H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2014/05/18

Coca Cola

Az az igazság, hogy nem nagyon szeretem a colát. A Coca colát sem. Kivéve, ha a Coca Cola Futógáláról van szó, mert azt szeretem :)

 

Eredetileg 10 km-en akartam indulni, de délutánra prgramunk lett volna (ami végülis az időjárás és betegségek miatt elmaradt), és mivel az 5 km-nek előbb volt a rajtja, gondoltam, legyen úgy, hogy a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad, nevezek, de csak az 5 km-re.

 

Végül nem bántam ezt meg, mert az elmúlt két hétben nem voltam futni, ami meg is látszott a teljesítményemen... 26'09-et futottam, ami pont annyi, mint a vérteskozmai versenyen volt, csak itt nem volt benne szint. Azért nem vagyok magammal elégedetlen, 1562 induló közül 117 lettem. Mondjuk az elég lehangoló volt, hogy a 4. km-nél jártam, amikor a hangszórókból már odahallatszott, hogy köszöntik az első befutókat :)))

 

Azért jó kis verseny volt, de legközelebb inkább hosszabb távot választok, és edzek rá rendesen. Azt sokkal jobban élvezem, mert kényelmesebb tempóban tudom futni :) Úgyhogy keresek is valami versenyt júniusra, hogy legyen elég motiváció az edzésekre.

Kulcsszavak: futás futóverseny futok

2014/04/13

Vivicittá

Ma az egész család fantasztikus eredményeket produkált a futóversenyen.

Gábor félmaratonon 1'51'46-ott (még sosem futotta 2 órán belül!).

Én 10 km-en 55'39-et, versenyen még nem futottam ennyit, de edzésen az egyetlen mért eredményem 57'40 volt.

Ádám 800 m-en 5'15-öt, de ez nem releváns, mert a rengeteg induló miatt az első 300 méteren csak gyalogolni tudott, még előzésre sem volt hely.

 

A verseny nagy tanulsága számomra, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem, hogy mit eszek aznap. Már 5 km körül éreztem, hogy nem ettem eleget, bár futás közben nincs konkrét éhségérzete az embernek, de éreztem, hogy üres a gyomrom, és hogy hiányzik az energia. Ennek ellenére nagyon jó tempót tudtam tartani, de 7 km-nél rettentő jól jött a szőlőcukor... Azzal aztán már kitartottam a végéig, de az utolsó km-en libabőrös voltam, fáztam és enyhén émelyegtem is. Hajrázással emiatt inkább nem próbálkoztam, de nem is lassítottam, és most nagyon büszke vagyok az eredményemre!

 

Közben pedig úgy döntöttem, hogy futok az ősszel egy félmaratont. Úgy érzem, hogy egy kis edzéssel, természetesen a mostaninál sokkal lazább tempóban, meg fogom tudni csinálni. Egyszer az életben muszáj megcsinálnom :) 

Kulcsszavak: futás futóverseny futok

2014/03/31

Nagylány :)

Hétvégén Kisbéren voltunk, és Léna életében először rászánta magát, hogy ott marad a mamánál Ádám nélkül! Már régóta készült erre, de amikor eljött volna a búcsú pillanata, akkor mindig meggondolta magát, mi pedig nem erőltettük a dolgot. Most azonban nagyon elszánt volt, és tényleg ott is maradt. Tegnap este jöttünk el a fiúkkal, ma délután 1-ig bírtam, hogy ne tájékozódjam a hogyléte felől :) Szerencsére minden rendben, nagyon jól érzi magát, és szerdáig szeretne maradni, mert akkor megy Gyöngyivel néptáncra. El se hiszem, hogy ezt is megértük :)

 

A fiúk nagyon jól elvannak együtt, a szokásosnál kevesebb a súrlódás, bár köztük egyébként is elég kevés. Ádám, ahogy azt megszoktuk, Léna nélkül egy kisangyal, tök jó arc, mindent meg lehet vele beszélni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy a három gyerek nekem nem számszerűleg sok, hanem a két nagyobbik sok egymásnak, és így aztán néha nekem is. Ki kéne találni valami megoldást arra, hogy amikor éppen nem bírják egymást elviselni, akkor valamilyen módon ne érzékeljék egymás jelenlétét :) Persze az elkülönítéssel szoktam próbálkozni, de abból is csak a vita van, hogy ki melyik szobában, ki legyen Leventével, ki melyik játékot viheti, aztán 5 perc múlva mindent megígérnek, csak lehessenek újra együtt, amit bírnak is további 5 percig vita nélkül... Na mindebből most nincs semmi, két tündéri kis kölyköm van. Levente odajött segíteni főzni. Kérdi, mit csinálok, mondom, pucolom a hagymát. Elkéri az egyiket, nézegeti, minden módon megvizsgálja, egyszer csak azt mondja:

 - Megmutathatom Ádámnak?

 - Persze, csak utána hozd vissza!

Rohan be a szobába, és mint aki épp feltalálta a spanyolviaszt, lelkendezik Ádámnak:

 - Nézd, Ádám! HAGYMA!  

 

Imádom őket, kár is lenne tagadnom :)

 

Tegnap meg futóversenyen voltunk Férjjel Vérteskozmán, ő 15km-t futott, én 5-öt (26'10 alatt, ez egész jó volt magamhoz képest). Igazából mióta amióta Levente megszületett, nem is voltam olyan versenyen, ahol én is indultam, talán a gyerekekkel futottam, de az nem ugyanaz... Szóval tök jó volt újra rajthoz állni, és jól esett a futás is, bár volt benne némi szint, ráadásul pont a második felében, de jól bírtam. Most már nagyon várom a Vivicittát, két hét múlva lesz, addig meg próbálom megtalálni a megfelelő tempómat 10 km-re :) 

2012/09/11

A Félmaraton

Vasárnap hőssé avattuk a család két idősebbik férfi tagját. Férj teljesítette a félmaratoni távot, életében először, mégpedig 2'06'01 alatt. Azt mondta, jól ment végig, nem futotta halálra magát, szép kényelmes tempóban lenyomta az egészet. Szerintem engem a célban újra kellene éleszteni, ha valaha is vállalkoznék erre a távra, ő meg szépen bekocogott :)

 

Én inkább maradtam a 3,4 km-es Ligetkörnél, amit Ádámmal együtt futottunk, mégpedig 24'55 alatt, ami szerintem korához képest (januárban múlt 4 éves) kiváló tempó volt. Nem is igen láttam nála kisebbet futni, de idősebbeket is simán leelőzött. A nagy meleg ellenére végig kitartóan futott, sőt, a végén, amikor meglátta a célegyenest, még hajrázott is!

 

Azt sem tudtam, melyikükre legyek büszkébb, még szerencse, hogy nem kell választanom, egyszerűen mindekttőjükre nagyon büszke vagyok :)

 

És itt van néhány fotó:

 

 

 

2012/09/08

A nagy nap

Férj holnap futja élete első félmaratonját. Úgy izgulok, mintha én futnám :) Kicsit aggódom érte, mert nagyon meleg lesz, remélem, legalább pár bárányfelhő megszánja a holnapi futókat. 9-kor lesz a rajt, akkor még annyira nem lesz durva, de 11 körül, amikor beérkezik, valószínűleg már nagyon tűz majd a nap.

 

Most elment itthonról, inkább Rékáéknál alszik, mert itthon valóban elég nehéz pihenni a gyerekek változatos éjszakai műsorszámai miatt, másrészt onnan sokkal közelebb is van a Városliget. Nem biztos, hogy 3 gyerekkel egyedül készülődve mi is odaérünk a rajtra, de ha akarnak, akkor azért a nagyok eléggé együttműködőek és önállóak tudnak lenni, úgyhogy azért nem is kizárt.

 

Ádám megpróbálja a 3,4 km-es Ligetkört, kíváncsi vagyok, hogy menni fog-e neki. Ennyit még nem nagyon futott egyhuzamban, de mondjuk biciklizéskor úgy néz ki, elég jó az állóképessége. Ma este meg rocksztárosat játszottunk a nappaliban, és bevallom, hozzá képest már kicsit kiöregedett rocksztárnak tűntem, mert sokkal jobban bírta a színpadi mozgást, mint én :) Arról nem is beszélve, hogy tegnap a  Kopaszi-gáton futóversenyt játszottunk, és basszus, sprintekben nagyon oda kellett lépnem, hogy lépést tartsak vele, sőt, olyan is volt, hogy lenyomott! Azzal vigasztaltam magam, hogy volt némi izomlázam az előző napi futás miatt, de lehet, hogy az igazság csak annyi, hogy hamarosan gyorsabb lesz, mint én :) Egy szó mint száz, holnap mi is futunk egyet, de a nap hőse azért mégis csak Férj lesz. Nagyon fogok neki drukkolni, az biztos!

2012/05/03

Futóbolondok :)

Az áprilisi Vivicittá után május 1-jén újabb futóversenyre neveztük a gyerekeket. Ezúttal valamivel hosszabb volt a táv, a múltkori 800 m után most kerek egy km-t kellett lefutniuk. Természetesen megint kiválóan futottak, a rekkenő hőség ellenére Ádám 7 percen belül futott, és Léna is derekasan teljesítette a távot.

Íme néhány fotó:

 A verseny előtt még lazázunk kicsit az árnyékban:

 

Aztán alaposan bemelegítünk:

 

 

Ez pedig már a célfotó a fiúkról:

 

A lányok kicsit lemaradtak a mezőnytől, mentségükre szóljon, hogy megint csak Léna tűnt a legfiatalabb indulónak, és apró termete ellenére kitartóan futott végig:

 

14 perc alatt célba is ért:

 

És ennyire büszke volt magára:

 

 

Sajnos a fiúkról nem sikerült több képet csinálnom, mert nem vagyok egy profi fotós, és mindig elmosódott lett, olyan gyorsan szaladtak :)

 

Köszönet a keresztszülőknek a részvételért, az ebédért, és külön gratuláció Tamásnak, aki 3. lett a 200 m-es domfutáson és toronymagasan nyerte a 3 km-es távot!

 

Nekem most egy darabig ez volt az utolsó versenyem, amin egyáltalán kint voltam, de lehet, hogy ősszel már én futok Ádámmal valami 2-3 km körüli távot :)

 

 

 

 

2011/10/02

Újabb futóverseny

Ma volt a Spar maraton, gondolom, a budaapestiek észrevették, ha megpróbáltak kimozdulni otthonról. Mondtam is, azért kell futni, mert különben az ember csak anyázik, hogy a rohadt futók miatt le van zárva a fél város, így meg örül, hogy miatta van lezárva a fél város :)

 

Ekiden váltóban, öten futottunk. Férj 12,6 km-t, Andris 10 körül, Ada nagyjából 6-ot, Réka 9-et, én pedig egy szerény 4,6-tal tettem hozzá a magamét.

 

Pontos eredményt még nem tudok, de kb. 4 óra alatt sikerült, amivel szerintem mindannyian elégedettek lehetünk. A csapat minden tagja nagyon jót futott magához képest, és szerintem ez a fontos. Külön gratulációt érdemel szerintem Andris, aki sok év kihagyás után vállalta a 10-et, Gábor, aki a leghosszabbat futotta, és Réka, aki a 9 km-t nagyon jól teljesítette, és ezzel a  távval viszonylag kilépett a komfortzónájából :)

 

Előtte nem készült csapatfotó, de a képen szerintem látszik, hogy az "utána" kategória felszabadult mosolyai villognak rajta (jómagam ráadásul zuhanyzás után, ami a legnagyobb élmény volt az egész verseny során)

 

:

 

 

 

Kulcsszavak: futás futóverseny

2011/09/23

Férj, a futóbajnok

Az úgy volt, hogy ugye én kitaláltam, hogy szeptember elején menjün egy váltót futni a Nike Budapest félmaratonra, és el is mentünk. A következő versenyre, a tatai Tó-futásra már beszerveztem Férjet is.

 

Aztán beneveztünk egy 5 fős csapattal az október 2-i Spar Maratonra, ami úgy áll össze, hogy a fémaratonos lánycsapat + 2 férj, az egyik az enyém :) Szerintem sikerült megfertőznöm a futóversenyes hülyeségemmel... Na mindegy, ezen a versenyen máris megkapta a leghosszabb távot, 12,6 km-t.

 

Egy darabig parázott, hoyg le tud-e futni egyáltalán ennyit, mondtam neki, hogy ne röhögtessen, egész biztosan le tud. Erre tegnap elment, hogy kipróbálja, és 1'08'30 alatt le is futotta! Nagyon büszke vagyok rá!

Kulcsszavak: Férj futás futóverseny

2011/09/18

Egy tartalmas hétvége

Ezer éve nem voltunk már otthon Kisbéren, úgyhogy pénteken kocsiba ültönk, és elutaztunk Anyámhoz.

Szombaton délután kirándulni mentünk négyesben a cseszneki várba. A gyerekeim már ekkor megleptek, mert javarészt maguk gyalogoltak föl a várig, pedig direkt jó messzire parkoltunk, hogy legyen egy kis gyalogolnivaló is előtte :) Na jó, Léna azért vitette magát egy-két szakaszon, de meggyőződésem, hogy föl tudott volna jönni ő is, ha akar...

 

Ma pedig családi programot szerveztünk a tatai Tó-futásra. Elhívtuk Anyát meg Öcsiéket is, egyrészt, hogy legyen szurkolótáborunk, másrészt, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre, míg mi futkosunk :)  Férj végül úgy döntött, hogy velem fut, ami azért neki szerintem nem volt egy nagyon gyors tempó, de mindegy, legalább nagyon romantikus volt :) Ami persze nem igaz, mert mi romantikus lehet már két izzadt, fújtató emberben a tatai Öreg-tó körül, de azért jól hangzott... Inkább zavartuk egymást, engem legalábbis zavart az elején, hogy más ritmusban futunk, tekintettel arra, hogy van köztünk majdnem fél méter magasságkülönbség, de később már megszoktam, hogy ugyanazt a tempót sokkal kevesbb lépésszámmal nyomja, mint én. Végül 37'08 alatt futottuk a 7 km-t, ami a 155 induló között a 94-95. helyre volt elég, de én tényleg a részvétel öröméért mentem, ami valóban meg is adatott. S ha azt veszem, hogy az volt a célom, hogy 40 percen belül fussam le a távot, akkor bőven sikerélmény volt! Egyébként a környezet  gyönyörű volt, és futáshoz ideális, majdnem végig árnyékban haladtunk, és egy egész nagy szakaszon nem betonozott úton futhattunk. Talákoztunk ismerősökkel is, a gimis osztályfőnököm és a családja is ott volt, egy volt osztálytárs meg egy évfolyamtárs is futott, meg persze  akiket én csábítottam a versenyre: Réka, Ada és Tamás.Szóval nekem életem második futóversenye is nagy öröm volt.

 

De még tán ennél is nagyobb öröm volt Ádám teljesítménye, aki elindult a 2 km-es gyerek távon. Bevallom, alaposan alulbecsültem a képességeit, mert azt gondoltam, ha annyira akar ő is futni, egye fene, benevezem, nem kerül semmibe, aztán majd kiáll, ha elfáradt. Azért 2 km egy nem egészen 4 éves gyereknek elég nagy táv, főleg úgy, hogy soha nem futott még egyben ennyit, sőt, egyáltalán sehogy nem futott még azon kívül, amennyit egy ennyi idős gyerek szaladgálni szokott.

 

Végül Öcsi futott vele, és kiderült, hogy nemcsak hogy végig bírta, de még sprintelt is egyet a végén :) Jó lenne, ha lenne fönn a honlapon eredménylista a 2km-es távról is, megnézném, hogy ő volt-e a legfiatalabb, illetve hogy mennyi idő alatt futotta. Állati büszke volt magára, én nem kevésbé rá. Az biztos, hogy én erőltetni nem fogok nála semmilyen sportot, de ha lesz kedve, az október 1-jei Futafokra is benevezem :)

 

Mi pedig már az október 2-i Spar Maraton váltóra készülünk, egyelőre csak lélekben :) Meg kell osztozni valahogy a távokon, az biztos, hogy Gábor futja a 12 km-t, szerintem nekem jut majd a 8,7 vagy a 10 (remélem, az előbbi), a többit majd meglátjuk. Lehet jönni szurkolni :)

 

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy gratuláljak Tamásnak, aki abszolút 4. lett, korosztályában pedig 2., valamint Rékának és Adának, akik szintén hozzám hasonló lelkesedéssel vágtak neki a távnak, és remélem, így is fejezték be :)

 

Végül pedig egy pár fotó a futócsaládról (ha az érintettek hozzájárulnak, akkor majd azt is kiteszem, amin mindannyian rajta vagyunk).

 

 

 

 

 

2011/09/05

Előtte - utána

Fotók a félmaratoni trióról:

 

 

 

 

Az, hogy a második képen Léna is rajta van, nem azt jelenti, hogy ő is futott, hanem csak azt, hogy besétált a képbe :)

Kulcsszavak: futóverseny futok