H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/12/09

Valamelyik nap láttam egy nőt. Cigány volt, gyerekkel, 30 körül, kapucnis kabátban, fogalmam sincs milyen alakja lehetett. Az arcát sem nagyon láttam. De a szemei... Vastag, nem kiszedett sűrű szemöldök alól világító zöld szemek. Anyám. Azzal ránéz valakire ott nincs menekvés. Mint a smaragd. Komolyan. Ölni, gyújtani, bármit tud azt hiszem a szemeivel. :)

 

Tegnap este meg újólag láttam régi cimborámat. Nem ért már a látvány felkészületlen, semmi szívdobbanás, ilyesmik. Rég volt, tán igaz sem volt. De azért elnosztalgiáztam kicsinyég. Bőrön, illaton, ilyesmiken. Aztán eszembe jutott milyen lenne más bőr, más illat. Azon szomorkodtam rendesen. Mindegy, a realitás pofán csapott ismét, nem is értem minek tartom oda a képem. Hát így volt ez tegnap.

Amúgy viszonylag remekül vagyok, lázam nincs már, a fejem még lufi a tűréshatáron ippegcsak belül felfújva, de alakul ez is. A lakás állapottyát néztem és konstatáltam, hogy remek. Szerte-szana minden, alakul a koszosodás, de ma nagyon későn fogok csak hazaérni. Tegnap épp csak kis mosás, kis főzés kis ez-az-amaz, bosszankodás ellenőrző fölött, egyben hosszas szülői morajlás előadása holmi semmirekellések és naplopások ellen, hosszú távú terveknek az ő feladása ellen, fenyegetőzés a fizikai munka (jajajaj) rémével. És persze a dicstelen és pénztelen jövő sötét színekkel való élénk ecsetelése.

Erősen ambivalens vagyok én ezzel a "tanulj fiam,magadnak tanulsz" bölcselettel. Mert egyrészt leszarom (jaj, elnézést, becsúszott megint csak egy csúnya szó :D) én az iskolát. Úgy az egészet. Nagy vonalakban. Kit érdekel, hogy tudja-e az a drága gyermek az adatokat? Engem aztán nem. Tudjon gondolkodni, önállóan értékítéletet hozni, kombinálni, tudjon keresni, kérdezni, legyen érdeklődő. Nem árt persze az általános műveltség, de azt az iskolában megszerezni... Reménytelen próbálkozásnak tűnik számomra. Aztán itt van még az életben való beválásnak az ő mértéke. Hogy mennyire korrelálnak a jegyek adott esetben a boldog élettel és az örömteli munkával és egyáltalán... De másrészt meg vagyok én a szigorú szülő, aki azt mondja teljes joggal a gyerekének, hogy igenis, vannak kapuk, azokon be kell lépni (egyetem, nyelvtudás, ilyesmik), ha el akar az ember érni valamit. Aztán a fene se tudja. Lehet, hogy a HAZA :) elveszít egy - mit tudom én - értékes lakatost. Aztán lesz egy fád jogász helyette. Nem tudom én azt előre megítélni, hogy majd őt mi fogja boldoggá tenni 20 év múlva. Ekkora felelősséget nem vállalhatok.

Szóval marad az esti mise mese helyett, erős lelkifurdalással, de kőkemény szívvel. Gyermek zokog, mert érzi a bűnét, de persze tanulni ettől nem fog, bár ... Ki tudja. Még akármi is lehet. :)

 

 

 

PS:

Akármi lett. Újabb ocsmány jegyek, újabb anyai szigor és rivallás. Há méé nem csinájja eztet helyettem valaki más? Olyan Harry Potteres rivallóra gondolnék, ordítson ahogy a torkán kifér én meg hazajönnék mint egy anyahercegnő vagy miféle, bájos tündér, csevegnénk értelmesen, addigra már ugye minden elkészítve, patyolattisztán, eltartott kisujjal megkávéznék (milyen hülye szó -nákkal még elmenne) esetleg diszkrét sütemény-csipegetés, bölcs mosoly a szájon, térülnék-fordulnék, kis habos kakaót intéznék bögrékbe, móka lenne és kacagás. Poénhegyek gurulása. Vevők arra úgyis, van már nekik saját mókatáruk, jókat szoktunk néhanapján turbótúrázni. Tréfa-répa napokon.

Ma viszont hazaestem fél 8 tájban, mindjárt örömmel konstatáltam, hogy az általam kért 2 dolog közül egyik sem intéződött el (na jó, kis túlzással, mert a kutyát és magukat megetették) rákezdtem saját szájúlag a rivallást és már én magam utáltam hallgatni. Ugye a szerető anya végre hazatér csendes otthonába. Nem igazán illettem az idilli képbe, pláne, hogy maga a kép sem volt idilli. És ahelyett, hogy most a kupit szüntetném meg sürgősen, valamint nem is tudom mit csinálnék ezerrel itt ülök és igen-igen fontos (értsd: rém haszontalan, semmirekellő, ejnye-bejnye) dolgokat irkálok ezerrel. Nemcsak magamnak, hanem még vadidegen embereknek is. Hát nooormális? És úgy döntök, hogy az. Juszt is. Na, mindjárt összekapom magam, pakolászom még egy kicsit, azért a mosogatógép megy, kaját csináltam holnapra, nem mondhatnám, hogy a társadalom és a család teljes szégyene, totális csődje lennék. Mint olyan.

Csak az rohadék fölkelés ne lenne reggel. Miért nincs délutáni műszak? :D

Jujj, el ne felejtsek tankolni holnap! Remélem kibírja még a suliig.

 

Apropó: jön ma a parkolóban egy ürge, hogyaszongya, adjak neki, mint autós az autósnak pénzt benzinre, mert hogy akárhol lakik és haza kell vinni a gyereket... Mindezt kissé olyan állapotban, amely nem teszi okvetlen alkalmassá a vezetésre. És nem adtam, bevallom. És bánt egy kicsit, azt is bevallom. Mert szoktam ilyenkor, csak olyan izé volt, hogy 5 liter benzinre valót kell összegyűjtenie. 5 literből már elég messzire el lehet menni, azt hiszem. Kérdés persze mennyit eszik az autója... És ezen töprengek, én állat. Na. Mondjuk, ha akkor adtam volna neki, valószínűleg nem tudtam volna kifizetni a fizetendőmet, nem tudom mit tökölök ezzel. 

Szóval tökölődős is vagyok én. Még ez is mára. :)

Kulcsszavak: gyerekek suli

2008/03/29

Életre nevelünk

...régebben és manapság is ezt hangoztatják.No meg azt is,hogy "tanítva tanulunk". Tényleg...sokat tanulok én is :),mert jófajta környéken dóógozok.

Múlt héten kezdtem bevezetni a kisdiákokat a mérések rejtelmeibe. Beszélgettünk arról,hogy mi is a mérés,mi mindent kell mérnünk,stb. Sok okos gondolat mellett a valódi "életízűek"  (tapasztalatból,családi életből vették!!!)

Mi mindent mérünk?
(természetesen szóba került a liszt,krumpli,kóóóla is,de...)

- Mikor apunak a börtönbe csomagot adunk fel,meg kell mérni,mert 5kilónál többet nem lehet.

- Megmérik a zálogházban az ékszereket.

- Anyának meg apának a kocsmában kimérik a borokat.

Kulcsszavak: gyerekek suli szösszenet

2007/11/10

Kiscsikó született

Szióka!

12 éve, hogy lejárunk a párom  tanyájára. 
Amíg a gyerekek kicsik voltak addig minden hétvégén,
és minden szünidőben lent voltunk. Persze a lányaim osztálytársai közül, ahány gyerek befért a kocsiban, annyian jöttek. Nem egyszer több kocsi is be volt beszervezve. 
A legtöbben egyszerre 15 gyerek volt lent, plusz a felnőtt segítség.
Szép időszak volt ez az életemben, szeretem a gyerektársaságot.
Nagyon jó érzés volt megadni nekik azt a szabadságot, azokat az élményeket, amiket a városi élet nem adhat meg. Például egy kiscsikó születésére biztos mindig emlékezni fognak, de én is. Ez volt az első ellés, aminél pont ott voltam.


(Tovább...)

2007/10/21

Szamarak a tanyán














Üdv!

:)

Azon a bizonyos tanyán, igazi szamárból is van kettő. Az egyik nevét nagyon halkan elárulom:
Torgyán.
Esküszöm nem tudom, ki adta neki.


(Tovább...)
Kulcsszavak: gyerekek szamarak tanya

2007/03/25

Dinike és Dörtidenszingkettő

Öcsémpöcse,facsiga!

A hétvégét édes jó Dájáná nővéremmel és 3 gyönyörű csemetéjével töltöttem,naná,hogy megnéztük a dörtit.

És ami a csúcs volt az amúgy is nagyszerű film mellé: A két nagyobb gyerek,történetesen Verácska és Szabcsi olyan kubai szalszát nyomtak le a reklámszünetben valami számra,ami megvan nekik a film zenéi közül,hogy köpni nyelni nem tudtam!A Vera mindig is jó mozgású kislány volt,de Szabi mozgására nem derülhetett eddig fény,mert szörnyen gátlásos és minden tánchelyzetben visítva menekül,persze azt visítja,hogy ő nem tud táncolni.Na jó,esküvőn már láttam amint a másik nővéremet forgatta a 8 éves kis macsó,de menyasszonytánc közben meggyőződésem,hogy mindenki hülyén néz ki,kivéve ex-apóst.

 

 Szóval nagyon tartalmas volt ez a hétvége.

Tanultam még ám mást is!

A nővérem pl megfenyegetett egy elmeháborodott nőt,aki azzal állt elő,hogy elkapja a gyerekeket az utcán.Édes Testvérem csak annyit mondott: Úgy próbáld meg,hogy egybeszakítom a picsádat a száddal!!!Ez a legújabb folklór a JPK-ban.(isteni a modora,tüneményes nő,higgyétek el)

Na és a legkisebb Ugrifüles Levitől pedig azt tanultam: úgy szeretlek,mint a malac a moslékot!(vidéki gyerek:D)

 

Hazafele a buszon lélekszexeltem.

Egy vadidegen sráccal összebújva aludtunk,mikor megébredtünk,csak álmosan pislogtunk egymás szemébe.Ki voltam már erre éhezve.Szerintem külön gyönyörű,hogy nem lesz folytatás.

 

Röviden összefoglalva ezeket a gyönyörűségeket élhettem meg,ötödikén pedig megyek,mert akkor kelnek a keltetőben a kiskacsák.Az is csodálatos lesz,nem tudom az élményt megunni.

 

Akarok még lélekszexelni,jelenleg jobb,mint bármilyen testiség...szeretgessen az univerzum még egy kicsit!