletemet tegnap este.

 

Az történt, hogy mire a gyerekeket letettük aludni, eléggé hulla voltam. Épp azon keseregtem Gábornak, hogy egész nap nem tudtam a gyerekeket egy percre se magukra hagyni, mert Ádám egyből támadott, amint félre néztem, és egyetlen percet sem aludtak egyszerre, úgyhogy a múlt heti táskáink még mindig itt díszelegnek kipakolatlanul, a konyhát is rendbe kéne tenni, meg hajat mosni, és mindezt este fél 10-kor. Közben megbotlott a nyelvem, és elrontottam egy szót, mire Férj elkezdett rajtam gúnyolódni. Hát én ezen olyannyira bepipultam, hogy egyből elszállt minden fáradtságom. Hipersebességgel rendbe raktam a konyhát, közben csak úgy forrt az agyam, de még ez sem segített, úgy éreztem, hogy még mindig meg tudnám fojtani egy kanál vízben hites uramat, úgyhogy fölkaptam a futócipőmet, és úgy 10 óra tájban elviharzottam. Kb. negyed órát futottam úgy, hogy közben még mindig a férjgyilkosság különböző módozatai között válogattam fejben, igazából azt se néztem, merre megyek. Na akkor kicsit lenyugodtam, megfordultam, és hazakocogtam. Futottam összesen 30 percet, plusz bemelegítés és levezetés. Közben szinte észre se vettem, hogy fáj az összes térdem és bokám, ez csak akkor tudatosult bennem, mikor végül hazaértem.

 

De elszállt minden bosszúságom, megmostam a hajam, és beájultam az ágyba.

 

Tanulság: egy kis adrenalin a legjob motiváció, ha éjszakai futásról van szó :)

Kulcsszavak: futok házasság

2010/04/10

Nagyfiús ágy - tesztüzem

Úgy gondoltam, Ádám már eléggé nagyfiú ahhoz, hogy ne rácsos ágyban aludjon. Ezt abból gondoltam, hogy 13 kiló, és a fenének sincs kedve folyton emelgetni őt ha be vagy ki akar szállni. Főleg reggel vagy éjszaka, totál álmosan, erőtlenül, hát már elegem volt. Na meg mostanában nem szokott zűrös lenni az altatás sem, amióta bölcsibe jár, és kicsit nagyobb szigorúsággal tartjuk magunkat a napirendhez, azóta szép lassan eltűnt mindenféle cirkusz az alvás körül. Lehet, hogy ezt korábban meg kellett volna tennem, a másodikkal majd másképp lesz :) Igaz, vele kezdettől fogva minden egészen másképp van... Na mindegy, a lényeg, hogy Ádám mostanában simán elalszik, 3/4 9 körül ágyba teszem, és alvás.

 

Így aztán ma megkértem Gábort, hogy újfent szerelje le az egyik oldalról a rácsot. Egyszer már volt egy ilyen próbálkozásunk még Léna születése előtt, ennek az lett a vége, hogy 1 nap múlva visszaraktuk :) A bajok gyökere az is volt, hogy nincs az ágynak semmiféle pereme, így Ádám folyton legurult róla a földre. Most úgy csináltuk, hogy azt a lécet, ami erdetileg takaróléc lenne, kicsit följebb szereltük. Reméljük, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy szegény kis vakarcs ne a földön kössön ki az éjszaka közepén :) Azért erre az esetre odaraktunk az ágya mellé egy szivacsot.

 

A tesztüzem első része jól ment, lefektettük, és nem mászott ki az ágyból, hanem szépen elaludt. Meglátjuk, milyen lesz az éjszaka...

 

Az újítást azzal is kiegészítettük, hogy a két szoba közti tolóajtóra egy reteszt szereltünk. Ez az ajtó éjszaka egyetlen esetben van csukva, de szeretném, ha ebben az esetben mindaddig csukva is maradna, míg én ki nem nyitom... :) Nem tudom, más kisgyerekes szülők hogy vannak ezzel, nekem rémálmom, hogy a gyerek ránk nyit szex közben. Az hagyján, hogy esetleg maradandó lelki sérüléseket szerez emiatt, de ráadásul ott aztán a szexnek is végérvényesen vége, az biztos :) Szóval ezt megelőzendő Ádám "felszabadításával" párhuzamosan fölkerült a retesz. Ennek tesztüzeme még hátra van ;)

Kulcsszavak: Ádám házasság

2010/01/26

Férj és Feleség

Az utóbbi hetekben kétszer is alkalmunk nyílt Gáborral, hogy kettesben elmenjünk egy-két órára valahová Férj-Feleségeset játszani az Apás-Anyás helyett. Mit mondjak na, rohadt jó volt! Először elmentünk vacsorázni egy kisvendéglőbe, addig tesóm vigyázott a porontyokra, vasárnap pedig anyósom volt itt, mi meg leléptünk kávézni - és nemcsak a konyhába :)

 

Gyerekteleneknek talán furán hangzik, de tényleg kivételes alkalom, hogy felnőttként tudjunk egymással beszélgetni a mindennapi rutinkérdéseken túl is, hogy kézenfogva tudjunk sétálni. Mármint egymással kézenfogva, és nem a gyerekünkkel. Már pár hónappal ezelőtt elhatároztuk, hogy igyekszünk legalább kéthetente egy ilyen alkalmat biztosítani és megszervezni magunknak, de csak mostanra kezd realizálódni a dolog. És meg kell mondjam, nagyon jót tesz nekünk.

 

Mert a hétköznapok bizony ilyen szempontból eléggé elszomorítóak. Reggel Gábor rendszerint még azelőtt elmegy itthonról, hogy mi felkelnénk, legjobb esetben is 10 percet találkozunk. Este 7-nél előbb nem ér haza, de a 8 sem ritkaság. Olyankor persze Ádámé meg Lénáé a terep, ha van idő, még játszanak egy kicsit, ha nincs, legfeljebb a fürdőkádban van némi bohóckodás, aztán a gyerekeknek irány az ágy. Mostanában kicsit bekeményítettem ezen a téren, de nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a jó út... Merthogy az utóbbi időben Ádám sokszor csak este 10-11 között került ágyba, éppen azért, mert Gábor ilyen későn jár haza, és Ádámnak (is) nagyon hiányzik. Ha akarnak egy kis időt együtt tölteni, akkor bizony ilyen későre tolódik a lefekvés. Mivel nem jár bölcsibe, ez olyan szempontból nem gond, hogy ki tudja aludni magát reggel, egyszerűen későn fekvő-későn kelő életmódot folytat, szerintem ettől egy gyereknek nem lesz alapvetően semmi baja. Csak hát így Gáborral nincs semennyi közös időnk, ami hosszú távon nyilván nem vezet működőképes, sőt mitöbb, jó kapcsolathoz. Szóval ott tartunk, hogy valakinek itt a rövidebbet kell húznia... Én most azt gondolom, hogy mégiscsak az a jobb, ha Ádám 9 körül szépen lefekszik, mi meg Gáborral tudunk legalább egy kicsit beszélgetni. Mert persze klassz dolog, ha az apjával bohóckodik 10-ig, és rövid távon a házasságunk sem fog ebbe belerokkanni, de évek távlatában azért szerintem veszélyes. Nem akarok egy reggel arra ébredni, hogy idegen mellettem a férjem, de ehhez idő kell egymásra.

 

Szóval most 9 körül lefekvés a kis haramiának, kéthetente közös program kettesben, aztán hátha tényleg együtt fogunk megöregedni :) Ha belegondolok, hogy lassan mindketten túl vagyunk a 30-on, olyan sok idő már nincs is hátra addig a bizonyos öregedésig :)))

Kulcsszavak: családi Férj házasság