Összes blogok
2009/08/22
2009/02/25
Gödörben voltam
2008/10/31
Biztonsági szőr
2008/10/26
Hosszú hétvége
A Szeged
De még milyen hosszú, 3 nap telt el eddig, és sikerült minden
bulival koronázni. Mikor milyennel. Csütörtökön reggel egy jó kis
takargatással inditottam. Az volt ugye a terv, hogy majd pénteken
nálam tart hugim szülinapolást. Amilyen túlvilági "rend" volt ott,
hát abban bulit tartani nem igazán lehet, legalábbis az értékeim
illetve a kedves vendégsereg testi épségeinek megőrzésével. Jópár
óra ráment ahogy áthúztam az ágyat, mosogattam egy sort a
konyhában, levadásztam az összes szennyes és tiszta ruhát a
nappaliban. Végre elkészültem, összecuccoltam vidéki túrámhoz,
aztán irány anyu, és anyu főztje. Belaktam jól lencselevesből, meg
mákostésztából. Beszélgettünk, netelgettem, aztán megmutattam még
az ugrásos videót. Apum balon, anyu jobbon, teljesen úgyéreztem
magam, mint egy kis 15 éves kölök, aki valami lüke kis diákcsinyt
követett el, és most szépen a szülőkkel bent ül a suliban a
dirivel, és jön a hegyibeszéd :D :P No, szóval beizzitottam a
videót, aztán végül nem beszéd, de jó nagy derülés lett a történet
vége. Még egy picit rontottam a levegőt otthon, aztán átpártoltam a
Nyugatiba, elzarándokoltam az ótómatáig, magamévátettem az jegyet,
majd a 12es vágányon rámásztam a gépsárkányra. Ez utóbbival picit
megjártam, mert nem akarván orbitálisat kerülni, és elgyalgolni a
peronok legelejéig, inkább átmásztam egy a 11-es vágányon álló
vonaton, mert akkor majd jól nem kell előresétálni a mozdonyig, ami
melett bizonyára rögvest ott van az én InterCity-s vagonom is. Meg
a bütykös frászt, naivan előresétáltam, majd vissza, majd egész az
utolsó kocsiban meg is leltem a helyemet. Vigülis teljesen logikus,
hogy a végére rakják. Ha esetleg karamboloznánk, akkor az utsó hely
a legvédettebb, a helyjegyes utasoknak tehát ott a helyük. Sikerült
jó 10 oldalt haladni a könyvemben, aztán rámtelepedett az álommanó.
Ezt akkor konstatáltam, mikor egy koppanást követően felriadtam,
majd kénytelen voltam a könyvemet összehalászni a földről... :)
Beértem Szegedre, előreküzdöttem magam az állomásig, aztán
célirányosan rárontottam a Dóm térre, és be a bociba. Itt az úton,
a sörkert mellett majdnem átrohant elöttem a fekete cica. De aztán
alighanem olyan szórósan néztem rá, hogy inába szállt a bátorsága,
nem akart velem packázni.. Nekiindult a babonahozásnak, majd pont
elöttem az úton, megállt. Leült, és nézett rám. Egyre csak mentem
felé, és vártam a pillanatot, amikor egyszercsak megriad, és
elszalad, tovább, keresztbe. Node, inába szállhatott a bátorsága,
mert egyszercsak megfordult, és bebújt a korlát mellé, onnan leste
ahogy továbbcaplatok mellette. Utána be a Bociba, és lakmározás.
Spanomék kint reszelték a buliravalót egy Retek utcának titulált
helyen, a leglényegesebb infokat letöltötte az odajutásról az
agyamba, aztán 20 perc alatt ki is keveredtem. Kb egy sört volt idő
ott elfogyasztani. A társaság fele már kiélt űrturistának képzelte
magát, igy aztán neki is indulunk az IH-nak. Nem volt meleg, de az
egyszál póló+sapka kombóval, helyes munka -és időbeosztással, mint
minden nehézséget, át lehet hidalni... ;) Mindazonáltal arra
kellett rájönnöm, hogy működik a társadalmi felelősség és
tehervállalás. A környezetemben vagy 2-3 ember, ha csak rámnéz, már
fázik, igyaztán nekem már nem is kell ilyen csacskaságokkal
bajlódnom... ;] Igazán hála nekik ezért. Buliba egész ügyesen
sikerült bejussak. Van náluk ilyen kedvezmény, hogy ha valaki
80km-nél messzibbről jön, akkor 1500 helyett csak 1000 a jegy.
Úgyhogy meg is spóroltam 500 jómagyarforintot, ügyes vagy tompika
;] Ekkor kezdtem amúgy azon meditálni, hogy én most akkor tényleg
elköltök 6500 pénzt, csak azért, hogy egy vacak dárenbéz buliban
rázhassam a p*csámat? De mind utóbb kiderült, mégsem ez volt a
helyzet. Valójában az történt, hogy éjfél körül embertelen álmosság
tört rám. Ez végül 1 körül hágott a tetőpontjára, minek az volt a
folyománya, hogy az alsó, leginkább chillouttól "dübörgő" teremben
egy székre leülvén, ott elpilledtenek, majd a biztonságiőr jövé oda
kalevala, és dörmögött rám, hogy "Itt nem kéne aludni!" ;) De ez az
5 perc elégnek is tűnt, és bár az St további részében is inkább
voltam a droid és egy zombi keveréke, azért az álmosság már tartott
bizonyos távolságot, néha még ugrándozni is sikerült az itt-ott
tört ütemekre. Fél öt környékén aztán egy barátságos gondolat ütött
szöget a fejemben, az ötlött fel bennem, mi lenne ha, pusztán
persze csak az egyensúly megörzése érdekében, most én bennék oda
kedvenc biztonságimhoz, és tenném fel neki a nagy kérdést: "Hogy is
volt akkor most azzal az alvás dologgal?!". Merthát, szegény
barátainkat annyira megviselte a hosszú este, hogy a székeken
mostmár ők ücsörögtek, és úgy kókadoztak, mint otthon a virágaim,
amik már vagy fél éve nem jutottak vizhez-napfényhez. Vizről
továbbra sem tudok, de 5kor aztán megjött a napfény, felkapcsolt
beltéri világitás formájában. A zene köddé vállt, a köd
szétfoszlott, bekómált arcokat hagyva csak magaután.
Összenyaláboltuk a holmikat, nyakunkbavettük a várost, és irány
haza. Ott még belekezdtünk egy kis Shop-Stop 2-be, de részemről fél
óra után inkább már a szunya volt a biztos pont. "Reggel" Don
Quijoténál ettünk pizzát, ez nekem most tenger gyömölcse volt,
extra feltétnek egy kis tonhallal rá. Utána levadásztunk még egy
Bocit, ahol tejbegriz helyett sikerült tejberizst rendeljek. Már
egész későre járt az idő, úgyhogy szaladás Petiékhez, aztán a
Seat-tal irány Pest. Igy sikerült aztán megspórolni a visszafele
3300 Ft-ot.
Bicskae
Otthon aztán nem sokat időztem, hisz javában benne voltunk már a
második napban. Újból tettem rá egy kisérletet, hogy hugimat
elcsaljam buliba. Szegedre is próbáltam, de nem vállalta a
történetet. Közben ugye a Péntek esti szülinapozás le lett fújva,
mert csütörtök este még összesen csak 3 vendéggel tudott szolgálni,
az meg még babazsúrnak is elég sápadt lett volna. Újfent a
bulibacsalás sem jött össze, igy vagyok én máncsak ezekkel a
jányokkal manapság. Hivom őket, hivom őket, de csak nem jönnek.
Úgylátszik ebben lelik minden örömüket :P Hát, ha nekik ez igy jó
;)
Szaladás Kelenföldre. A buszt azt köszönöm szépen, 3 perccel
tetszettek lekésni, a következő az vonatindulás elött 2 perccel
landol a végállomáson. Szeretem én a kalandot, nem arról van szó,
de öreg vagyok én már ehhez, úgyhogy inkább előrántottam a
tarsolyból egy taxist, és fénysebességgel száguldottam máris a cél
irányában. Útközben hallom a diszpécsert egy ismerős nevet
motyogni, de nem voltam teljesen kerek, csak kiderült, hogy mégsem
ismerős. Pályaudvaron jegyvétel. Aztán már szaladás a peronhoz, de
azért még "Egy sör mindig belefér!" felkiálltással megrohamoztam a
helyi talponállót. Először Székesfehérvár felé tájoltam magam
Bicskére, de ez hibás elképzelésnek bizonyult. Revideáltam az
elképzelést, és módositottam egy ötös vagányra. Fél óra múlva már
Bicske alsón koptattam az aszfaltot, irány a művház. Unokatesóm
nagy meglepetéssel konstatálta, hogy mégis csak meglátogattam
fellépésükön, bár túl sok időnk dumálni nem volt, mert a hölgy az
oldalán kissé túltankolta magát, s komoly harcot folytatott érte,
hogy a szellemvilágból újra a halandók közé küzdje magát.
Kisvártatva elkezdődtek a koncertek. Az első banda egész jól
hasitott. Kedvencem a repertoárjukból a "Vén Európa" cimű örökzöld
volt. A szám első felét zongorakisérettel énekelte a frontember.
Sok hang szorult a srácba, jó volt nézni, ahogy különösebb
erőlködés nélkül elemi erővel tör fel belőle a dalszöveg.
(Megasztárban is viritott, de mivel csak rockot tudott jól
énekelni, ezért végül kigyomlálták az ötvenes szűrő környékén.)
Közben figyelmes lettem egy Bianka nevű hölgyre. Annak a
jelenségnek volt a tipikus példázata, amikor az agyam egyik fele
egyértelműen kijelenti, hogy igen, ezt a lányt én ismerem, de a
másik fele nem tud hozzá helyet és nevet párositani. Az a fajta
lány, aki gyönyörűséges szép, és közben meg olyan szinten félénk,
hogy az szinte már fáj az embernek, mégha csak ránéz is. Az ideje
nagyrészét a terem sarkában töltötte elől a szinpad mellett, onnan
hallgatta álldogálva a nótákat. Táncolni nem igazán akart. Aztán
jött pár barátné, ismerős, és akkor végül egymást átkarolva csak
bevonódott ő is a zenébe. Utána jött a Boogie Man, no, náluk énekel
unokatacskó. A számok közé be lett ékelve egy Boldog Szülinapot,
amit a kedves hugim kényleten volt mobilon keresztül élvezni, hamár
nem adta meg a lehetőséget önmagának, hogy élőben hallgathassa
végig. Az este további részében a szinpad elött annyit már nem
dorbézoltam, s ami a fura volt, a többi ember is szépen eltűnt
onnan. Minden bandának megvan a haveri köre, és nagyjából ezek
cseréődtek a szinpad elött. Illetve, ahogy haladt az este, úgy
fogyatkoztak a népek. Bent a teremben nem lehet inni nem lehet
cigizni, úgyhogy a társaság jelentős része inkább vállalta a művház
kertjébe való számüzetést, ahol hideg van, de legalább a füstölgést
megtűrik... Azt hittem volna, általános érvényű szabály, hogy ha
koncert van, akkor az elején alig vannak, majd szépen gyűlni kezd a
tömeg, és a cirkogejzir meg befűti a szobámat. Hát, itt maeste most
nem igy alakult. A további bandáknál már uckve 10-15 ember darált a
szinpad elött, nem volt valami túl nagy a tömeg. Hanem a művház
elött sokkal izgalmasabb lett a program. Begördült egyszercsak egy
rendőrótó, majd hirtelen igazoltatni akartak minket.
Személyit-lakcimkártyál letöltöttem a kizsasszony kacsójába, aztán
arra vártunk, hogy végigbogarásszák a zsebeinket, van-é nálunk
valami tiltott eszköz. Ezt még nem hivják motozásnak, mert arra
úgymondták, hogy testüregiletg történik, szóval én olyant nem
szeretnék... :) Igy vagy úgy, sikerült átesnem életem első
igazoltatásán. Talán jobb is, hogy nem rézsegen, fény nélkül,
biciklin... ;] Az bizonyára jobban fájt volna. Megtudtunk amúgy azt
is, hogy a közterületen való alkoholfogyasztás, az önkormányzati
hatáskörbe tartozik, ott szabályozzák, hogy lehet-e ilyet csinálni.
Miután a haver azt a választ kapta a közegtől, hogy igen, lehet,
rögtön elő is kapta a sörösüvegjét, és jóizűen meghúzta... ;]
Egy kocsma felé vettük az irányt. Volt kis dumálódás mindenféle
bicskei motoros buliról, történt egy kis csocsózás, amiből elég
hamar elegem is lett, mert a kedves ellen 5. kérésre sem birt
leszokni róla, hogy pörgessen mint a rotakapa, úgyhogy teljesen
elment a kedvem a vele való játéktól. Végül a zenegépnél állapodtam
meg, és tankoltam tele vagy 10 számra elegendő összeggel, hogy
aztán István a királytól Tankcsapdán át a Linkin Parkig és RHCPig,
a Queen persze nem kihagyva, próbáljam pallérozni a zenei
izlésvilágot. Ha az ember zenegépet csinál, fontos beleszerelni azt
az elektronikát, ami a bekért számok után valami szögesen
ellentétes stilusból kezd el, minősithetetlen xar zenéket
bepakolni. Fogja az inverz toplistát, és finoman adagolni kezdi,
mint valami mérget. Nem csoda, hogy a második "Hi Barby! Hi Ken!
Would u join us for a ride?" kaliberű nótára húztam még gyorsan két
Metallicát, mielött végérvényesen kiégetné a szemét a dobhártyámat.
4 körül aztán nekiindultunk a világnak, ki az állomásra, ahova 4:50
környékén begördült az első szerelvény. Nyomás Kelenföldig, onnan
7essel Móricz. Már közben berendeltem a taxit, mivel semmi kedvem
nem volt még onnan BKV-val továbbkommandózni. Igy aztán a kocsi már
ott várt, csak bepattantam, aztán szállitott is hazáig. Főúri egy
érzés volt. Következett az alvás már megint.
La Goedoeur
"Reggel" (ez most megint fél és kettő között valamikor-t
jelent), összelapátoltam magam, aztán nekiindultam a Kikának. Remek
vol ez a szombati idő, útban a Lehel tér felé többször is
eltűnődtem rajta, hogy igazi kellemes kis kirándulóidő lehetne ez.
Átvettem az előrendelt lámpát, illetve vettem egy készlet
vendégpapucsot is, már többször megjegyezték, hogy az erkélyre nem
ártana valami ilyesmi. Hát, majd meglátjuk, hogy mennyire tudja ez
melegen tartani a lábakat... Mászkáltam a Kikában, egész sok ötlet
kavargott a fejemben, hogy mit lehetne-kéne most mér megnézni, de
hirtelen olyan passziv-nyomottság, meg apátia, és ennek a minden
barátai lettek rajtam úrrá, hogy ha épp nem lettek volna, hát
esküszöm, sikitva szaladtam volna ki magamtól a világból. Vettem
egy kis gesztenyét, aztán kipróbáltam milyen 1es villamossal menni
haza innen. Helyet nem nagyon sikerült szerezzek, valahogy mindig a
kocsi átellenes oldalán támadt űr, s mire odaérhettem volna be is
töltötték. Igy aztán letettem róla, hogy a gesztenyét az arcomba
tömjem, inkább valahogy fél kézzel az olvasás művészetét próbáltam
gyakorolni. Lurdy-háznál léptem le a sárgáról, ott először
beszaladtam a Kler bútorszalonba, hogy megvizslassak egy-két
tálalószekrényt, meg étkezőasztalt. Utána az emeletnek vettem az
irányt, hagyván, hogy a jó öreg kocka előtörjön belőlem, és magához
ragadja a net minden kincsét. Úgymondták, hogy 20 perc múlva lesz
üresedés. Ez végtelen hosszú időnek tűnt, úgyhogy elpártoltam tőlük
hirtelen. Helyette találtam egy DM-et, és ha már igy esett, vettem
WC papirt, sok tusfürdőt, meg habfürdőt, borotvahabot, meg ami még
eszembe jutott. Kaptam is érte 5 hűségpontot. Juhéééé ;]
Landoltam otthon 5 körül, aztán annyira olvasós volt a kedvem, hogy
bár a buli pont akkor kezdődött, ahova hivatalos voltam, inkább még
a kanapét betámadva Pratchettnek hódoltam egy picit. Igy sikerült
végül fél7 környékén megérkezni a haverhoz. A telefonomban még kb
annyi kraft volt, hogy kérjek egy kapukódot, illetve, hogy a
hugimmal az aznap esti koncertről egyeztessek, aztán nagyhirtelen
ki is purcant. Ez van, nincs pénzem manapság már áramra... :( :P A
buliban aztán volt minden, vétkeztünk ahogy csak lehet. Kockultunk
csak úgy simán, aztán gépetszereltünk, néztünk demokat. A
gépszerelős rész külön élvezetes volt, hosszú évek óta ilyen
megvetően lányok nem néztek már ránk, hogy mi meg már mi a fenét is
csinálunk... :) Egy pösze cihológuslány el is kezdett elemezgetni,
miután nekiálltam kiforgatni a szavait, meg játszásiból kötekedni
finomat. A legszebb mondata mégsem rám hangzott el. Egy srácról
volt szó, akit én nem, de a többiek ismernek, mire megszólal: "XY
olyan aranyos fiú!". A haver leforditotta ezt köznyelvre: "XY egy
hülye fasz." ;] Igen, a hangsúly a lány mondatában gyakorlatilag
pont ezt sugallta. Gyönyörű szép ez a magyar nyelv, olyan
választékosan ki tudja fejezni magát az ember. A pöszeségre
visszatérve pediglen, próbálj meg valakit komolyan venni, amikor
ilyen adottságokkal azt vágja a fejedhez: "Kis köcsög" ;PPPP Hát,
nem lehetett fulladásba torkoló égrengető röhögés nélkül megállni,
az beztos. A kockulók papirkockával voltak dobálva aznap este, hát
engem alighanem papirköcsöggel dobált volt a jány, de ennek
hiányában maradt a verbális manifesztációjánál. Azért hozzáteszem,
nem voltam én olyan rossz, csakhát ember embernek farkasa, hameg
magasan repül egy labda, hát legyen olyan a talpán, aki megállja,
hogy nem csapja le... ;)
10 körül aztán dobbantás volt, és irányba vettem a Gödröt. Hugim
ott várt a tetején levő groteszk biciglitároló tövében. Röviden
kiderült, hogy ide most ő nem fog bejönni velem, mert megy
barátnőzni. Elkisértem éjjel-nappaliba bort venni, megtanácskoztunk
a világ folyását, hogy kivel épp merre mi történt, majd zsinórban
már harmadszor is beletörődtem, hogy ez a bulizás dolog vele, nekem
most a héten nem akar összejönni... ;> Leereszkedtem a pokolba.
Ruhatár bepakol, sör megvesz, a kutya meg már épp költötte a
vacsoráját, úgyhogy szambáztam is a szinpad elé. Alapvetően elég
nyomott volt a hangulatom egész nap, úgy a világvége és apátai
között lebegtem félúton. Fél órát hallgattam a zenét, nyomokban
nyilván egész Quimbys, néhol eltér picit, ahogy Zaza aposztrofálta:
"Shareware Quimby". Szóval fél óra elég volt, hogy teljesen
feloldjon, a hosszú szólók messze röpitettek, kimosták a
zsigerekből a sok szemetet, a végére újra embernek éreztem magam :)
Épp csak a Mojo-mat lophatta el valaki. Zavart a nagy egyedüllét,
ott táncikált nemmessze egy kedves leány, hát gondoltam meghivom
egy italra, dumcsizok vele, elvérge az ember társasági lény. Aztán
mire odajutottam, hogy igen, na most, addigra eltűnt, aztán mire
előkerült, addigra már egy üveg üditőt szorongatott. Majd még az is
kiderült, hogy az a társaság akikkel volt, az zenekar közeli,
szóval ha kicsit ügyesebb lettem volna, akkor megizlelhettem volna
az első számú alapszabályt: "A koncerten magányosan ácsorgó csinos
lányok mindig a zenekar valamelyik tagjának barátnői.".
Kifejezetten szivderitő lett is volna ezekután a kérdés, hogy vajon
sok koncertjükön járt már? Node csak a sok lett és a sok vala, mert
mojo nélkül egy órmótlan levélnehezékként sodródtam csak az
iccakában. :) Azért a zenének köszönhetően túlvilági nyugalom lett
rajtam úrrá, rég éreztem magam már ennyire nyugodtnak. Felpattantam
a paripára, otthon kedvenc könyvemmel landoltam az ágyon, aztán
átadtam magam az alvás istennőjének.
Nos, még pár ilyen kellemes kis hétvége, és, úgylátom, összehozok
belőle egy diplományi bullshitet ;]
2008/10/20
Gödörmentes hét
2008/10/12
Korai Öröm @ GDR
A hét elején volt egy elhamarkodott kijelentésem, de az istenek tettek róla, hogy észretéritsenek. Arról van itt szó, hogy a Beat Therapy 4 perces kis magánszámát úgy próbáltam jellemezni, hogy egész Korai Öröm jelleget öltött. Nos, péntek este egész véletlen játszott a szóbanforgó banda a föld alatt, és meg kell kövessem őket, szép volt a Beat, és jó, és nagyon kellemes, de azért még messze nincs olyan szinten az előadásuk mint a Korai-é... Egyszerűen már rémisztően tökéletes. Amennyire nem adja vissza a cdfelvétel a zenéjük igazi erejét, olyannyira, ha nem jobban elevenül meg az előadás, amikor az ember 5-10 méter távlatából nézi. Elötte játszott a Kaukázus, de akkor épp még A Leves(TM)-et heggesztettem. A Napra viszont késöbb kezdett, úgyhogy őket volt szerencsém meghallgatni. Rockzenén nevelt népzene... Legjobb ;]
Szomorúan láttam, hogy a pultot meghosszabbitották, igy csak 2 csocsóasztal fér el a végén, és azok is elég zsúfoltan.
Másik nagy fejlemény volt, hogy eljátszottam a láncdohányost, egyik cigimről a másikra gyújtottam rá, váááh, legalja, förtelmes...
Volt egy olyan is, hogy megbeszéltük Nessie-vel, hogy vmikor
beállalunk egy Budapest-Zagreb biciklitúrát. Ó, Istenke irgalmazzon
nekünk ;)
2008/10/09
GDR
2008/10/07
Gödör
A Beat Therapy-ra csak azért haragszom picit, mert én 10kor lépni akartam, és a koncertjük után már hirtelen éjfél körül járt az óra.. Igy a csokibehajtás átmenetlileg üzemelt... ;]
2008/09/26
Egy kellemes este
Meló után jött a céges foci. Gyors áttekerés szolid esőben a gimibe, 6 ember, félpálya. Fergeteges jó focizás. Nem vagyok egy nagy sztár a labdával, néha elcsipem a jó áttitűdöt, de általában megkapom, ozt vagy lepasszolom, vagy elveszik tőlem :P Cselezgetés témájában még kell egy kis idő, hogy beérjek. Hogy mást ne mondjak, idei 1-2 alkalommal, hogy fociztam, volt vagy alkalmanként 10-15 kapurarúgásom, ozt vagy mind védték, vagy módszeresen, de tényleg roppant alapos pontossággal, körberúgtam a kaput. Igy megy ez már csak. De kedvemet ettől nem vesztem még, nagyon jó a társaság, élmény velük rúgni a bőrt. Ellenbe a tegnapi nap. Átverekedtem magam a két mezőnyjátékoson, szemben álltam a kapussal, rárúgom és GÓÓL! :) És nem egyszer. Csak úgy ömlöttek a lábamból a gólgyanús lövések. Óóó igen, egész mámoritó állapot volt ez kérem. Az első egy órában vezettünk, aztán szépen feljött az ellenfél, és az utsó fél órára már végig ők mentek, hogy 1 góllal, hol néggyel. A végén talán 2-3 gól előnnyel nyerték a rangadót.
Utána irány át a Gödör, örömmel konstatáltam, hogy a "jóidő"-nek köszönhetően végre kényelmesen le tudom tenni bicajomat a kedvenc fámhoz, nincs csillió mennyiségű kétkerekű odakötve még a csillárhoz is. Megpróbáltam jegyetvenni a mai koncsertóra, sajna az nem volt, ellenben egy sör társaságában aztán csapódtam kedvenc ruhatárosaimhoz. Csacsogtunk egy keveset, elregéltem foci közben a labdára rálépve hogyan masziroztam végig vele az egész hátamat, illetve rántottam meg a nyakamat. Nemsokkal 10 után aztán irány horány, indulandusz haza.
Előtte még benéztem Ráday-ba, mert azt mondják manapság, hogy a kupolából végre visszaköltözött a buli a kolesz aljába. Hát, ez bizony igy van, és marketing terén sem elveszett a szervezőtársaság. 100 Ft-os áron adták tengap este a sört, igy odavonzottak minden környékbeli ifjú egyemistát, aki kicsit is szereti a zenét, valamint az össze punkot is, merthát, ilyen sörárak mellett azok rögvest osztódásnak indulnak... :)
A tömeg annyira nem kenyerem, csak úgy fürtökben lógtak az ajtónál, úgyhogy azzal a lendülettel mentem is tovább haza, hogy megint belefeledkezhessem Vonnegut kellemesen morbid világába.
2008/08/24
GDR, Tánc
Lassan elmúlik a nyár. Minap azon gondolkodtam, lassan vége a nyárnak, a héten is vagy két estémet már a Gödörben töltöttem...
Az első este a keddi volt, Nhim lépett fel! Aztán sajnos felcserélték egy másik formációval, úgyhogy túl későn értem már oda, hogy hallhassam őket. De azért nem kellett bánkódni, hallottunk Myster Möbiust, aztán pedig következett a már várva várt Korai! :) Hattalmas tombolás. Imádom a Koraiban, hogy MP3-ban 4-5 szám után ha elegem is lesz belőlük, koncerten ez a veszély nem nagyon fenyeget, mert csak "egy" számot játszanak, de azt legalább másfél órán keresztül. Teljesen észrevétlenül mennek a válltások, sodródik az ember, tehetetlenül a többiekkel, a zenében. Bicajos pólóban próbáltam, kiváncsi voltam rá, az extrém körülményeket hogyan is birja. Hát, sikerült rendesen átpároljam vele magamat saját levemben. Mindig úgy magyarázzák, elvezeti az izzadtságot, igazából benttartja a nagyrészét, de mérsékelten engedi szellőzni. Jó is ez igy, mivel nincs az a feeling, hogy ha szélbe kiállsz, akkor teljesen átfagysz... :) Hajnalban aztán irány haza, 3 körül meg is hozta a tündér az első boldog névnapot SMSemet :D :P Nincs is ennél jobb.
Csütörtökön kerültem aztán megint arrafelé, Altairban való teázáus után beszéltük meg Xabival a talit. Nem vett fel, olvastam, benéztem, ha jól sejtem a belső teremben a Csürrentő együttes vezetésével volt körtánc. Második alkalom, hogy erre sodort az élet, erősen elgondolkodtam, hogy beállok. Legközelebb már nem lesz mivel kimagyarázni a dolgot, nem kerülhetem el a sorsomat.. Maradt végül az olvasás, aztán zúzás haza.
Úgy esett aztán, hogy a változatosság kedvéért a péntek estét is itt koronáztam. Nagy meglepetésemre kollégám is kivételesen erre pályázott, egész érthető módon, hisz nagyon táncol, és a teraszon épp Keep Swinging néven ment az ereszd el a hajamat. Jó érzés volt nézni, ahogy a számomra "profik" lejtették a táncot, hanyag eleganciával. Erre az estére megint csak a nézelődés maradt, nem éreztem magamban a kellő erőt, hogy csatlakozzam hozzájuk. Haverokkal üldögéltünk kint, manókat, egyéb mesebeli lényeket nem észleltem. Irtam ellenben Zazának, bent van-e (ami nem is nagyon kérdés, mert Vidámpark is fellépett), de végül nem néztem meg a benti programot. (Erre 3kor jön tőle a következő SMS: "Ha az illúzió kielégit, nem is kell több.". Milyen igaz..)
Tegnap Kaukázus koncert volt, mindig is szerettem volna Kaukázus koncerten járni. Igaz, csak a Szalai Éva ciműt ismerem tőlük. De az nagyon rendben is van :) Utána valamit latinos DJ következett, Xabival bementünk táncolni. Odakeveredett egy leány is, hárman táncoltunk, külön-külön, de mégis létrejött valami kapcsolat közöttünk. Különösen jó érzés volt, hogy mikor a jány már teljesen leizzadt, és pihenőre indult, akkor búcsút intett nekünk, ezzel mintegy maga is alátámasztva a gondolatot a közös táncolásról. Szabadon, elengedve magam, csak én, a zene, és utolsó sorban a környezetem. Xabi úgy magyarázta, hogy ő ilyenkor a közegben a közeggel táncol, én aznap este először magamban, behunyt szemmel, a világot kizárva, majd fokozatosan oldódtam fel a környezetemben. :)
Hát, azthiszem vége a nyárnak, megint jönnek a Gödrös idők. Mit is beszélek, hogy két estét töltöttem lent? Ó jajj, azthiszem ennél már előrehaladottabb a kórkép... :)