H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/10/31

Ma este hazafelé jövet négy temető mellett jöttem el, iszonyú nagy tömeg a parkolókban, szépen pislákoló mécsesek a sírokon. Az utakon bolondokháza, a temetőknél torlódás, gondolkodóba estem, miért épp ma? Szerintem egy elhunyt se sértődne meg, ha az év bármely más napján gyújtanának tüzet nekik, például a születés-, vagy névnapjukon. Otthon, csendben is lehet megemlékezni egy szál gyertyánál és elbeszélgetni az elment szeretteinkről. Nekem egyébként Karácsonykor hiányoznak a legjobban, mikor egyébként mindig egybegyűlt a család, vagy például,  mikor szeretnék velük beszélni, de már nem válaszolnak. Néha olyan borzasztó érzés, hogy ha elmennék a nagymamáimhoz, nagyapáimhoz, keresztapámhoz az elhunyt ismerősökhöz, akkor már idegen nyitna ajtót az ismerős házban.

Álmodom is róluk és felkelve az első gondolatom, hogy meg kéne látogatni, aztán rájövök, hogy az már nem megy többé. Én a temetőt nem tudom lakhelyként elfogadni. Lehet, hogy van ott egy oszladozó test, de az már nem az, akit én szerettem, akivel beszélgettem, akihez nyaralni jártam.

Akkor most be is fejezem és gyújtok egy gyertyát.

 

Kulcsszavak: gyertya halottak temető

2006/11/03

Egy szál gyertya
Kulcsszavak: gyertya