Voltál-e már pofánvágva?
Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/30/voltal_e_mar_pofanvagva
Tegnap
hazafelé tartottunk a Városligetből, mikor kedélyes bambulásunkból
hatalmas fékcsorgás riasztott fel és hozott vissza a való
világba.
Két riadt kislány állt a járdán, mellettük egy Opeles
(igazából nem lényeges az autó márkája, ez nem egy utálunk minden
Opelest írás lesz, csak azért írom ki, hogy a vezetőnek legyen még
egy helyettesítési formája), benne egy férfi, aki éppen letekerni
készül az ablakot.
A két lány riadtan pislog, merthogy átszaladtak a piros
lámpánál, derék autósunk pedig alig tudott megállni, ezért volt a
nagy-nagy csikorgás.

A vezető tehát lehúzza az ablakot és ránéz a két lányra, majd
kicsit emelt hangon (na jó, ordítva), megkérdezi tőlük, hogy
voltak-e már pofán vágva az édes anyjuk által, mert ha nem, akkor ő
szívesen megteszi, valamint kérdést tett fel azzal kapcsolatban is,
még mindig az édesanyjuknál maradva, hogy nem mondta-e nekik, hogy
pirosban nem szaladgálunk át a járdán, és hogy tényleg ennyire
hülyék-e, meg hogy szeretnének-e elütve lenni, mert ha ezt így
folytatják, hamarosan sor kerülhet arra is.
A két kislány szólni sem tudott, ijedtséggel vegyes
zavarodottsággal nézett maga elé, mikor is az Opeles, miután
befejezte az előadását a zebra és a lámpa összefüggéséről, az
átkelőhely rendeltetésszerű használatáról, valamint pedagógiai
munkásságát is ismertette, gázt adott és elhúzott.
Mi meg csak néztünk magunk elé, és el is kezdtünk arról
beszélgetni, hogy vajon helyes lépés volt-e, hogy mindezt a
dörgedelmet lehúzott ablaknál tette meg, vagy inkább jobban tette
volna, ha a fékezés után az autóban anyázik egy sort, majd
továbbmegy.
Az az igazság, hogy nem sikerült konszenzusra jutnunk ebben a
kérdésben, de én úgy éreztem, hogy volt igazság abban, amit az
autós tett, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a helyzetből
fakadóan a vérnyomása az egekben lehetett. Persze az is
elképzelhető, hogy míg letekerte az ablakot, meggyőződött arról,
hogy a két lány szülő nélkül van és hogy nem kell konfliktust
felvállalnia senkivel, mert a két lány annyira meg volt ijedve,
hogy eszébe sem jutott visszaszólni.
Abban biztos vagyok, hogy én is letekertem volna az ablakot,
bár nem hinném, hogy ilyen hosszú és lényegretörő (vagy lényegre
törő? – bizonytalan vagyok) előadást tartottam volna a
közlekedésbiztonság területéről, de az biztos, hogy én is nagyon
ideges lettem volna és ennek jelét is adtam volna.
A két lány még állt egy darabig a járdán, majd folytatta útját
a liget felé. Kíváncsi lennék, hogy otthon elmesélték-e ezt az
élményüket, vagy csöndben hallgattak róla, és megfogadták, hogy
mostantól mindig körbenéznek, és megvárják a zöldet.
3 hozzaszolas