H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/16

Tanárok

Bala hatására elemzést készítettem tanáraimról, illetve a rám gyakorolt hatásukról. Nyilván persze nem teljes, terjedelmi okokból, meg amiatt sem, hogy nem emlékszem mindre, gondolom. Tehát a jelentősebbek:

Általános iskola

1. osztály: szuper ofő volt, aki nagyon szeretett engem, annak ellenére, hogy csúnyán írtam.

2. osztály: ezzel az osztályfőnökömmel semmi kapcsolatom nem volt, jól elvoltam egy évig az utolsó előtti padban (illetve valami szörnyű hosszú írj le három szorzótáblát tízszer sztorira emlékszem). Volt egy napközis tanárnő is, akitől mindenki annyira rettegett, hogy én is, pedig nem is voltam napközis.

3-4. osztály: itt is egy tök jó ofőm, volt kölcsönösen nagy szeretet (pedig ő nem volt az a klasszikus pedagógus-típus) + egy nagyon aranyos matematika tanárnő, aki megszeretette velem a matekot (ő volt ebben az utolsó sikeres próbálkozó). Itt ismerkedtem meg az orosztanárnővel is, akinek tárgyából előbb nagyon rossz, utóbb nagyon jó lettem, az ő hozzámállása is ennek fényében változott (nyolcadikig tanított, habár mintha nyolcadikban már nem is lett volna).

5-6. osztály: egy szörnyű matekszakos osztályfőnök, a tantárgy és az én útjaim itt váltak el. Egy kedves magyartanár + egy napközis tanárnő, akit először nem annyira csíptem, de pár év alatt rájöttem, hogy nem is olyan rossz. Ja, és a technikát az iskola rettegett hírű mészárosa kezdte oktatni. Meg a nagyon kommunista, úttörővezető földrajztanárnőre is emlékszem (ő később igazgató lett).

7-8. Itt az az érdekes, hogy találkoztam egy zseniális, hatalmas tudású történelemtanárbácsival, aki rám nagyon nagy hatást tett, mindenféle szempontból, meg életemben először egy olyan magyartanárnővel, akit nem szerettem. Ja, meg egy tyúkanyótermészetű napközistanárnővel, akit először nagyon szerettem, később meg nem (de ez már asszem a kamaszodás kezdete, és így utólag be kell látnom, hogy nem lehet egyszerű 10-14 éves korig egy csoportban napköziztetni).

 

Ami még általánosból említésre méltó: egy atlétikából EB bronzérmes, rettenetesen szigorú hírű tornatanár, akinek viszont sikerült megszerettetnie velünk a sportot. Ez azért fontos, mert amit nagyon hiányolok így visszanézve, hogy a több tanár közül egyiknek se sikerült megkedveltetnie velem se a zenét, se a képzőművészetet, se a barkácsolást.

 

Gimnázium (ehhez érdeklődéssel várom vadmira kommentjeit : ))

 
Mindenekelőtt volt az első franciatanárom, akinek örök hála és köszönet, mert egyrészt megtanított franciául, másrészt meg meg is szerettette velem ezt a dolgot, szóval respect (pedig nem volt egy feltűnő személyiség, csak aranyos volt meg jól tanított).

Volt egy osztályfőnököm, akitől asszem inkább negatívan tanultam, vagyis azt, hogy nem akarok olyan lenni, mint ő. Illetve szebben mondva, hogy a nagy generációs értelmiségi vagyok, az nem egy követendő életmodell. Pedig ő tökre szeretett engem, meg minden, talán még a kedvenc tanítványa is voltam, vagy legalábbis az egyik, de mégse.

Aztán volt egy nagyon népszerű földrajztanár, akivel kapcsolatban az az érdekes, hogy valahogy én nem tudtam megkedvelni. Mondjuk annyiban nagyon furcsa figura, hogy őt azóta se tudnám hova tenni, valószínűleg tökéletesen inkompatibilisek voltunk egymáshoz.

Tornatanár: ő mondjuk semmit se csinált, meg nagy mutyista is volt, nem lehet viszont eltekinteni attól, hogy legalábbis formailag ő volt a kosáredzőm, tehát elég sokat beszéltem vele.

Fizikatanár: ő csak nagyon vicces volt, de emellett egyébként egy rendes ember is.

Matektanár 1: hát ő nem jött be, mondjuk ő volt az igazgató is, ezért a légkör meg a kétnyelvű nyilván az ő érdeme is erősen.

Matektanár2: teljes inkompetencia, még mindig fáj, ha eszembe jut.

Matektanár 3: na őtőle sokat lehetett tanulni emberileg, pl. korrektséget, tehát azt, hogy lehet úgy emberi kapcsolatokat fenntartani, hogy nem akar valaki mindenáron megváltoztatni.

Töritanár 1: fun, mondjuk arra jó volt, hogy az ember toleranciát tanuljon, mert fekete volt, meg muszlim (amúgy matektanár 2 is feka volt, de ő valami annyira értelmetlen lény volt, hogy úristen).

Töritanár 2: na ő mondjuk nagy példakép volt, volt vagy 22 éves, egy ilyen idősebb vagány fickó, a lányok szerelmesek voltak belé, a fiúk meg felnéztek rá. Egy teljesen más tanártípus volt, meg egy egyébként emberként is más volt, mint a többi. Tulajdonképpen róla nem is nagyon tudok ebben a bejegyzésben mit írni, önálló fejezetet érdemelne: ))

Töritanár 3: a szarkasztikus humor elég nagy királyság!

Franciatanár 2: nem tudja, de csinálja.

Lektor1 (ebből volt több is, de csak kettő érdekes): na ő egy nagyon furcsa, aranyos, nem erre a világra való figura volt, most is szívesen meginnék vele egy sört.

Lektor2: hülye, sznob, mísz civilizátor picsa.

Biosz (ebből is több volt amúgy): ő asszem jobb arc volt, mint ahogy én gondoltam akkoriban.

Kémia: a pokolba vezető út is jószándékkal, abszolút. Brrrr.

Angol: ez egy elképesztő rajzfilm-figura szerű ember volt, viszont angolul egyáltalán nem tanultunk meg.

Énektanárnő: én főképp Magyar Narancsot olvastam az óráin, aztán a végefelé, amikor kiderült, hogy zenélek, akkor kicsit összehaverkodtunk, még az iskolai zenekarban is játszottam egyszer.

 

A középiskolában az volt a jó, hogy kifejezetten békén hagyták az embert, viszont közben meg végülis valahogy elvégeztem, megtanultam jól egy nyelvet, meg ilyesmi. Mások meg azt mondják, hogy nagy baj, hogy a rendelkezésükre álló különleges képességű emberanyaggal nem csináltak semmit. Én mondjuk szerettem odajárni, de inkább a diákok maradtak emlékezetesek (köztük egy csomó máig tartó barátsággal).

Kulcsszavak: gimnázium iskola tanárok