Összes blogok

http://armorgames.com/play/7598/flight

Repülarepüla.. 

Az újságíró szakmának kétségtelenül van néhány komoly előnye, s ezek közül az egyik, hogy az ember alkalmanként hozzájuthat olyan dolgokhoz, amelyekhez a "közönséges halandók" egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen. Igaz ez a gamer ágra is, persze nem kell hatalmas dolgokra gondolni, de ez is egy szubkultúra, s akadnak benne olyan dolgok, amelyek a kívülállókat totálisan hidegen hagyják, ellenben az adott téma iránt érdeklődőket lázba hozzák. Az én érdeklődésemet például nem lehet felkelteni egy autócsodával, egy különleges objektívvel vagy egy ritka bélyeggel, ellenben képes vagyok rajongani egy igényesen kivitelezett gyűjtői kiadásért (collectors edition) avagy más, hasonló "ritkaságért".

A Microsoft csodamasinája -- a Kinect -- után a Sony mozgásérzékelős kontrollerére (és játékcsomagjára) is sikerült rátennem a kezemet, s habár sokat nem vártam az általam korábban csak "fekete Wii"-nek titulált megoldástól, ahhoz képest ma este addig ping-pongoztam, míg a jobb karomba végül bele nem nyilalt a fájdalom (lévén nagyon bele tudtam élni magam az asztalitenisz küzdelembe). A Move egyébként leginkább abban különbözik a Kinecttől, hogy itt szükség van egy fizikai testre kontrollerként, de az ezzel elkövetett mozgást ugyanúgy egy kamera (az EyeToy) olvassa be, és a rendszer jóval érzékenyebb, finomabb, precízebb, mint a Wii, így néha tényleg olyan érzésem volt, mintha valóban ping-pongoztam volna. Amúgy maga a Move kontroller elég vicces, leginkább egy fagyira hasonlít, és a labdaszerű vége játék közben rikító színt bocsát ki, hogy bármilyen fényviszonyok közöt könnyedén beolvasható legyen – nálam folyamatosan lila a kis gömb, pedig tud más színeket is, csak én nem tudtam még előcsalogatni őket.

Az este folyamán zGabi barátom is beugrott egy gyors próbára, s mivel ellenkezni nem nagyon volt lehetősége, készítettem is róla két videót játék közben, a minőség persze iPhone 3GS szint, de a lényeg azért valahol átjön belőle: