H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/10/15

Ma olyan dologban volt részem, elmesélni sem tudom.
Túrázni mentünk (ismét), de ezúttal a Kalleba, az itt van Hopen mellett. Egy barlangba mentünk. Először is fölmásztunk a hegyre, majd Martin mondta, hogy rakjuk le a táskákat, azt otthagyjuk. Lepakoltunk, majd indultunk a barlangba.
Eljutottunk a szájához, de ez nem Aggtelek, egy hasadékban másztunk le. Már ott azt hittem, hogy leesek, de Viktória veldig bra, és lejutott. Remek, jött a következő szakasz. Sötét és keskeny volt, oldalazva kellet haladnunk. Ha nagyobb a mellem, tuti, hogy bent ragadok, de hát nem nagy, így hát nem ragadtam de, de ezen a keskeny szakaszon is tovább ereszkedtünk. Gyakorlatilag szerintem ez nem egy barlang, mivel több helyen látszik a felszín, csak nagy, beszorult kövek takarják el a fényt.
Leértünk az aljára (előtte halált megvető bátorsággal ugrás, majd seggen csúszás), és az viszont tényleg gyönyörű volt. Egy hatalmas kőterem volt, aminek a tetején szintén ilyen lengő kövek voltak, a másik végén pedig a tenger hullámai csaptak be. Egy másik járaton mentünk vissza, de előtte még a fiúk fölmásztak egy "mennyezeti" kőszikla darabra (én nem, mert annyira nem bíztam magamban, hogy akkorát tudok ugrani, kicsi vagyok én ehhez), majd indultunk fölfele. Az se volt egy egyszerű eset, mert ott viszont tényleg sötét volt, de az elemlámpa orvosolta problémánkat. Ezeken a lengő köveken kapaszkodtunk felfele, a tetején meg Martin lefényképezett minden egyes feljutót. It's not funny! Főleg amilyen fejem lehetett, köszönöm nem akarom megnézni azt a képet. Mikor elhaladtam Martin mellet, mondtam neki, hogy Nobel béke díjat kérek, hogy nem öltem még meg...
 
Barlangászás után egy folyóparton telepedtünk le, tüzet gyújtottunk, majd kürtös kalácsot sütögettünk a tűz fölött. Biztos, hogy az volt, ízre is, meg formára is nagyjából, csak faágra tekertük fel a tésztát, amit Martin készen hozott, majd megcukroztuk és megfahéjaztuk. Utána meg valami bújócskaszerű játék volt soron. Elvoltunk. :)
Csak az volt a baj a túrán, hogy sár volt, meg tócsák mindenhol, de gumicsizmában nyomtam, szóval nekem ez se volt probléma, a többiek irigyeltek is, kétpercenként felemlegették a cipőt, majd mikor kiderült, hogy köveken ugrálva kell eljutni a tűzrakóhelyre, előre nevettek, hogy tuti simán csak átmegyek majd rajta. Hát simán át is mentem, imádom a gumicsizmát! :)
Kulcsszavak: frász gumicsizma túra