Végigolvastam a BSI hírlevelet. Tételesen megnéztem, milyen futóversenyekről fogok idén lemaradni, milyen futócipők akciósak, és ábrándoztam kicsit arról, hogy vajon mikor is fogom lefutni azt a félmaratont, amit tavasszal szerettem volna...
Jobban tenném, ha inkább jógás oldalakat nézegetnék, arra egyelőre több az esély :)
Tegnap este kinn voltunk a Kopaszi gáton, én futottam egy kicsit, Gábor addig a gyerekekkel mókázott. Léna időnként becsatlakozott hozzám. Egyszercsak, amint szedi előttem a cuki kis lábait, sportosságának teljes tudatában megszólal:
- Hát, igazán rám fér egy kis kocogás!
Egyébként kipróbáltam az iramváltásos futást, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon béna vagyok benne. Sokkalta fárasztóbb, mint egyenletes tempóban futni. De legalább megvan az újabb célkitűzés :)
8 km 52'25
Úgy döntöttem, ilyen rohadt melegben nem sietek én sehová, úgyhogy nyugdíjas tempóban kocogtam, cserébe legalább jól esett a nagy meleg ellenére is.
A családi karanténra való tekintettel én most futok, ha esik, ha fúj, ha hőségriadó van vagy hurrikán, engem nem érdekel. Úgy döntöttem, a következő hetekre ez lesz a túlélési technikám :)
Az az igazság, hogy nem nagyon szeretem a colát. A Coca colát sem. Kivéve, ha a Coca Cola Futógáláról van szó, mert azt szeretem :)
Eredetileg 10 km-en akartam indulni, de délutánra prgramunk lett volna (ami végülis az időjárás és betegségek miatt elmaradt), és mivel az 5 km-nek előbb volt a rajtja, gondoltam, legyen úgy, hogy a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad, nevezek, de csak az 5 km-re.
Végül nem bántam ezt meg, mert az elmúlt két hétben nem voltam futni, ami meg is látszott a teljesítményemen... 26'09-et futottam, ami pont annyi, mint a vérteskozmai versenyen volt, csak itt nem volt benne szint. Azért nem vagyok magammal elégedetlen, 1562 induló közül 117 lettem. Mondjuk az elég lehangoló volt, hogy a 4. km-nél jártam, amikor a hangszórókból már odahallatszott, hogy köszöntik az első befutókat :)))
Azért jó kis verseny volt, de legközelebb inkább hosszabb távot választok, és edzek rá rendesen. Azt sokkal jobban élvezem, mert kényelmesebb tempóban tudom futni :) Úgyhogy keresek is valami versenyt júniusra, hogy legyen elég motiváció az edzésekre.
Biztos nekem nincs szerencsém a futóalkalmazásokkal. Egyetlen dolog miatt vettem annak idején okostelefont, ez pedig a futóalkalmazás volt. A mai napig egy kezemen meg tudom számolni, hogy milyen alkalmazásokat használok, és ebben benne vannak a játékok is, amiket a gyerekeim játszanak rajta.
Erre ma futok 10 km-t, de a fostos telefon 6.3 km-nél elveszti a GPS jelet.
Na mindegy, úgyis csak arra kellett, hogy pontosan kimérjem a távokat, most aztán kukába vele, a sima stopper úgyis sokkal kényelmesebb :)
Ma az egész család fantasztikus eredményeket produkált a futóversenyen.
Gábor félmaratonon 1'51'46-ott (még sosem futotta 2 órán belül!).
Én 10 km-en 55'39-et, versenyen még nem futottam ennyit, de edzésen az egyetlen mért eredményem 57'40 volt.
Ádám 800 m-en 5'15-öt, de ez nem releváns, mert a rengeteg induló miatt az első 300 méteren csak gyalogolni tudott, még előzésre sem volt hely.
A verseny nagy tanulsága számomra, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem, hogy mit eszek aznap. Már 5 km körül éreztem, hogy nem ettem eleget, bár futás közben nincs konkrét éhségérzete az embernek, de éreztem, hogy üres a gyomrom, és hogy hiányzik az energia. Ennek ellenére nagyon jó tempót tudtam tartani, de 7 km-nél rettentő jól jött a szőlőcukor... Azzal aztán már kitartottam a végéig, de az utolsó km-en libabőrös voltam, fáztam és enyhén émelyegtem is. Hajrázással emiatt inkább nem próbálkoztam, de nem is lassítottam, és most nagyon büszke vagyok az eredményemre!
Közben pedig úgy döntöttem, hogy futok az ősszel egy félmaratont. Úgy érzem, hogy egy kis edzéssel, természetesen a mostaninál sokkal lazább tempóban, meg fogom tudni csinálni. Egyszer az életben muszáj megcsinálnom :)
Muszáj lesz már valahol egy online edzésnaplót vezetnem, nem állapot, hogy soha nincs Sarok, amikor futok :(
Tegnap 8 km 44'44 alatt. Megnéztem régebbi eredményeimet, és dühödten vettem tudomásul, hogy futottam a mostaniaknál majd' 3 perccel jobbat is ezen a távon. Hát mondom, olyan nincs, hogy nem teljesítek jobban, mint 4 éve, Viktor is megmondta, hogy egész Magyarország jobban teljesít, mi az, hogy pont én nem? :) Úgyhogy végig kicsit erősebb tempóban futottam, mint ami éppen kényelmes lett volna, a végét meg jól meghúztam, és lám, tényleg jobban teljesítek, csak akarni kell :)
Hétvégén verseny, addig már csak egy vagy két lazább 5 km-eset futok. Az a baj, hogy nagyobb futások után mindig megfájdul a derekam, jó lenne már ezzel kezdeni valamit :(
Hétvégén Kisbéren voltunk, és Léna életében először rászánta magát, hogy ott marad a mamánál Ádám nélkül! Már régóta készült erre, de amikor eljött volna a búcsú pillanata, akkor mindig meggondolta magát, mi pedig nem erőltettük a dolgot. Most azonban nagyon elszánt volt, és tényleg ott is maradt. Tegnap este jöttünk el a fiúkkal, ma délután 1-ig bírtam, hogy ne tájékozódjam a hogyléte felől :) Szerencsére minden rendben, nagyon jól érzi magát, és szerdáig szeretne maradni, mert akkor megy Gyöngyivel néptáncra. El se hiszem, hogy ezt is megértük :)
A fiúk nagyon jól elvannak együtt, a szokásosnál kevesebb a súrlódás, bár köztük egyébként is elég kevés. Ádám, ahogy azt megszoktuk, Léna nélkül egy kisangyal, tök jó arc, mindent meg lehet vele beszélni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy a három gyerek nekem nem számszerűleg sok, hanem a két nagyobbik sok egymásnak, és így aztán néha nekem is. Ki kéne találni valami megoldást arra, hogy amikor éppen nem bírják egymást elviselni, akkor valamilyen módon ne érzékeljék egymás jelenlétét :) Persze az elkülönítéssel szoktam próbálkozni, de abból is csak a vita van, hogy ki melyik szobában, ki legyen Leventével, ki melyik játékot viheti, aztán 5 perc múlva mindent megígérnek, csak lehessenek újra együtt, amit bírnak is további 5 percig vita nélkül... Na mindebből most nincs semmi, két tündéri kis kölyköm van. Levente odajött segíteni főzni. Kérdi, mit csinálok, mondom, pucolom a hagymát. Elkéri az egyiket, nézegeti, minden módon megvizsgálja, egyszer csak azt mondja:
- Megmutathatom Ádámnak?
- Persze, csak utána hozd vissza!
Rohan be a szobába, és mint aki épp feltalálta a spanyolviaszt, lelkendezik Ádámnak:
- Nézd, Ádám! HAGYMA!
Imádom őket, kár is lenne tagadnom :)
Tegnap meg futóversenyen voltunk Férjjel Vérteskozmán, ő 15km-t futott, én 5-öt (26'10 alatt, ez egész jó volt magamhoz képest). Igazából mióta amióta Levente megszületett, nem is voltam olyan versenyen, ahol én is indultam, talán a gyerekekkel futottam, de az nem ugyanaz... Szóval tök jó volt újra rajthoz állni, és jól esett a futás is, bár volt benne némi szint, ráadásul pont a második felében, de jól bírtam. Most már nagyon várom a Vivicittát, két hét múlva lesz, addig meg próbálom megtalálni a megfelelő tempómat 10 km-re :)
