H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/10/07

Ilyen világ

A tegnapi napom igen kellemesen kezdődött. 10-re kellett Szegedről Budapestre érnem, ami laza tempóban egy másfél-két óra (az inárcsi kávézást is beleszámítva), ugye ehhez nem nehéz kiszámolni a 8 órás ajánlott indulást. Nos az előző esti kiállításmegnyitót követő állófogadásnak, az oda ajándékba vitt és szolidan önként elfogyasztott 2 pohár Frittmann rosénak, valamint az éjféli hazaérkezésnek köszönhetően az erre kalibrált 7 órás kelés nem jött össze. Annyira nem, hogy háromnegyed 9-kor tudtam csak elindulni (mondjuk ekkor már az M5-ön voltam). Nem szeretem nyomni neki pályán, főleg a mult heti baleset láttán (Avensis kombi kontra román kielőző kamion), de most kicsit oda kellett lépnem. Mindenesetre a gyér forgalomnak, és a nagy szerencsémnek köszönhetően 10 órakor már a Hungária körúton telefonáltam vendéglátóimnak hogy kések, mondták nem baj, még senki sincs ott. :) Ami meg külön sikerélmény volt, hogy egy utcát sem tévedtem, pedig gőzöm nem volt, merre kell mennem, de egyből odaértem a Köztársaság térre. Úgyhogy sikerült felérni, odaérni, időben, és barátokkal eltölthettem egy délelőttöt.

Úgy látszik a sors erre a napomra két pólust indukált, amiből délelőttre csúszott a pozitív fél (tekintve a fent leírtakat: előrebocsátom: HÁLA ISTENNEK!). Délután visszaérve Szegedre leparkoltam a lakásunk előtt, a szembe szomszéd kerítése elé, félig a járdára, félig az útra, nem gátolva sem kapubeállót, sem gyalogosforgalmat. Felmentem a lakásba, rendbe szedtem magam, kis kajálás, tusi, emailek, gyors TV, épphíradó, naakkor aztis. 7-kor indultam volna ki anyáékhoz Deszkre, amikor is a kocsiba beülve, s' a járdáról leállva éreztem hogy valami nem stimmel. Lapos volt a jobb első gumim. Ohh, -mondtam- 'ácsudavigyeel, de hát megesik az ilyen, biztosan csak egy szög, vagy valami éles... Gyorsan visszaparkoltam vele, és a másik autóval mentem ki Deszkre. Ott szépen összepakoltam az emelőt, majd visszajöttem Szegedre, hogy lecseréljem a pótkerékre. Ekkor vettem észre (mármint amikor elkezdtem a szerelést), hogy a gumi oldalán egy pukli látható, amit közelebbről szemügyre véve leesett a tantusz: EGY SZURKÁLÓS IDEGEN VETTE KEZELÉSBE A KEREKEMET. Először arra gondoltam, hogy a szembeszomszéd bosszújának gumi által megerőszakolt áldozata vagyok, de rájöttem, hogy máskor is áltam már oda, sőt mások is állnak oda, sőt még ismerik is az autót, úgyhogy nem hinném, hogy egy figyelmeztető cetlivel ne tudnák ilyenkor megoldani a problémát, ezért elvetettem ezt az ötletet.

A gyors fejszámolás után (akciós gumi, hol, kb mennyi, kitől) a bosszankodás remegtető érzése már kezdett csillapodni bennem, amikor is felfedeztem titkos idegenem művészi ambíciójának gépjárművemen való kifejezésének barokkos megjelenését: egy szabadosan elcsalt sinus görbét, amelyet feltehetően a gumiba mint vajba belemártott eszközzel (gy.k.: késsel) varázsolt rá egy lenge hussintással, gondosan ügyelve arra, hogy mélységének azonnali látványa megelőzze olyan bolond kis gondolataim felröppenését, hogy mindez polirpasztával orvosolható. Aztán -gondolom- lelke nyugodtával tovaillant a Béke utca romantikus fényárában úszva, azzal a gondolattal, hogy megint tett valamit valamilyen ügy érdekében, megint gondolkozásba merített egy hülyét, aki kinnt hagyta az utcán a lehetőséget, megint megnyert egy kis csatát a globalizált, vadkapitalista világ egyik vélt nyertesének kapitalista úton szerzett vagyonának megrongálásával, okozva ezzel saját magának kapitalista földön túli élményt, meleg borzongást, édes megelégedettséget.

Bár reménytelen, hogy üzenetem eljut művészetének birodalmába, én mégis kikiáltom a világba (szöcsövem a blogom), hogy az ügy -bár még a hatása alatt állok- részemről le van (s)zárva, a gumit kicserélem, a karcolást kijavíttatom, mert van munkám, és abbol kifizetem.