Nem írok sokat ehhez, mert rohadtul nincs időm, a lényeg, hogy
Sonny Jim (Sonny J) "Disastro" című lemeze már kint van, ez pedig
az egyik legjobb dal rajta.
Azért mondom, hogy az egyik legjobb, mert 1. ebből van klip, ami
szintén aranyos, 2. a "Can't stop moving"-ot már asszem posztoltam
(de ha nem itt áradoztam róla, akkor máshol biztosan), 3. van még
egy jó pár jó dal.
A hónap lemeze, a hónap dala.
Szerintem zseniális.
A Lack of afro név Adam Gibbons-t takarja, bár voltaképp egyik sem
nevezhető túl művészinek, az kurvaélet.
A srác úgy néz ki, mint egy meg nem értett meleg szerelmespár egyik
tagja, ráadásul az összes fotón úgy látszik, mintha ő lenne az a
fél, akinek ráadásul szarul is esik ez a tény.
Nekem meg az a tény esik szarul, hogy a kutya sem ismeri a fazont,
holott meglehet, hogy napjaink egyik legnagyobb zenei géniuszával
állunk szemben.
A sokatmondó "Press on" címmel ellátott friss, első nagylemeze a
Freestyle Recordsnál jelent meg tavaly, erről az általam választott
dal a "The outsider", ami nekem iszonyúan rémlik valahonnan, mintha
feldolgozás lenne (mert a lemezen van a "Spooky" című örökzöldnek
is egy verziója), de állítólag nem az, saját szerzemény, akkor
viszont térdre esek - már csak azért is, mert ezt a fantasztikus
fúvót még nem találta ki senki. (Bár mint említettem, nekem
kibaszott ismerős valahonnan)
Öttagú hobbizenekarával itt-ott játszanak (természetesen nálunk
soha nem is fognak, ezt előre jósolom, hacsak InfraGandhinak nem
támad ötlete/pénze/stb., hogy meglepjen egy Deck Attack pres. Lack
of afro-val), mindegyik tag úgy néz ki, mint egy frissen
diplomázott alkoholista, így bizonyára jól megértik egymást a
dalíróval.
Viszont mielőtt félreértené bárki is, azért tartom nagyra a faszit,
mert a zenekart kizárólag élőben használja, olyan, mint pl. Lenny
Kravitz.
Ő dobol, fúvózik, gitározik, miegyéb.
Márpedig aki több hangszeren is profi, az tiszteletet érdemel.
Érdemes csekkolni a myspace oldalát is, mert csinált egy szerintem
fenomenális remixet kedvenc Arctic Monkey's számomból a "When the
sun goes down"-ból.
Már csak ezért is.
Természetesen Frankie Valli & The Four Seasons,
Pilooskinak csak a remixet köszönhetjük, de a srác mostanában
annyira finoman gondolja újra a régi idők szép és jó muzsikáit,
hogy muszáj voltam kiemelni.
Figyelni kell rá, továbbra is.
Mondtam, hogy a faszival még foglalkozom, de most nem sokat, csak
két és fél perc erejéig.
Tegnap találtam tőle ezt a bootleget és megtetszett, mert jó
nyugis.
Tracy Chapman "Fast car" című dalának feldolgozása ez, ami
egyrészről jobban sikerült, mint az eredeti, másrészről az elején
feltűnik benne a Color Me Badd "I wanna sex you up" címűjének az
introszerűsége, amit már annyian és annyiféleképpen felhasználtak,
hogy felesleges lenne összeszámolni, ráadásul lehetetlen is.
Most jelzem, hogy még még minimum egyszer foglalkozom ezzel az
emberrel (ahogy A-Skillz-zel, Krafty Kuts-szal, Mooqee-val is, hogy
csak a kategóriához illőeket említsem).
Ismét egy nóta, ami úgy jó, ahogy van, ráadásul még friss, ropogós,
nemrég jött ki.
Mark Rae és Rhys Adams "Yes King" néven már dolgoztak együtt Baby
Chan-nal, Ayak-kal, Sweetie Irie-vel és Dawn Penn-nel is; első
singlejük 2004-ben jött ki, dubot és reggaet gyártottak /
gyártanak, de közben becsúszott ez az imádnivaló popdal, ami
ráadásul elég telt ahhoz, hogy egy normális buli warmupszettjébe is
beleférjen.
Vagy nem.
Tökmindegy.
A szép szóval élve rádióbarát sláger a "Rock this world" című
lemezen jelent meg, ráadásul annyira cukik ezek az emberek, hogy a
legjobb számot ingyen letölthetővé tették.
Ma este lesz a világ egyik legjobb bulija.
A világ egyik legjobb dj-je... oké, a világ egyik legjobb producere
jön ismét hazánkba, hogy megmutassa, hogyan lehet konkrétan átverni
konzervszettel bárkit a világon, a virtual vinyl nevű csodával...
:D
Élvezeti értékén ez semmit nem ront egyébként, Dj A-Skillz egy
zseni, az új évezred (azaz a mostani) nufunk generációjának egyik
mérföldköve, ha nem is az alapja, de mivel egy kiadónál van és
együtt is dolgozik az alapkővel, Krafty Kuts-szal, ezért végülis
tekinthetjük őt is hasonlónak.
A Fingerlickin' Recordsnál tevékenykedő brit fazon egyébként azok
közé tartozik, akik hihetetlenül kedvesek, aranyosak, szóba
elegyednek bárkivel és nagyon jól tudják, hogy az igazán finom
pálinkának csak Magyarország lehet a hazája.
Remixelt Beatlest, dolgozott a funk legendával, Kurtis Blow-val, a
Fort Knox Five-val, Nick Thayerrel partihimnuszt csinált egy
egyébként feledhető Prince dalból és konkrétan bármihez nyúl, abból
csak és kizárólag pofátlanul profi muzsika lesz, ami ugyanúgy
megállja a helyét bármilyen klubban, ahogy rádiókban,
tengerpartokon vagy csak egy mp3 lejátszón teszi.
Szettjeiben újra ne számítsunk és nem a virtual vinyl miatt, hanem
azért, mert semmit nem bíz a véletlenre és konkrétan előre
dolgozik, de ez csak olyanoknak tűnik fel, akik gyűjtik a munkáit -
az A38-as, budapesti szett pl. konkrétan ugyanaz volt, amit pár
hónappal előtte, az ausztrál tengerparton (Bondi Beach) lenyomott
párszázezer embernek -, de mint azt már jeleztem, a faszi annyira
profi, annyira jó hangulatú bulit celebrál, hogy a kutyát sem
érdekli, hogy még a szkreccsek is hasonlóak - ha nem épp
ugyanazok.
Álljon itt a budapesti szett első 45 perce, aztán hasonlítgassa
össze a ma estivel, akinek van hozzá kedve, mindenesetre, aki
kihagyja az esti, Merlinben celebrált Istentiszteletet, az magára
vessen, vethet, mert az HÜLYE.
Meséltem már a Bomb Strikes-ról, akik összegyűjtik a világ
legjobb mashuppereinek munkáit és kidobálják őket vinylen, hogy
aztán a legtöbb dídzséjhez jól eljuthasson, a probléma az, hogy más
formátumban szinte beszerezhetetlen zenékről van szó, pláne
ingyen.
Náluk működik a már említett Mooqee (Májusban Merlin!), de jelenleg
Featurecast (vele még foglalkozom, mert egy zseni) lepett meg
minket egy RHCP-bootyval, ami zseniális lett, nem is fecsérlem rá
tovább a betűket, mert felesleges.
Persze, buliban érdemes rádobni egy +4-et, de megéri.
Azt hiszem, ezennel szakítok az "egy zene / nap" felfogással,
mert a zene túl sok, egy évben csak 365 nap van és őszintén szólva,
365 muzsikát a többezerből nehezebb bemutatni, mint többezret a
többezerből.
Remélem, örültök, kölyök.
A világ legjobb dala a Funkadelic - You'll like it
too címűje.
A zene, mint olyan, első felfogásban funk, de található benne
diszkó és motown ugyanúgy, mint egy kis jazz (főleg a dob
részéről).
Van benne öröm, boldogság, gitár helyett szintiszóló, tehát
ereszdelahajamat.
...azt pedig meg sem említeném, hogy nem egy zenekar (zenekar a
faszom, mondjuk inkább együttesnek) használta a loopokat ebből a
muzsikából későbbi karrierje csúcsán.
Kezdjünk egy erőssel, mint bármelyik rendes hétvégén.
Bár nem új darab, de figyelemre méltó, az hétszentség.
Krafty Kuts régi motoros már a funk/break szcénában, nem csak
kiváló remixei, saját szerzeményei, őrült hangmintái és
hererepesztő dj-szettjei vannak, de a méltán híres és népszerű
Fingerlickin' records egyik bástya-figurája is.
Ez utóbbi fontos, egyébként.
Mooqee (igen, muki) viszonylag új játékosnak számít, ám az eddig
megjelent anyagai (Bomb Strike) után nyugodtan mondhatjuk,
hogy már most érdemelne valami díjat - gondolok itt Aretha
"R-e-s-p-e-c-t"-jéből elkövetett büntetésére vagy a "Supacat
police"-ra -, de egyelőre még korántsem ismerik annyian a
nevét, mint kellene.
Ennek a két betyárnak közös produkciója a "Funk machine man",
melyben a több tíz, jól kiválogatott hangminta (pl. a Dj Shadow-tól
már jól ismert orgonaloop) mellett acapellának becsusszan egy
kicsit Fatman Scoop, az ő megszokott (?) orgánumával (üvöltő
néger), fakkozásával, satöbbi.
Természetesen a "Get that funk machine, man" James Brown-tól
származik.
A dal gyilkol.
Főleg a "Daddy, please stop saying fuck all the time" mondat, és az
utána következő cirka másfél percnyi adag.
