H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/05/30

Pár gondolat a lassúhajtókról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2011/05/30/par_gondolat_a_lassuhajtokrol

 

Vannak az utakon azok a bizonyos gyorshajtók, akikről már Pazar fotókat is fel lehet lelni az interneten és lehet szörnyülködni azon, hogy „te uramisten, ez mennyivel ment”. Félre értés ne essék, igenis büntetni kell őket, azonban úgy érzem, hogy elsikkad a figyelmünk a lassúhajtókon. Ők azok a bizonyos hétvégi- vagy vasárnapi autósok, akiktől az ember hátán feláll a szőr.

 
Mert a gyorshajtóval személy szerint úgy vagyok, főleg az autópályán, hogy benézek a visszapillantóba és ha egy tűzgolyót látok közeledni, nem megyek ki elé. Azonban a lassúhajtók miatt az ember agyára rászáll a lila köd és képtelen miattuk racionálisan gondolkodni.
 
Az abszolút favorit, hogy maradjak az autópályánál, a középső sávban, szigorúan 70 km/h sebességgel közlekedő autóstársaink. Őket nem érdekli semmi, mást tempót nem ismerve a városban és a városon kívül is szigorúan ebben a tempóban mennek. Már azon gondolkoztam, hogy a középső sávot turistasávvá kellene átkeresztelni. Igazából az a baj velük, hogy a tempójuk miatt pontosan ők azok, akik folyamatos szabályszegésre kényszerítik a többi autóst (lásd jobbról előzés), aztán mikor mellette elhaladva benézel, csak azt látod, hogy csóválja a fejét, hogy hova ez a nagy rohanás. Bizonyára ez azért van, mert a középső sáv, az arany középszer nyugtatóan hat rájuk, úgy érzik, hogy ott, középen, semmi baj nem érheti őket.
 
 
Még mindig autópálya, de még csak a felhajtósáv. Az öreg, aki már sehová nem siet a zöld Skoda 120-asával, anyósülésen a folyton pánikoló Anyuval. A felhajtósávon 40 km/h maximális sebességgel halad, neked pedig vörös a fejed, mert valami olyan elképesztő rutinja van, hogy sehogy nem tudod megelőzni. Mert ő kihasználja az út teljes szélességét és középen megy. Ha dudálsz vagy villogsz észre sem veszi, csak megy rendületlenül 40-nel. Nyilván már a telekre gondol és a fűnyírásra. És mikor eléred az autópályát már elhagyott a józan eszed, csak előznéd meg és oda se figyelve nyomod ki a kocsit az autópályára, hogy végre mehess. Aztán vagy jön mögötted valaki vagy nem. Ez már csak szerencse kérdése.
 
Szombaton a Bartókon buszozva találkoztam a városi kedvencemmel, az „Úristen, hol lehet itt lekanyarodni”-típussal. A busz előtt ment, tempósan, ahogy kell. Azonban időnként, és persze kiismerhetetlenül, satufékezett egyet, hogy megnézze, le tud-e kanyarodni. Ilyenkor a busz is ezt tette, az utasok pedig csak úgy lengedeztek a kapaszkodón. Ezt megtette háromszor-négyszer, éppen mikor már a buszt is felvette az utazótempót. Végül azonban elérte a helyet, a Helyet!, ahol le lehet kanyarodni. Ennek aztán annyira megörült, hogy fékezés nélkül, a piros lámpát semmibe véve igyekezett lekanyarodni, szerencsétlenségére éppen a villamos elé, aki csengetett egy kicsit, majd megállt. A villamos- és a buszvezető szavait nem idézném ehelyütt, de az biztos, hogy a vezető felmenői között található hölgyekről bizony sok érdekes és buja részlet napvilágot látott.
 
Egyszóval én azon a véleményen vagyok, hogy a fent említett példányokat is illene valahogy büntetni, hiszen a gyorshajtás valóban nem szép dolog, de a lassúhajtás is káros lehet az egészségre. Mert talán rosszul emlékszem, de valami olyasmi rémlik, hogy a forgalom akadályozása is csúnya dolog a KRESZ szerint.

 

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren! sarok.org

Pár gondolat a lassúhajtókról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2011/05/30/par_gondolat_a_lassuhajtokrol

 

Vannak az utakon azok a bizonyos gyorshajtók, akikről már Pazar fotókat is fel lehet lelni az interneten és lehet szörnyülködni azon, hogy „te uramisten, ez mennyivel ment”. Félre értés ne essék, igenis büntetni kell őket, azonban úgy érzem, hogy elsikkad a figyelmünk a lassúhajtókon. Ők azok a bizonyos hétvégi- vagy vasárnapi autósok, akiktől az ember hátán feláll a szőr.

 
Mert a gyorshajtóval személy szerint úgy vagyok, főleg az autópályán, hogy benézek a visszapillantóba és ha egy tűzgolyót látok közeledni, nem megyek ki elé. Azonban a lassúhajtók miatt az ember agyára rászáll a lila köd és képtelen miattuk racionálisan gondolkodni.
 
Az abszolút favorit, hogy maradjak az autópályánál, a középső sávban, szigorúan 70 km/h sebességgel közlekedő autóstársaink. Őket nem érdekli semmi, mást tempót nem ismerve a városban és a városon kívül is szigorúan ebben a tempóban mennek. Már azon gondolkoztam, hogy a középső sávot turistasávvá kellene átkeresztelni. Igazából az a baj velük, hogy a tempójuk miatt pontosan ők azok, akik folyamatos szabályszegésre kényszerítik a többi autóst (lásd jobbról előzés), aztán mikor mellette elhaladva benézel, csak azt látod, hogy csóválja a fejét, hogy hova ez a nagy rohanás. Bizonyára ez azért van, mert a középső sáv, az arany középszer nyugtatóan hat rájuk, úgy érzik, hogy ott, középen, semmi baj nem érheti őket.
 
 
Még mindig autópálya, de még csak a felhajtósáv. Az öreg, aki már sehová nem siet a zöld Skoda 120-asával, anyósülésen a folyton pánikoló Anyuval. A felhajtósávon 40 km/h maximális sebességgel halad, neked pedig vörös a fejed, mert valami olyan elképesztő rutinja van, hogy sehogy nem tudod megelőzni. Mert ő kihasználja az út teljes szélességét és középen megy. Ha dudálsz vagy villogsz észre sem veszi, csak megy rendületlenül 40-nel. Nyilván már a telekre gondol és a fűnyírásra. És mikor eléred az autópályát már elhagyott a józan eszed, csak előznéd meg és oda se figyelve nyomod ki a kocsit az autópályára, hogy végre mehess. Aztán vagy jön mögötted valaki vagy nem. Ez már csak szerencse kérdése.
 
Szombaton a Bartókon buszozva találkoztam a városi kedvencemmel, az „Úristen, hol lehet itt lekanyarodni”-típussal. A busz előtt ment, tempósan, ahogy kell. Azonban időnként, és persze kiismerhetetlenül, satufékezett egyet, hogy megnézze, le tud-e kanyarodni. Ilyenkor a busz is ezt tette, az utasok pedig csak úgy lengedeztek a kapaszkodón. Ezt megtette háromszor-négyszer, éppen mikor már a buszt is felvette az utazótempót. Végül azonban elérte a helyet, a Helyet!, ahol le lehet kanyarodni. Ennek aztán annyira megörült, hogy fékezés nélkül, a piros lámpát semmibe véve igyekezett lekanyarodni, szerencsétlenségére éppen a villamos elé, aki csengetett egy kicsit, majd megállt. A villamos- és a buszvezető szavait nem idézném ehelyütt, de az biztos, hogy a vezető felmenői között található hölgyekről bizony sok érdekes és buja részlet napvilágot látott.
 
Egyszóval én azon a véleményen vagyok, hogy a fent említett példányokat is illene valahogy büntetni, hiszen a gyorshajtás valóban nem szép dolog, de a lassúhajtás is káros lehet az egészségre. Mert talán rosszul emlékszem, de valami olyasmi rémlik, hogy a forgalom akadályozása is csúnya dolog a KRESZ szerint.

 

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren! sarok.org