H2906132027
K3007142128
Sz0108152229
Cs0209162330
P0310172431
Sz0411182501
V0512192602

Összes blogok

2009/09/28

Az USA a II. világháborúban

Maurice IssermanA második világháborúGold Book Kiadó Előzmények:

Mivel az amerikaiak közül sokan nem akartak részt venni, Wilson komoly problémával került szembe. Maga mögé kellett állítania az embereket, meg kellett győznie őket arról, hogy az Egyesült Államok gonosz ellenséggel harcol (ismerős képlet -) Démonizálta az ellenséget, gyűlöletet szított, és mindezt a „gonosz" emberekre fókuszálta, akik közül sokan az Államokban éltek. Az I. világháborúban a patriotizmusnak köszönhetően sok amerikai állampolgár fordult német nevű szomszédja ellen.

A Nagy Háború radikális változást hozott a nők helyzetében,

 átvették a férfiak szerepét otthon.

Az antanthatalmak-az Egyesült Államok hathatós támogatásával- rákényszerítették a németekre a fegyverszünetet, ám a Párizs környéki békékkel hatalmas hibákat követtek el. Még a pápa is csak mohóságot és ostobaságot látott a békedekrétumokban és mintegy a jövőbe látva adta ki szentenciáját:" A nemzetek nem halnak meg ; megszégyenültségükben és bosszúban generációról generációra adják tovább a megtorlás szomorú örökségét. Hitlerre tökéletesen illett ez a prófécia. Az első világháború megmutatta, hogy milyen mélyek lehetnek a nacionalista érzések, és hogyan terjedhetnek szét ezek, amikor az egymással közösséget vállaló emberek úgy érzik, hogy egy másik, „ellenségnek" bélyegzett csoport fenyegeti őket. Az I. világháborút elindító konfliktusok eleinte viszonylag jelentéktelennek tűntek, ám maga a háború változtatta ezeket óriási horderejűvé. Tanulságai tehát tovább kell vizsgálni, hogy ez a tragédia n ismétlődhessék meg még egyszer.

Az első világháború a világ lakosságának mintegy 93%-át érintette, és 38 millió civil és katonai halottat, valamint sebesültet hagyott maga után. A háború első áldozata az igazság volt, és egyetlen jellemzője, metaforája: a veszteség. A háború nemcsak Európa ifjúságának egy teljes generációját tizedelte meg, de több mint 120 000 amerikai katona maradt holtan. Az antanthatalmak háromszor akkora veszteséget szenvedtek, mint a németek, akik folyamatosan fölényben voltak kiképzés, fegyverzet, taktika és vezetés tekintetében. A francia és a brit parancsnokok túlságosan gyakran adtak ki különféle utasításokat egyszerű katonai inkompetenciából vagy puszta büszkeség miatt. Például a verduni csatában a brit hadsereg halottai és sebesültjei egyetlen nap alatt meghaladták a 60 ezret, mégpedig a brit tábornokok makacssága miatt.

A kötet az USA hadba lépésének okait kutatja.

 Németország megpróbálta rávenni Mexikót az USA megtámadására, s azt is bejelentette II. Vilmos, hogy Németország nem fogja betartani az amerikai hajózási jogokat. Wilson engedett a reá nehezedő nyomásnak. Ez a mértékadó vélemény. Az előszóban a szerző a második világháború jelentőségét emeli ki, mely „közvetlen katonai és diplomáciai következményein messze túlmutató hatással bírt, mivel generációk sorának életét meghatározó társadalmi, kulturális és politikai folyamatokat indított be.”

Ám bőségesen dokumentálja azt az amerikai vitát is, amelyben megkérdőjeleződött a második világháború „jósága. ” A viták ellenére létrehoztak egy washingtoni székhelyű második világháborús nemzeti emlékhelyet, így a világháború az egyetlen olyan 20. századi esemény lett, amelynek a washingtoni központi sétány tengelyében állítottak emléket. Az amerikaiak számára a második világháború önnön hazafiságuk forrása-ez a legnagyobb tanulsága -számomra-a kötetnek. Egyben azonban arra is rámutat, hogy a második világháború a hidegháborúnak csak patrióta előzménye volt. Az is egy szenzációja volt a kötetnek számomra, ahogy a történészek által „legnagyszerűbb generáció -nak nevezett nemzedék sorsa miként tükröződik a korabeli híradókban, a második világháború után megjelent filmekben, melyek közül a legjobban elemzett munka Spielberg : Ryan közlegény megmentése c. munkája lett. Az amerikaiak számára belengte a harcot az erő, igazság és erkölcsösség toposza. Hogy megértsük, hogy milyen nagyszerű művel állunk szemben, el kell mondanom, hogy a szerző olyan történészeknek is hangot ad (Takaki, Kennedy), akik az USA második világháborús szerepét jóval szkeptikusabban látják, mint ő. Izgalmas volt az elemzés is, mely rávilágított arra, hogy az afroamerikaiak második világháborús szerepköre megalapozta a későbbi polgárjogi mozgalmakat. Erre az összefüggésre még történelem tanár koromban sem gondoltam volna. A durván 300 oldalas kötetet név és tárgymutató és katonai, politikai szómagyarázat zárja.

A könyv tárgyalja a versaillesi- egyezményt, a nácizmus hatalomra jutását, és a spanyol polgárháborút a későbbiek főpróbájának tünteti föl. A második fejezetben kap helyet Charles Lindbergh tevékenysége, vitája, az amerikai elszigetelődési politikával. A könyv kitér a Csendes- Óceán térségében kialakult helyzetre, mégpedig a vereség nézőpontján keresztül. Ezt követi a mozgósítás, s a hozzá tartozó propaganda elemzése, majd katonai események elemzése veszi át a hangot, a sztálingrádi csata és következményei. Ezt követi a csendes-óceáni fordulat, a mozgósítás sorsa, menete, s az atlanti csata elemzése. A megvívni Hitlerrel c. fejezetcím beszédes, de a szerző a második világháborút nem tekinti Hitler és Churchill személyes vitájának, mint ez gyakran John Lukacs műveivel megesik.

Nem maradhat ki a földközi-tengeri offenzíva, az USA gazdasági potenciáljának kiaknázása sem. Sokat meríthet az, aki már az ötödik generációs hadviselés fortélyait készíti elő. Olaszországról két fejezet is szó, külön elemzés foglalkozik az USA hadilapjával, és a D-nappal. A könyv végigkalauzol bennünket a nácizmus legyőzéséig Nyugaton, s Keleten egyaránt. A szovjet kémek szerepének értékelése pedig már előkészíti a hidegháború gyülekező végzetét. Isserman különös érzékkel nyúl a történelemhez. Megvan benne a szaktudós precizitása, de a dzsip, mint jármű, és ikon együttes elemzése képes láttatni, hogy a szerző az elemzéseiben mennyire összetett módon járt el. És még én is megértettem, hogy honnan származik a GI kifejezés.

A kiadó: A világ alig tért magához az első, világméretű fegyveres összecsapás szörnyűségeiből, és éppen csak kezdte kiheverni a katasztrofális utóhatás, a nagy gazdasági világválság okozta sokkot, amikor egy minden eddiginél nagyobb és véresebb globális háború veszélyével kellett ismét szembenéznie. Az emberiség történetének leghatalmasabb és legköltségesebb konfliktusa, a második világháború során Európa és Ázsia politikai térképét teljesen újrarajzolták. A második világháború átfogó képet ad az Egyesült Államok által Európában, valamint a csendes-óceáni térségben folytatott harcról, a Pearl Harborban történtektől egészen a normandiai partraszállásig, és az USS Missouri fedélzetén aláírt japán fegyverletételig. Látható lesz majd, hogy a második világháborúban milyen folyamatok által alakul át szuperhatalommá az Egyesült Államok, valamint háborús szövetségese, a Szovjetunió, és hogy mindeközben miként körvonalazódnak a több évtizedes hidegháborús időszakot meghatározó erőviszonyok.

 

Úgy véljük, az itt leírtakból az olvasó egyértelmű képet kap majd azokról a szörnyű összecsapásokról, melyek az Egyesült Államok történetét oly hosszú időre befolyásolták. A sorozatban megjelentetett minden mű a tárgyalt konfliktus szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyuló incidens bemutatásával indul, majd részletesen tárgyalja a háború főbb céljait, stratégiai célkitűzéseit, illetve a harci taktikában és a fegyverkezésben időközben bekövetkezett fejlődés fontosabb állomásait. A korszak iránt érdeklődő olvashat a jelentősebb katonai parancsnokok, az egyszerű katonák és a háború viszontagságait átélni kénytelen polgári lakosság életéről, és tájékozódhat a kulcsfontosságú csatákról is.

  

A SZERZŐ(K)RŐL

 

Maurice Isserman a Reed College-ban szerzett bölcsészdiplomát, s később a University of Rochester falai között doktorált történelemből. Jelenleg a Hamilton Col­­lege történészprofesszora, és elsősorban az Egyesült Államok 20. századi történetét, valamint a munkásrétegek történetét kutatja. Isserman 1997-ben, Fullbright-ösztöndíjasként a moszkvai egyetemen oktatott s mindemellett számos további díj, kitüntetés és ösztöndíj tulajdonosának mondhatja magát. Szerzőnk tucatnyi cikket, recenziót és könyvfejezetet jegyez, valamint tíz további kötet írója, melyek közül három a Facts on File sorozatban, kettő pedig e sorozat részeként került a könyvesboltok polcaira. Fontos, az afroamerikaiak történetét áttekintő munkája a Journey to Freedom.

 

Szerkesztőnk, John S. Bowman a Harvard Universityn, magna cum laude diplomázott angol irodalomból, majd Fiske-ösztöndíjasként a Cambridge Uni­versity Trinity Col­lege-ébe, valamint a Müncheni Egyetemre is felvételt nyert. Bowman mind ez idáig közel húsz, háborúval és hadtörténettel foglalkozó, illetve további tizenöt általános történelmi tárgyú kötetet szerkesztett. Más, szintén általa szerkesztett sorozatok közül érdemes itt kiemelni a Facts About America’s Warst, a World Al­manac of the Vietnam Wart, a The Civil War Almanacot, és az Almanac of American Historyt.

  

Kerekes Tamás

Gold Book Kiadó

info@goldbook.hu       

A kiadó:

  

A világ alig tért magához az első, világméretű fegyveres összecsapás szörnyűségeiből, és éppen csak kezdte kiheverni a katasztrofális utóhatás, a nagy gazdasági világválság okozta sokkot, amikor egy minden eddiginél nagyobb és véresebb globális háború veszélyével kellett ismét szembenéznie. Az emberiség történetének leghatalmasabb és legköltségesebb konfliktusa, a második világháború során Európa és Ázsia politikai térképét teljesen újrarajzolták. A második világháború átfogó képet ad az Egyesült Államok által Európában, valamint a csendes-óceáni térségben folytatott harcról, a Pearl Harborban történtektől egészen a normandiai partraszállásig, és az USS Missouri fedélzetén aláírt japán fegyverletételig. Látható lesz majd, hogy a második világháborúban milyen folyamatok által alakul át szuperhatalommá az Egyesült Államok, valamint háborús szövetségese, a Szovjetunió, és hogy mindeközben miként körvonalazódnak a több évtizedes hidegháborús időszakot meghatározó erőviszonyok.

Úgy véljük, az itt leírtakból az olvasó egyértelmű képet kap majd azokról a szörnyű összecsapásokról, melyek az Egyesült Államok történetét oly hosszú időre befolyásolták. A sorozatban megjelentetett minden mű a tárgyalt konfliktus szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyuló incidens bemutatásával indul, majd részletesen tárgyalja a háború főbb céljait, stratégiai célkitűzéseit, illetve a harci taktikában és a fegyverkezésben időközben bekövetkezett fejlődés fontosabb állomásait. A korszak iránt érdeklődő olvashat a jelentősebb katonai parancsnokok, az egyszerű katonák és a háború viszontagságait átélni kénytelen polgári lakosság életéről, és tájékozódhat a kulcsfontosságú csatákról is.

  

A SZERZŐ

 

Maurice Isserman a Reed College-ban szerzett bölcsészdiplomát, s később a University of Rochester falai között doktorált történelemből. Jelenleg a Hamilton Col­­lege történészprofesszora, és elsősorban az Egyesült Államok 20. századi történetét, valamint a munkásrétegek történetét kutatja. Isserman 1997-ben, Fullbright-ösztöndíjasként a moszkvai egyetemen oktatott s mindemellett számos további díj, kitüntetés és ösztöndíj tulajdonosának mondhatja magát. Szerzőnk tucatnyi cikket, recenziót és könyvfejezetet jegyez, valamint tíz további kötet írója, melyek közül három a Facts on File sorozatban, kettő pedig e sorozat részeként került a könyvesboltok polcaira. Fontos, az afroamerikaiak történetét áttekintő munkája a Journey to Freedom.

Szerkesztőnk, John S. Bowman a Harvard Universityn, magna cum laude diplomázott angol irodalomból, majd Fiske-ösztöndíjasként a Cambridge Uni­versity Trinity Col­lege-ébe, valamint a Müncheni Egyetemre is felvételt nyert. Bowman mind ez idáig közel húsz, háborúval és hadtörténettel foglalkozó, illetve további tizenöt általános történelmi tárgyú kötetet szerkesztett. Más, szintén általa szerkesztett sorozatok közül érdemes itt kiemelni a Facts About America’s Warst, a World Al­manac of the Vietnam Wart, a The Civil War Almanacot, és az Almanac of American Historyt.

 

www.goldbook.hu

      

A kiadó

 

A világ alig tért magához az első, világméretű fegyveres összecsapás szörnyűségeiből, és éppen csak kezdte kiheverni a katasztrofális utóhatás, a nagy gazdasági világválság okozta sokkot, amikor egy minden eddiginél nagyobb és véresebb globális háború veszélyével kellett ismét szembenéznie. Az emberiség történetének leghatalmasabb és legköltségesebb konfliktusa, a második világháború során Európa és Ázsia politikai térképét teljesen újrarajzolták. A második világháború átfogó képet ad az Egyesült Államok által Európában, valamint a csendes-óceáni térségben folytatott harcról, a Pearl Harborban történtektől egészen a normandiai partraszállásig, és az USS Missouri fedélzetén aláírt japán fegyverletételig. Látható lesz majd, hogy a második világháborúban milyen folyamatok által alakul át szuperhatalommá az Egyesült Államok, valamint háborús szövetségese, a Szovjetunió, és hogy mindeközben miként körvonalazódnak a több évtizedes hidegháborús időszakot meghatározó erőviszonyok.

 

Úgy véljük, az itt leírtakból az olvasó egyértelmű képet kap majd azokról a szörnyű összecsapásokról, melyek az Egyesült Államok történetét oly hosszú időre befolyásolták. A sorozatban megjelentetett minden mű a tárgyalt konfliktus szempontjából kulcsfontosságúnak bizonyuló incidens bemutatásával indul, majd részletesen tárgyalja a háború főbb céljait, stratégiai célkitűzéseit, illetve a harci taktikában és a fegyverkezésben időközben bekövetkezett fejlődés fontosabb állomásait. A korszak iránt érdeklődő olvashat a jelentősebb katonai parancsnokok, az egyszerű katonák és a háború viszontagságait átélni kénytelen polgári lakosság életéről, és tájékozódhat a kulcsfontosságú csatákról is.

  

A SZERZŐ

 

Maurice Isserman a Reed College-ban szerzett bölcsészdiplomát, s később a University of Rochester falai között doktorált történelemből. Jelenleg a Hamilton Col­­lege történészprofesszora, és elsősorban az Egyesült Államok 20. századi történetét, valamint a munkásrétegek történetét kutatja. Isserman 1997-ben, Fullbright-ösztöndíjasként a moszkvai egyetemen oktatott s mindemellett számos további díj, kitüntetés és ösztöndíj tulajdonosának mondhatja magát. Szerzőnk tucatnyi cikket, recenziót és könyvfejezetet jegyez, valamint tíz további kötet írója, melyek közül három a Facts on File sorozatban, kettő pedig e sorozat részeként került a könyvesboltok polcaira. Fontos, az afroamerikaiak történetét áttekintő munkája a Journey to Freedom.

 

Szerkesztőnk, John S. Bowman a Harvard Universityn, magna cum laude diplomázott angol irodalomból, majd Fiske-ösztöndíjasként a Cambridge Uni­versity Trinity Col­lege-ébe, valamint a Müncheni Egyetemre is felvételt nyert. Bowman mind ez idáig közel húsz, háborúval és hadtörténettel foglalkozó, illetve további tizenöt általános történelmi tárgyú kötetet szerkesztett. Más, szintén általa szerkesztett sorozatok közül érdemes itt kiemelni a Facts About America’s Warst, a World Al­manac of the Vietnam Wart, a The Civil War Almanacot, és az Almanac of American Historyt.

 
Kulcsszavak: háború

2008/12/10

Három az út

Három nap az út

Joseph Boyden

Geopen Kiadó

Nyugaton a helyzet változatlan 

„McCaan hirtelen feltérdel, és teli tüdőből ordítani kezd:

-Fejezztétek be, hogy a tieiteket lövitek, rohadékok!

Érte nyúlok, lehúzom, miközben golyók fütyülnek a feje mellett. Halljuk, hogy egy hang a távolból visszakiabál, a puskaropogás elcsitul, és most már tisztán hallható, hogy valaki tüzet szüntess -t kiabál,”

 Hogyan lesz az ember madár?Egy gránát túlságosan a közelembe csapódott be. Feldobott a levegőbe, és hirtelen madár lettem. Amikor földet értem, már nem volt bal lábam. Mindig tudtam, hogy az embernek nem való a repülés.   

Három indiánról szól a mágikus, sejtelmes, nagyon gyakorlatias, ugyanakkor szürreális  lassan hömpölygő, monológok egymásra megfeleltetéséből szőtt történet, akiknek  a sorsát visszavonhatatlanul befolyásolták a 20. század eseményei. Niska a kanadai fehérekkel vívja egyszemélyes háborúját, míg Xavier és Elijah az antant csapatok mesterlövészeiként a fritzekkel, és egymással harcolnak az I. világháborúban, Joseph Heller regényéhez hasonlóan, ahol Milo a saját csapatait bombázza meg.Mindegyikük „batyujában” ott a krí indiánok szellemi öröksége, mégis más-más megoldást találnak saját történetük problémáira.

Ez a könyv egyszerre különleges és hétköznapi, sötét és napsütötte. Olyan háborús regény, amelyben épp elég barátság, szerelem és filozófia van ahhoz, hogy nagyon élvezetes legyen.

Ez egy több szálon futó történet, ahol az idősíkokat váltogatva ismerjük meg két fiatal krí indián történetét, akik gyerekkoruk óta barátok, majd később az I. világháborúban is együtt harcolnak.

Az egyikük inkább a hagyományoknak megfelelően élne, míg a másik  , teljesen azonosulni tud a fehér emberek szokásaival, könnyebben illeszkedik be a katonák közé. Kettejük tetteit, érzelmeit követhetjük végig a háborúban zajló események közepette. A gondolatok, helyszínek leírása annyira részletes, hogy az olvasó szinte maga előtt látja az eseményeket.

Végigkövethetjük, hogyan változik át a két barát értékrendje a lövészárkok poklában, melyiküket milyenné változtatja át a háború szörnyűsége.

A másik szálon futó történet a krí indiánok hagyományaiba enged betekintést. Megismerhetjük szokásaikat, életvitelüket, hagyományaikat, melyeket a gyarmatosítókkal szemben már csak néhányuknak sikerült megőrizni....

A regény rendkívül élethű képet ad a háború borzalmairól, az emberi kapcsolatok fontosságáról és az érzelmek hullámzásáról. A könyv méltó emléket állít fel azoknak az embereknek, akik részt vettek a háborúban, különösen a harcban résztvevő indián katonáknak.

A kanadai író díjnyertes regénye az első világháború idején játszódik. Főhősei indiánok, a nagynéni és súlyosan sérült unokaöccse.

Három napig tart az út a vadonba. De az indiánok nyelvén a háromnapos út a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. Ez alatt az út alatt megismerkedhetünk a jósasszony életével, s a háború borzalmaival is.

Egy nyugodt, szemlélődő krí indián asszony szavai mögé bújtatja az író a 20. század felgyorsult világának összes félelmét. Az I. világháborúban harcoló, onnan hazatérő unokaöccsét viszi a civilizációból – mely testben és lélekben nyomorékká tette – vissza a vadonba, amelyben gondtalan ifjúságát töltötte. Az út három nap csupán, de ez alatt a hajón megtett hosszú és fáradságos út alatt mindkét ember életét megismerjük. Niska, az idős vajákosasszony elmeséli, hogy nem tud elszakadni ősi gyökereitől, s csak a vadonban tudja életét élni. Unokaöccse, Xavier, akit most hoz haza, gyermekkora legjobb barátjával indult el a háborúba, melynek borzalmairól semmit sem tudtak. Sokáig együtt harcoltak, de jellemük különbözősége hamar megmutatkozott, mert Elijah örömét lelte abban, ha egy ellenséges katonát megölhetett. Ők voltak a legjobb céllövők, ők tudtak leginkább észrevétlenek maradni, s ez a háború túléléséhez elengedhetetlen. Különleges képességeikkel, mely a vadonban élők sajátja, nagy elismerést szereztek bajtársaik szemében, de Xavier nem tudott megbocsátani Elijahnak, s végzett vele. A háború azonban kegyetlen, s bár Xavier életét meghagyta, de nyomorék, kábítószerfüggő emberi roncs lett belőle. Ez nyilván egy Ken Kesely -től származó motívum a Száll a kakukk fészkéből c. világhírű regényből, ahol a történet egyik szereplője, a magát süketnémának tartó indián, Bromden végez a főhőssel, mert úgy véli, hogy lobotómiája (agylebenykimetszés) miatt képtelen azt megtestesíteni tovább az intézetben, a mivel azonosulni érdemes volt.

A regény megrázó részletességű leírás két kanadai krí indián mesterlövész részvételéről az első világháborúban. A cím, vagyis a háromnapos út a kríknél a halált jelképezi, az utat, amíg a lélek feljut az égbe. A regényben ugyancsak három napig kenuzik egy idős, indián, varázserejű nő a lövészárkokból amputált lábbal és jó adag morfiummal visszatérő unokaöccsével.

Az utazás során gyötrő emlékeik keresztezik egymást, a fiú rémlátomásaiban és a néni meséléseiben indián romantika és misztikum keveredik a háború felfoghatatlan és túlélhetetlen borzalmaival. Az ölelés helyett végül marad az ölés… 

A háromnapos út a kanadai krí indiánok nyelvén a halált jelenti, amíg a lélek a testből feljut a mennybe. De három napig tart az útja Niskának, az öreg krí vajákosasszonynak is kenuján a fehér emberek nagyvárosából, ahol heteken át várta az érkező katonavonatokat, hogy a világháborúban megcsonkult unokaöccsét hazavihesse a vadonba. Az unokaöcs nemcsak testileg, lelkileg is megrokkant: ébren és álmában egyaránt kísértik az iszonyatos harctéri élmények, melyek alól csak a morfium mámora kínál ideiglenes felmentést.A háromnapos, monoton kenuút során egymásba fonódnak mindkettőjük emlékei: a rezervátum helyett a nomád életet választó, ítélethozó és az ítéleteket végrehajtó törzsfőnök apja nyomdokába lépő jósasszonyé és a lövészárkok poklában magát hírhedt mesterlövésszé felküzdő fiatalemberé. Ez az emlékezés tartja életben mindkettőjüket a háromnapos út másik, komorabb jelentésének örök határmezsgyéjén.     És amíg külön-külön, az egyik a másiknak, a másik önmagának meséli életét, mindvégig ott feszül a kérdés: mi történt a fiatalember barátjával, fogadott testvérével, akivel együtt járták be kisfiúként a fehérek nevelőintézetét, ifjú vadászként a vadont és született katonaként, majd morfiumfüggő roncsként a flandriai harctereket? És van-e még remény egy megújult, boldogabb életre?A krí indiánok világáról szóló, fájdalmasan szép regény mintha titkok és misztikus összefüggések labirintusán vezetné végig az olvasót, ahol minden feltáruló csapóajtó mögött egy-egy újabb rejtély és borzalom lappangana. 

info@geopen.hu

babucse@geopen.hu

       .

 

Geopen Kiadó

Kerekes Tamás

www.tollal.hu

 

 

2007/04/03

...ablakomon tükröződik a vérző ajak képe,
kín harapdálta össze - háború volt az éjjel...
Elgyúrom a vágyak csikkjeit, kezemen felsajog a seb.
Úgy kell a hit most, mint gyermekként térdemre a langyvizes borogatás
s anyám lelkének lágy párája akkor: "ugye már nem is fáj, kicsi kincsem".
...visszacsapott a kard is.
de anyám mosolyog bennem.
valahol a világban most száját tátja egy kígyó, s a didergő madárka veszte felé rohan.
bennem is.
Isten a fejére lépett újfent
szakadatlanul, megbocsátva, megint.
apám mesét mond
emlékképek törnek fel, s tűnnek el,
szökőkút a semmi közepén
vize marja torkokat mint az epe
halkul bennem a csatamén
nyerít a szentem hisz egy életre megint megpihen
enyhülést hoz a tavasz
áramlik az élet ereimben és a világban újra
mint kávé után a cigarettafüst
mint háború után a béke.

2007/04/02

Az ámerikai tsatákrul és azok megszívásárul

Dimi érdeklődött az Irán elleni csapásról. Itachi erre felhozta példának azt, hogy az amcsik szopni fognak, mint eddig is.

Akkor kezdjük:

Vietnam, mit is kerestek ott az amcsik? Hát ugyan az orosz fegyverek meg kínaiak mit? Hm.

A szopás fő indoka nem a dzsungel, meg a vacak M16-os, meg a fantasztikus vietkong (szó szerint) underground tevékenység. A Kongresszusi Napló 1985. március 6-ai, 14-ei, 18-ai, 29-ei jelentései nyilvánosságra hozzák az addig szigorúan zárolt (declassified) Rules Of Engagement-et (1968, november), mely a vietnami hadviselés szabályairól szól, és a demokraták nyomták keresztül a Kongresszuson. Tekertek is ezerrel, hogy ne legyen nyilvános...

Ebben a szabálygyűjteményben olyanok vannak, hogy reptéren ácsorgó ellenséges MIG-et nem szabad megsemmisíteni, sőt a levegőben is csak akkor szabad megtámadni, ha az ellenséges magatartást tanúsít. Az első lövés után a csóró amerikai legfeljebb a túlvilágon elmélkedhetett arról, milyen lehet demokratának lenni.

A pilótáknak ezen kívül tilos volt építés alatt álló légelhárító ütegeket zúzni. Meg kellett várni, míg a hírhedten hatásos SAM (Surface-to-air-missile sites) üzemképes lett, és utána próbálhatták legyakni, hatalmas veszteségek árán.

A hadianyag utánpótlást szállító teherautókat csak akkor támadhatták, ha azok ellenséges magatartást tanusítottak, teszem azt lőttek az amerikai gépekre. Szerintetek lőttek ezek után? :) Egyes helyeken még harci zónában is csak akkor támadhattak ellenséges teherautókat, melyek százával szállították a gépágyút, golyószórót, ,aknavetőt, lőszert, élelmiszert, ha azok főutvonalon haladtak. Vajon azon haladtak ezek után?

Folytassam? Az adatok egy része a 8 vitézségi érdemrenddel kitüntetett, 3 évig vietnami vadászpilóta Mark Brent kapitány jelentéséből valók, melyet a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt tett.

Amikor Nixon hatályon kívül helyezte a Rules Of Engagement-et, Hanoi azonnal béketárgyalásokat kezdett.

Szomália (amit ugyan itachi kihagyott, pedig legjobb példája a nemzetközi töketlenségnek, és a téves Amerika-ellenes hisztériának)

Gerillák elllen harcolni nehéz, pláne, ha a hírszerzés elkúrja. (Lásd a Sólymot végveszélyben.) De azért megpróbáltak véget vetni az évtizedes polgárháborúnak a szemét amcsik, pedig ott még olaj sincs, kedves békejeles pajtások. Az ENSZ (ez a szervezet is külön bejegyzést érdemel) nyomására 1996-ban kivonultak, a kéksipkások azóta ott parádéznak, az iszonyú véres polgárháború meg folyik tovább.

Afganisztánt, ahol a hadurak moszlimok és hithű módon gyártják nekünk a hercsit, biztosítva az egyetlen megélhetési forrást az istenadta népnek, szobrokat robbantanak és terroristabázisokat tartanak fenn, valamint a világ ellenségeit bújtatják, hagyjuk. Miért is lennének ott szopóágon a szövetségesek? (Figyelem, nem amcsik, szövetségesek!)

Az elmúlt négy évben Irakban meghalt irakiak 99 százaléka saját honfitársai keze által pusztult el. Azok a szemét megszálló szövetségesek katonákat, rendőröket képeznek ki a helyiekből, hogy a saját lábukra álljanak, és ne legyen továbbra is ott polgárháború. Mert tisztázzuk, ott az van, nem megszállás.

Bush helyében bizony én hallgatnék az ENSZ-re (melynek ugye cca kétharmada nem demokrácia, hanem diktatúra és/vagy teokrácia, így vegyük komolyan), és kivonulnék, aztán hátradőlve, óriási összegeket megtakarítva nézném, ahogy a kéksipkások szeme láttára ölnék egymás a helyiek, mint Szomáliában. De ez a szemét, ördögi Bush ezt nem hagyja, basszameg. Fúj. Monnyonle.

A hosszú bevezető után gondolkozzunk el a terroristákat kiképző és pénzelő, atommal játszadozó hosszúnevű diktátor országán, és aki ellenzi a beavatkozást, vagy féli azt, az sajnos személyes ellenségem, amit nem akarok.

Csak mert nálunk még nem robbant ház, iskolabusz, vonat... Inkább arab atomerőmű robbanjon...

 

Kulcsszavak: amerika háború terror