H0108152229
K0209162330
Sz0310172431
Cs0411182501
P0512192602
Sz0613202703
V0714212804

Összes blogok

2008/06/11

Kamioncsók

 Szabályosan előztük a kamiont, amikor is az váratlanul elénk vágott (előzni kezdett egy személygépkocsit), és kezdett lesodorni bennünket az országútról. Csak annyitt érkeztem tudatosítani az anyósülésből, hogy oldalról mindjárt maga alá présel a hátsókerekével. A barátom lélekjelenlétének és profizmusának köszönhetően aki próbálta menteni a menthetőt, "csak" az első sárvédőt, ajtót és visszapillantótükröt érkezett összetörni az a rohadt kamion a Toyota Celicán. Visszapillantó és indexlámpa használata nélkül hogyan kezdhet előzni egy kamionnal?? Azonnal defektet is kaptunk, a kamionos pedig továbbszáguldott, mint ha mi sem történt volna. Leálltunk az országút szélén Debrecen és Nyíregyháza között, és kissé zavarodott állapotban azon tűnődtünk, most mitévők legyünk. Néhány perc múlva a szembejövő autók közül megállt az egyik, odajött egy férfi és látva hogy külföldiek vagyunk, angolul megkérdezte, hogy nem sérültünk-e, és hogy mekkora a kár az autón, majd azonnal hozátette, hogy a kamionos már úton van vissza a baleset színhelyére. Magyarul válaszoltunk, és hirtelen sokkos állapotunknak is köszönhetően fel sem fogtuk mit is mondott a kamionnal kapcsolatban. Ez a férfi mögöttünk haladva nézte végig a balesetet, és annyira felháborította a kamionsofőr felelőtlen és életveszélyes viselkedése-vezetési stílusa, hogy utánnahajtva kényszerítette őt a visszafordulásra. A kamionos eleinte próbált tagadni, de a szemtanúnk határozott fellépése esélyt sem adott neki a kavarásra. Közben mi is észhez tértünk és nem kevésbé keményen falhozszorítottuk. Végül látva hogy kénytelen vállalni a következményeket beismerte, hogy teljes mértékben ő a felelős a balesetért.

 A kritikus helyzet ellenére is felemelő érzés volt rádöbbenni, hogy léteznek még segítőkész, becsületes és igazságszerető emberek. Köszönjük szépen Tokaji Miklós!

 
Kulcsszavak: hála

2006/11/17

73. nap


Nem tudom kinek hálálkodjak, vagy kinek köszönjem meg.
Gabi kijött elém a vasútállomásra, és együtt jöttünk haza. Adott kávét, megetetett, megitatott, megmutatta a házat, a szobámat. Én az emeleten lakom egy duplaágyas szobában, saját fürdõszobával, wc-vel. Igazi vendégszoba, itt nem érzem úgy hogy valakinek folyton az útjában vagyok.
Utána - nemtom, hogy jött az ötlet - Gabi invitálására igent mondtam, így elvitt magával dolgozni. Itt dolgozik egy nagyon szép múzeumban tárlatvezetõ, így kimûvelõdtem Egyiptomból, láttam igazi múmiát, és egy nagyon gazdag ember, nagyon szép házát.
A környékrõl mit is mondjak? Észak Long Island, tavak, öblök, dombok, fák, csöndes kis házak. A legjobbkor jöttem, ehhez a tájhoz egy kicsit esõs borongós idõjárás illik pont. Nekem nem a stílusom, de el tudom képzelni, hogy nagyon lehet szeretni.
Hazaértünk Gabi kérdezi van-e rendes nadrágom, van-e ingem, van-e cipõm, mert ma este a elmegyünk a Country club-ba, ahol a Tony squash-ol. Ez egy angol stílusú szabadidõs intézmény, század eleji ház, eredeti bútorok, golf pálya, tenisz pálya, uszoda, étterem, stb. Itt töltik a gazdag nyugdíjasok a szabadidejüket. Viszont ide rendesen fel kell öltözni. Mivel Tony ruhái kicsik nekem, shopping következett. Így lett nekem egy szép sportos öltönynadrágom, egy sötétszürke csillogós ingem, és egy szép fekete bõrcipõm. Mindezt kevesebbért, amennyibõl otthon egy cipõ jön ki.
Ráadásul Gabi nem hagyott semmit kifizetni. Semmit. Olyan rendesek.
Haza, borotválkozás, fürdés, stb. és este a Country clubban vacsoráztunk. Még sosem ettem steak-et! Finom dolog, csak nem tudtam megenni, mert akkora. Közben ismerkedtünk, és tervezgettük a holnapi napomat.
Nagyon, nagyon jó volt, meleg, családias. Tony nagyon szimpatikus, és úgy érzem kedvel engem, amikor Gabi kiment, odahajolt hozzám, és kérdezgetett, hogy szerintem Gabi szeret-e itt lenni, megváltozott-e amióta kint van.
Hazajöttünk, és én ájultam zuhantam az ágyba. Befejezem ezt, és alvás. Holnap korán kelek, és irány A City.
Most még hallom, hogy suttognak, hogy ne zavarjanak…
Kulcsszavak: Amerika hála NewYork