H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/01/27

Hiány

Amikor elveszítünk valakit, olyankor egy részünk vele együtt veszik el. Attól fogva, hogy nem részese a mindennapjaidnak, Te sem leszel már ugyanaz. Próbálod elvégezni a napi rutint, de nincs olyan pillanat, amikor ne jutna eszedbe és ne okozna irdatlan nagy fájdalmat, hogy már nincs veled. 

Ettől már csak az a rosszabb, amikor eszedbe jut, hogy Ő döntött úgy, hogy már nem akarja, hogy az élete része legyél....

Szóval (túl)éled a mindennapjaidat. Felkelsz, megiszod a kávéd, dolgozol napi 8-9-10 órát, haza mész, tanulsz, elmész futni és alszol, aztán megint. Bármit megteszel, hogy lefoglald a gondolataidat. A terv, csak akkor borul fel, amikor egy kis idő múlva ír egy e-mailt, küld egy sms-t. Megkérdezi, hogy vagy, aztán kellemes ünnepeket kíván, külön karácsonykor, szilveszterkor,aztán boldog névnapot, megírja mennyire tetszett neki egy film. Az elválás utáni maradék önbecsülést megtartva, próbálsz jóképet vágni a dologhoz, talán szíved mélyén elkezdesz reménykedni, hogy hiányzol neki, de valamiért mégis el fog egy keserű érzés.

De amikor megtudod, hogy összejött egy másikkal, arra akire féltékeny voltál és utólag kiderült okkal... akkor ajjaj. Na az aztán a mellbevágó érzés. Értelmet nyer minden, mégis elborul az agyad és nyomatékosan megkéred, hogy SOHA többé ne keressen.

De belőled mégis elveszik valami.  Ezzel bár védelmet adtál magadnak, de nem elég. Olyan, mint rég voltál, soha többé nem leszel. Most is csak árnyéka vagy Önmagadnak. Majd amikor kigyógyulsz az Önsajnálatból, akkor leszel határozottabb és idővel újra tudsz majd nevetni. De valami, akkor is mindig hiányozni fog és majd csak akkor fog igazán kiderülni, hogy mi az, amikor majd pont használtba kellene venni, addig csak érzed, hogy valami nem stimmel.

Ez mindenkinél más lesz, minden sztorinál változni fog.Valakinek az önbizalma, valakinek remény. Van olyan, aki szívvel együtt távozott. De a lényeg ugyanaz, a hiány.

 

Kulcsszavak: gondolatim

2009/11/27

Gyermekotthoni menzatea

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2009/11/27/Gyermekotthoni_menzatea/

Sokat járok egy erdélyi gyermekotthonba önkéntesnek. Mivel Erdélyről van szó, talán az is egyértelmű, hogy ha néha tea is kerül az asztalra a víz mellé, az általában nem valamilyen darjeelingi oolong vagy zöld tea, hanem egyszerű, aromásított gyümölcs izesítésű egyéb tea, aminek az igazi ízét mégiscsak a hozzáadott cukor adja.

No de ennek is megvan a maga élménye, ha úgy csinálják. Egyrészt szívvel-lélekkel, kívánva, hogy jó íze legyen, kívánva azt, hogy a gyerekek arcán mosoly jelenjen meg a kortyok után. Ha már ez megvan, sokkal könnyebb eltalálni a jó ízesítést. Hányszor megéltem már egy-egy táborban vagy akár az óvodában – ahol ismeretlen szakácsnők főztek nekünk úgy, hogy csak úgy sokad rangú feladatként még egy teát is főztek nekünk, –, hogy 30 liter vízbe mindössze 10 filtert kiáztatva, enyhén megcukrozva rosszabb löttyöt kaptunk, mint ha csak hideg csapvizet adtak volna...

Pedig lehet ezt jól is szervírozni, és mivel a cukor sem sokkal drágább, ha kicsit jobban megöntjük, egész jó löttyöt kapunk. Igazi tea persze nincs benne sok, vagy egyáltalán nincs, tán még gyümölcs sem, mégis megvan a maga funkciója ennek a teának is. Sőt, a maga szertartása is, ahogy itatja magát, és mi nosztalgiával kortyolgatjuk.

Nem rossz ez...

Kulcsszavak: gondolatim

2008/08/28

Gyermekotthoni menzatea

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2008/08/28/Gyermekotthoni_menzatea/

Sokat járok egy erdélyi gyermekotthonba önkéntesnek. Most is itt vagyok, és mivel Erdélyről van szó, talán az is egyértelmű, hogy ha néha tea is kerül az asztalra a víz mellé, az általában nem valamilyen darjeelingi oolong vagy zöld tea, hanem egyszerű, aromásított gyümölcs izesítésű egyéb tea, aminek az igazi ízét mégiscsak a hozzáadott cukor okozza.

No de ennek is megvan a maga élménye, ha úgy csinálják. Egyrészt szívvel-lélekkel, kívánva, hogy jó íze legyen, kívánva azt, hogy a gyerekek arcán mosoly jelenjen meg a kortyok után. Ha már ez megvan, sokkal könnyebb eltalálni a jó ízesítést. Hányszor megéltem már egy-egy táborban vagy akár az óvodában – ahol ismeretlen szakácsnők főztek nekünk úgy, hogy csak úgy sokad rangú feladatként még egy teát is főztek nekünk, – azt, hogy 30 liter vízbe mindössze 10 filtert kiáztatva, enyhén megcukrozva rosszabb löttyöt kaptunk, mint ha csak hideg csapvizet adtak volna...

Pedig lehet ezt jól is szervírozni. 30 liter vízbe 20-30 filterrel, és mivel a cukor sem sokkal drágább, ha kicsit jobban megöntjük, egész jó löttyöt kapunk. Igazi tea persze nincs benne sok, vagy egyáltalán nincs, tán még gyümölcs sem, mégis megvan a maga funkciója ennek a teának is. Sőt, a maga szertartása is, ahogy itatja magát, és mi nosztalgiázva kortyolgatjuk.

Nem rossz ez...

Kulcsszavak: gondolatim

2008/08/13

Szerintem kimerültem, de nyitott vagyok

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2008/08/13/Szerintem_kimerultem/

Ahoy Mindenkinek!

Mostanában mindig rácsodálkozom a blogra, amikor ránézek a napi látogatottságra. Magas számokat mutat mindig. Vagy jó a marketingem vagy a kereső ennyiszer dobja ki az oldalam. Nem tudom. Régóta nem írtam már ide, és ennek egyáltalán nem a teáktól való eltávolodás az oka. Azt hiszem, kicsit kimerültem. Ennek két oka van, ha valakit érdekel:

  1. Az egyik, hogy túl sok mindent csinálok már e blog mellett. Na nem csak más oldalakat, hanem úgy általában. Dolgozok + tanévben tanulok, és vannak egyéb "társadalmi" munkáim is, amik előrébb vannak prioritásban.
  2. A másik, hogy azért elég sok mindent összehordtam már itt teákról, és azt hiszem minden teákkal való csekély tapasztalatomat kiírtam ide. Ezen túlmenően már csak lopni tudnék, vagyis más oldalakról beollózni ide néhány cikket, persze forrásmegjelöléssel, de az már nem az igazi. Eddig is csináltam, de csak ritkán, maradnék ugyanennél a ritkaságnál.

Ami állandó maradhatna, hogy ha veszek vagy kóstolok valahol egy új teát, azzal kapcsolatban leírom az élményeimet. Ez tényleg megmaradhatna, és akkor kb. egy-két hetente születne egy-egy új post, de itt meg életbe lép az 1. pont.

Szóval még nem tudom, mi legyen a bloggal. A legtöbbet az segítene, ha társszerkesztőket találnék, akik ezen a blogon keresztül publikálnák első teás cikkeiket, ugyanis csak és kizárólag a teának még nem igen van saját magyar honlapja, ami csak evvel a témával foglalkozik. Legalábbis én nem találtam.

Ha valaki érez magában ambíciót, szóljon. Még akár valami nagy dolog is kisülhetne belőle.

Címem: kozonithy@gmail.com

Kulcsszavak: gondolatim

2007/08/01

Nehéz nyári napok

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2007/08/01/Nehez_nyari_napok/

Nem tesznek jót a nyári napok a teázási szokásaimnak. Pedig hogy beígértem magamnak, hogy én nem leszek csak téli teázó, és ugyanúgy fogom kortyolni nyáron is, mint télen. Tavaly sikerült is, idén belassultam. Bár jóval melegebb is az idei nyár, mint a tavalyi, és talán ettől, talán más hatástól, egyszerűen nincs kedvem meleget inni. Na jó, reggelente néha legurítom a Touareg zöldteámat, de azt sem mindig. Kicsit cikinek érzem a dolgot, de remélem csak a hullámvölgy mélyén vagyok most, és a hupa után jön a hepe. :)

Jó teákat! 

Kulcsszavak: gondolatim

2007/06/27

Totális lezüllés

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2007/06/27/Totalis_lezulles/

Totálisan lezüllöttem.

Vizsgaidőszak van másfél hónapja. Benne egy szigorlattal és egy másik vizsgával, amelyekből még "újabb esélyt" is kaptam a javításra, egy szóval megbuktam. (A többi HUH!!!megvan...) Ma van az utolsó UV. Utána akármi is történik, leadom az indexem és... és majdnem "Hello Egyetem", ha nem lenne jövőhéten még egy kötelező nyári egyetemi gyakorlat: kutatótábor Óballán. Sebaj, biztos jó muri lesz.

Csak az a baj, hogy az elmúlt másfél hónapban szinte teljesen kiapadt a teakészlet itthon. Üresen konganak a tárolódobozok, az utolsó teákat is elszürcsöltem, újat venni viszont lusta voltam. Miután elfogytak a szálas teák, jött egy jófajta – keresztanyámtól kapott – filteres. (Impra ceyloni fekete tea). Utána pedig a kávé... kávé... kávé... Szinte mindennap, sőt, egy nap több is.

Esténként pedig olykor egy-egy sör a parton... :)

Nem arról van szó, iszonyúan szeretem a kávé ízét, de tudom, hogy hajlamos vagyok a függésre, és amióta újból kávéval kelek (úgy egy hónapja), sokkal nehezebb kikaparni magam az ágyból, még akkor is, ha 10-ig alszom.

De ma vége van. Illetve inkább jövő héten, mert a táborban valszeg még csak a kávéra lesz hely, idő, eszköz, lehetőség stb... Ja meg utána egy másik tábor... Na jó, akkor nem ígérgetek semmit. De ha minden jólmegy, utána mindenképp újratöltöm a dobozokat, és visszatérek a tankönyvek fölül a szenvedélyemhez is... Sajnos a kettőt nem sikerült jól összeegyeztetnem, pedig lehetett volna. Hiába, még béna vagyok.

Addig adhattok tanácsokat, hogy miket vegyek. Kéne valami serkentő (a touareg a kedvencem eddig), valami zöld (valami sencha-ra gondoltam vagy hmmm... pirított bancha.) Afrikai vörös. Matet is biztos veszek. Valami fekete is kéne, bár azt ritkábban töltök magamba.

Szerintetek?

Addig is ez van: (persze proszóbb módon szervírozva)

sarok.org

Kulcsszavak: gondolatim

2007/05/31

A teacserjétől a csomagolásig

Az előző cikkben szót ejtettem a négy fő teafajtáról, és igen sokat emlegettem a „fermentáció”, illetve „erjesztés” szavakat. Nem véletlenül, hiszen a legkevésbé sem elhanyagolható szempont a teák feldolgozásánál ez a folyamat. Lényegében a teafű „életében” az egyik legfontosabb állomás az erjesztés. Hogy milyen ízű, zamatú ital lesz belőle, nagyban függ ettől is.

Mielőtt viszont leszüretelnék a teát, el is kell ültetni azt. A camellia sinensis-t (amely a teacserje latin neve) általában maggal vagy hajtásdugvánnyal szaporítják. Életük első éveiben „iskolába járnak”, és nagy gonddal őrzik őket az árnyékban, hiszen a tea eredetileg erdei aljnövényzet. Ezután a helyükre ültetik, és úgy metszik őket, hogy megfelelő formában nőjenek, és – ahogy a szőlőt is – a teát is vízszintes helyzetben rögzítik, hogy így alakítsák ki a szedési felületet. Az ültetvényeket trágyázzák és folyamatosan gyomtalanítják is. Az első terméseket viszont általában csak három év gondoskodás után szüretelhetik egy-egy új ültetvényen.

A legtöbb munkát a szüretelés igényli, amelyet kézzel vagy géppel végeznek. Természetesen az előbbiből készülnek a minőségibb teák, ugyanis a rutinos szüretelők külön tudják választani egy ágon a felső (drágább) leveleket az alattuk lévőktől. A szedőktől nem csak ezt a rutint, hanem az óvatosságot is elvárják, ugyanis a tea nem sérülhet, nyomódhat meg, és nem is kezdhet el erjedni szállítás közben, mert attól értéktelenné válik. Ezért aztán a feldolgozó üzemeket rendszerint közvetlenül az ültetvények közelébe építik.

A feldolgozás igen bonyolult művelet volt a régi kínaiak korában. Akkor tizenkét részből állt ez a folyamat. Mára mindezt négyre csökkentették, de ma is kiváló szakértelmet kíván a minőségi tea előállítása.

Melyik ez a négy?
1. Az első a hervasztás, amelyben a tealeveket rétegekben sűrű szövésű dróthálóra teszik, és egy szellős helyiségben kb. 30 Celsius fokon nagyjából (fajtától függően) egy napig szárítják. Ezáltal a levelek veszítenek nedvességtartalmukból, és könnyebben sodorhatókká válnak.

2. A fonnyasztás vagy hervasztás után következik tehát a sodrás művelete, amelyet egy úgynevezett teasodró asztalon végeznek. Régebben ez is kézzel történt, ma viszont már inkább gép segítségével: Két recézett henger különböző sebességgel ellentétes irányba forog. Ezen mennek keresztül a levelek, és a hengerek sodorják meg őket. A folyamat célja, hogy átszakítsa a levelek sejtfalát, mert így a levegő könnyebben hozzájut a sejtnedvekhez, meggyorsítva a fermentáció folyamatát.

3. A tea következő állomása maga a fermentáció, azaz az erjesztés. Ennél a megállónál a leveleket kiteregetik egy nagy szőnyeggé, hogy a levegő mikroorganizmusai végezzék el a következő munkát, azaz megerjesszék a leveleket. Ez a folyamat recepttől függően különböző hőmérsékleten, árnyékban, félárnyékban vagy napon történik, és általában nem tart tovább néhány óránál. Ezzel az eljárással a tea csersavjának keserű, fanyar ízét szándékozzák elvenni, amennyire csak lehet (vagy akarják), hogy a tealevél zamatos íze érvényesüljön inkább, ugyanis ebben a lépésben képződnek azok a kémiai vegyületek, amelyek aztán a tea jellegzetes ízét fogják adni.

4. Az utolsó fázis a szárítás, amely lezárja az erjesztési folyamatot, és tartósítja a teafüvet. Maga a szárítás különböző hőmérsékleten töténik 80-100 Celsius fok környékén. A kezdeti 60%-os nedvességtartalom pedig ekkorra már 3-6% alá csökken.

El kell mondanunk, hogy az előbbi felsorolás általánosítás csupán. Ahány teafajta, szinte annyi féle módszerrel dolgoznak a teamesterek is. Azaz hol elhagyják valamelyik állomást, hol kiegészítik, hol pedig eltérnek a megszokott módszerektől. Részben ezért sem egyforma ízű két különböző ültetvényről és teamester üzeméből származó zöld, fekete vagy oolong tea stb...

Mindenesetre a leveleket ezután – akárki és akárhogyan készítette – igyekeznek a lehető leggondosabban csomagolni. A legjobb, ha légmentesen és fémdobozban tároljuk teáinkat. Így akár több évig is megőrizhetik aromájukat.

Kulcsszavak: gondolatim

2007/05/26

Bögrém és allergia

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2007/05/26/Bogrem_es_allergia/

Nos, gondoltam megmutatom, így néz ki a teás bögrém, amit akkor használok, amikor nem akarom / nincs időm megadni a módját, csak teát szeretnék inni. Olykor ki szoktam sikálni, de iszonyú nehéz lemosni róla a barnaságot. Na de már hangulata van így. :)

sarok.org

Mellesleg életemben először kijött rajtam valami virágpor allergia féleség. Van rá valami jó teátok?

 

Kulcsszavak: gondolatim

2007/05/25

Melyik az igazi tea?

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2007/05/25/Melyik_az_igazi_tea/

A magyar köznyelv teának hívja a jól ismert márkák filtereivel készült főzeteket, a különböző csomagolásban kapható szárított gyógynövényekből készült italokat, az instant gyógyító és frissítő hatású porokat, és minden olyan palackozott itókát, amelyre rányomtatják az icetea feliratot. (Hogy ki melyikben mennyire bízik, azt már az olvasóra bízzuk.)

Az amatőr, de érdeklődő teázók (közéjük tartozik e sorok írója is) többnyire már kritikusabbak és a fentiek közül nem mindent neveznek teának, viszont közéjük sorolnak még megannyi növényt, amelyekből „tea” készül, viszont a köznyelvben már nem annyira ismeretesek. Ilyen többek között a dél-amerikai zöld vagy barna mate, az afrikai vörös (rooibush) és mézbokor (honeybush) tea, az inka lapacho, vagy a Magyarországon is megtermő gingko, hogy csak az ismertebbeket említsük. (Ezeket később egyenként is bemutatjuk majd.) És akkor még nem ejtettünk szót a különböző gyümölcsteákról sem.

A végére sorolnám az ínyenceket, akik nem hajlandók más főzetre kiejteni a tea elnevezést, csak és kizárólag azokra a készítményekre, amelyek a camellia sinensis nevű, örökzöld cserje forró vízbe áztatott, szárított leveleiből vagy rügyeiből készülnek. (Az elvetemültebbeknek még az arcberendezésük is egészen átalakul, ha megtudják, hogy valaki másképp gondolja, de ezzel a problémával ezúttal nem foglalkozunk…)

Lényegében ez az a növény, amelyet távol keleti filmeken vagy fényképeken láthatunk végtelennek tűnő, ködbe burkolódzó, üde, friss, zöld levelekkel bíró bokormezőként illusztrálva, és amelyből négy alapfajta tea készül attól függően, hogy milyen szinten fermentálják (erjesztik) őket, illetve részleteibe menően hogyan folyik le ez a fermentációs és a feldolgozási eljárás.

A négy fő fajta tehát:

– a teljes (80-90%-os) erjesztettségű fekete tea;
– az egyáltalán nem fermentált zöld tea.
– E négy közé tartozik az enyhén, 10-20%-os szinten erjesztett fehér tea is (a camellia sinensis cserje legfiatalabb, legzsengébb leveleiből).
– továbbá ide soroljuk a pontosan félig fermentált oolong teát is.

Ezeken kívül említésre méltó még a sárga tea, amely egy enyhe, későn fermentált tealevélfajta (ezt a teaházak sokszor összekeverik az oolonggal.)

De nem hagyhatjuk ki a kétszeresen (100%-osan) erjesztett pu-er-t sem, amely a fekete egy igen különleges és teljesen egyedi, földes ízvilággal rendelkező változata. Mint a borokat, úgy ezt a típusú teát is akár hosszú évekig a föld alatt tárolják, mielőtt elfogyasztják. A színe pedig már egy centiméter után átláthatatlanul feketévé válik.

Kevesebbszer hallani, de szokták még emlegetni a kukicsa-t is (téli tea), amely a téli cserjék régi, tűzön szárított leveleiből főzött egészséges ital. Még ritkábban esik szó a csungcsa-ról, amely „féreg teát” jelent. Nem kell megijedni a nevétől, ez is az igazi teacserjéből készül, csak éppen nem a leveleiből vagy az ágaiból, hanem magából a cserje magjából. Ez utóbbi kettőt gyógyteaként fogyasztják Japánban, illetve Kínában.

Ha valaki nem úgy tudja, ahogy fent összefoglaltam, jöhet ám a kritika! 

Kulcsszavak: gondolatim

2007/03/30

Hamarosan visszatérek

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://teazo.freeblog.hu/archives/2007/03/30/Hamarosan_visszaterek/

Nem ígérgetés, nem ámítás, hamarosan folytatom a Teázó szerkesztését, de addig is az egyik hóbucka alól ásom át magam a másik alá, de már azt hiszem látom az utsó nagy buckát, ami mögött már kisebbek lesznek csak. No meg tavaszodik, bár ezek nem a melegre olvadó hóhegyek.

Addig is egy kedves gondolat a kedvenc teám mellé, ami mellesleg valahol igaz is ideig óráig:

A Pu’Erh nem boldogít.
Csak gondtalanná tesz.

www.teautja.hu

Kulcsszavak: gondolatim