Összes blogok

De, a szakács az! ;]

Bevezetés: Ezúttal az alapkoncept az volt, hogy Bogiék végre ráérnek, hát hivtam őket. És Mező barátomék is ráértek végre, hosszú hetek után, hát igy esett, hogy ők is felkerültek a vendéglistára. Azt már csak a szervezés közepén sikerült összeépitenem alkohol rágta agyamban, hogy ők ismerik is egymást, elvégre egyikőjük adminisztrátor másikójuk pedig Phd student egy és ugyanazon tanszéken a BME berkein belül. 5 ember kevés lett volna, Boginak meg igénye volt, hogy lássa végre Anna hugimat, úgyhogy igy lettünk a végére heten mint a gonoszok.
A menü: Karfiolleves, majd utána hagymás-tejszines-fehérboros pulykamell, krumplipüré, paradicsomsaláta. Majd fagyi. Eredetileg egy tartármártás illetve egy piskóta is leltárban volt, de idővel erodálódott.. :)
Előkészületek: Most sikerült kicsit szétszórtabbnak lenni. Spar-ban megvettem a 60dkg sajtot, az 1.3kg pulykamell filét, póréhagymát, paradicsomot, de aztán nagyon tovább nem ragoztam a történetet, hisz a táskám űrtartalma véges, nem akartam zacskókkal a bicigli oldalán hazatekerészni. A második fele a bevásárlásnak hátramaradt. Kellett még krumpli, tojás, tej, meg üditő. Végül Mezőék voltak olyan tündérbogarak, hogy leszaladtak a CBA-ba, és meghozták a fontos alapanyagokat. Tejszinből fél literrel inditottunk, de az végül kevésnek bizonyult, igy bicajjal gyorsan a sütés közepedte leszaladtam a Mester utcára. Első helyen csak habtejszin volt, a másodikon találtam főzőt, de VIGYÁZNI kell ám, mert van 20% meg 10%os is (/me újszülött), és bizony utóbbi túl folyós a történethez.. :( :P Sebaj, ezt is megtanultuk.
A leves: Picit meg lett cheatelve a leves témája. A múlt héten gyártott karfiollevest sóztam rá a bandára. Bár nagyrészt nyulak voltak, és nem ettek belőle, hugimmal azért bevállaltuk. A készülés módját meg mán egyszer leirtam, nem ismételném magam :)
A pulyka: Mig vártam a kedves vendégekre, akik sosem érkeznek pontosan, lereszeltem a füstöltsajtot. Utána a salival, meg hagymaszeleteléssel volt a bibelődés. Ezt követően szabadult fel az egy azaz 1 darab vágódeszka, és lódultunk neki a husinak. Kikentük a rakottkrumplizós tálkámat vajjal, majd felszeleteltük a pulykát. Ekkor jött a klopfolás, melynek művészetét most próbáltam először igazán életemben. Egész megnyerő. Tetszik ez a fajta nyers brutalitás, ahogy a húst szinte cafatjaira trancsirozza az ember a jól bevitt ütésekkel. Khm, node vissza a kajához. Bekektettük a tepsi aljára a husit. Ráment egy kis bors meg só, aztán jött a hagyma. Utána tejszin, aztán a bor, megint egy kis bors, aztán a teteje jól meg lett szórva sajttal. És ezzel a tepsi szinte be is telt. Jó nagy adag sikeredett, úgyhogy egy kisebb tálkába is jutott még az áldásból. Ezt aztán 20 perce 200C-n be a sütőbe, és már kész is lett a remekmű.
A saláta: Úgy volt ötletem, hogy ehhez a menühöz egy kis lilahagymás ecetes paradicsomsaláta, az mintegy tökéletes izharmóniát nyújtana. Mostmár ilyet is tudok csináni. A munka eleje szeletelés, a második fele meg pancsolás. Ecet+só+cukor+viz, keverget, kóstolgat. Végül ráönt a szeleteltekre, és hagyni kell picit összeérni. Kabooom ;]
A krumpli: Ezt már lassan szégyellem is leirni. Talán annyi volt az újdonság, hogy Anett jó apró majd 1-1.5 cmes kockákra apritotta a krumplit, mert igy gyorsabban megfő. A préselésből kimaradtam, mert épp a tejszint vadásztam. Vajat bele, tejet hozzá, és már készen is volt.. :)
Levezetés: Megint volt nagy kisértés, hogy játszunk valami társast, de végül inkább ismét beszélgetésbe torkollott a kajautáni szeánsz. A Taj Mahal nevű csoda ki lett ugyan bontva, de csakhamar rájöttek a vendégeim, hogy ez bizony azért volt még fóliában, mert soha nem játszottam vele, kövésem nincs a szabályokról. Lassan lehet leállok a főzőcskézéssel, és helyette inkább a társasjátékolás lesz a fő profil... :) Felhajtottunk egy üveg Degenfeld féle Hárslevelűt, söröztünk, a társaság alkoholmentes fele pedig gyömbért töltött az arcba. 11 után nemsokkal a távozás mezejére léptek, rám pedig újból várt a nemes feladat, felszámolni a romokat. Betankoltam amit tudtam a mosogatógépbe, elöblitettem aminek nagyon már nem volt helye, aztán f1 környékén a szorgos nap utáni jól megérdemelt nyugalommal omoltam a TV elé, és néztem meg az egyik SG1 filmet.

(Tovább...)

Bevezetés: A mostani alkalomra meghivtam a másik hugomat, nehogy kitörjön a parasztlázadás, hogy miért "őt soha csak a nővérét". Hozta ő is a lovagját, továbbá hivtam Zitát, ő egy kedves barátosnéjét mutatta fel. Kiosztottam pár egyéb inviteot még, azok a népek nyulak voltak, de Rehák végül beugrott a hiányzó szerepre, igy lett 6 fős a létszám. Van egy titkos hetedik is, de róla ebben a részben sem hullott még le a lepel... ;]
A menü: A sajt szőlővel már elmaradhatatlan, majd paradicsomleves, levezetésképp pedig sóskamártás krumplival és fasirtvirslivel.
Előkészületek: Lassan már daily routine, 5kor kiesik a munka a mancsból, felpattan a cangára, leteker a batyira, ott a biztonságiőr elküld a retekbe, merthogy a csarnok előterébe miért akarom én tárolni a bringámat, rakjam le azt kint az utcán (biciklitároló ugye nyista), sebaj. Szaladás végig a bótban, paradicsomlev, tojás, szőlő, tej, virsli, ami csak kellhet. Sóska téren picit tetőfogára vágott az izgalom, nem láttam a sok spenóttól, de szerencsére a hűtő sarkába meghúzta magát még egy kisebb különitmény, igy nem kellett lefújni a második fogást.
A leves: Ez most picit cigányútra ment, ugyanis: A családi tradició, hogy a paradicsomleves édes. Ellenben ezt az emberiség fennmaradó 99.9999%-a nem nagyon tudja elfogadni, tehát legyen sós. Továbbá tervbe vettem, hogy rakok bele galuskát (mi igyhivjuk a csipetkén, na!), de az úgy a sósba annyira ahogy lett nem passzolt volna. A vége hát úgy szólt, hogy egy rántás alap, abba két konzerv paradicsom, majd erre rá kb 1.5 liter paradicsomlé, közben bazsalikommal, sóval, cukorral, chilivel megfűszerezve. Inkább lett ez valami a Paradicsomleves és a Gazpacho között félúton, de lényeg, hogy nagyon finom. Került bele felkockázott trapista, ami a melegségtől lágyan olvasozni is kezdett, apró kis labdacsokká válva kanalazás közben :)
A főzelék: Itt picit megint ki kell téritenem a világból a szegény olvasót, ugyanis kicsinyke családunkban ez is édes témázatú a savanyú felhangot mellett. 2x450g belement a serpenyőbe, kiolvadt szépen, majd rákerült egy habarás, doboz tejfölből, kisadag liszt, majd bele sócukor, vegeta. Ez össze a sóskával, főzés picit, izesités. Közben ugye serceg, puffog, köpköd ez is mint pár napja az a nyomorult spenót tette. Hiába, zöld-zöld, ezek a főzelékek már csak ilyenek...
A krumpli: Nagy ügy, megpucevál, feldarabol szép egyenlő darabokra, aztán vizbe felrak, megfőz. Sót nem felejti ki, nem sózza el. Bravo Petike, ülj le, ötös ;]
A virsli: Serpenyő, kis olaj, bele az össz, aztán had piruljanak. Igazi, finom, pulykából van, mert valami hús is kell a menübe...
Levezetés: További fejlődés érezhető, bár lehet ez annak is köszönhető, hogy egyszerűbb étkeket választottam. 9kor már javában ment a falatozás, kezdeni pedig valahogy 7 után kezdtük csak, inkább úgy fél8kor. Elfogyott pár üveg sör, illetve egy üveg Dégenfeld Muscat Lunel. Dumcsiparty egész 11ig, ekkor kezdte a társaság az észbekapást, hogy hát nézni kéne éjszakai járatokat, meg lassan indulni se ártana, mert holnap is van nap. Azért csak rászabadultak még a könyvespolcra, és könyvtárrá avanzsáltam rögtön, 3 tagot számlálok, akiknél fejenként átlagban 2 könyv van éppen kölcsönben... :P A vendégektől való sikeres megszabaulás után olyat tettem amit már máskor is kellett volna, még ott nyomban gyorsan elmostam amit lehetett. Igy frissen azért kicsit könnyebb dolgom volt a tányérokkal, 5 poháron kivül mindnek volt helye a száritókon. Reggel a maradék kaját összecuccoltam, és behoztam melóba, hogy azt majd a most következendő ebédszünetben jimmi barátommal költhessük el... :P

(Tovább...)

Bevezetés: Igyekszem követni a tradiciókat, és hozni a múltkori szövegvezetést. Harmadik főzös ökörködésre került sor. Ezúttal a vis major mérséklődött, egy lány fejfájás okával kapott igazolt hiányzást, egy másik pedig váratlan vendég szerepében váratlanul fel sem bukkant, ami csöppet sem szokatlan, de hiánylistába számit, igy most minusz kettő harcos menyecskével vágtunk a lecsóba. A menü: Sajtok szőlővel, megyleves, sárgarépa és zöldborsófőzelék fasirttal Előkészületek: Ezúttal már mintegy profiként, végigszántottam a SPAR-on, vettem húst, fagyott borsót, friss répát, illetve az idevágó mókás jelenet: Megállok egy kupac zöld elött, épp egy hölgy válogat. Gyanús volt, petrezselyemzöldjét szimatoltam. Meg is kérdeztem, és az volt. Majd hozzátette, ezt egy fiatalembernek úgysem kell tudnia. És választott is nekem egy szép csomagot.. :) Én meg sűrűn harapdáltam az ajkamat. (Méghogy nem kell tudnia, grrrr) ;] A leves: Easy job, levet megmelegit, utána tol bele habarást, kis szegfűszeg, fajét, megy, és szinte ready. Csak nem utolsóként csináljuk meg ugye, mert akkor nem hűl ki mire ennénk... A főzelék: Lusta voltam, daraboltak helyettem, meg minden. Habarás erre is, ez már csak ilyen habarós nap lett. User szerint inkább lett ez szósz steak mellé mint főzelék. Reninek meg túl édes volt :) Evvan. Édesszájú család.. :P A fasirt: Ez volt kérem a nagy kaland. 80 dkg darált sertés bizbasz, 4 zsemle, 4 tojás, 1 hagyma, összegyúúúúrni, aztán hajrá. Szilikoncicit még nem fogtam, de az implantátum az kb olyan lehet, mint a száritott zsemle vizbe áztatva. A hagymát, azt meg next time 6szor kisebb darabokra kéne vágni, bár végül igy is egész finom lett, alig hagyott belőle a vendégsereg :)
(Tovább...)

Bevezetés: Tegnap megrendezésre került a második főzz magad estem. Ezúttal másokat hivtam, hogy új emberek is megizlelhessék azt a "csodát", amit normál étteremben elé nem mernek rakni :P. Kis vis major-ral indult az este, 3 leányzó is bedobta a törölközőt. A 4. meghivott külföldön, az 5. 11ig dolgozik. Brrr. Igy végül 3an vágtunk az estének, majd még szerencsére ketten csatlakoztak hozzánk.

A menü: Majorannás krumplilevesfőzelék, Rántotthús rizsával, tartárral és salátával

Előkészületek: Nekiestünk Marci barátommal az I. számú vásárcsarnoknak, vettem 2 kiló húst, burgonyát, a salátához salit, paradicsomot, paprikát, lilahagymát, és igy tovább. Egyszer hivok majd egy operatőrt, egész jó kis főzőműsoros klippet lehetett volna kreálni belőle, ahogy méregetjük az árut, tanakodunk, és gyűjtjük a portékákat.

A levesfőzelék: Hát az úúúgy volt. Szóval krumplit feltoltam főni, raktam bele zellerlevelet (hagymát kifelejtettem :(). Utána, mikor már egész jó lett a krumpli, toltam rá egy rántást. Ezzel két gond volt, túl keveset csináltam, illetve mielött aranybarnult volna, már beletoltam a paprikát, igy aztán egyrészt nem látom rajta, mikor barnul, másrészt csak azt fogom érezni, amikor megégett a paprika, és fennséges kesernyés izt kölcsönöz az egésznek. Ebből végül az lett, hogy túl korán lekaptam a rántást, nem sűrűsödött be eléggé. Utána került még majoránna a levesbe, hisz a név kötelez. Úgy láttuk, hogy kicsit túl folyós, sűriteni kell rajta, igy lefőztünk egy krumplit, kipréseltük, és ezt az állományjavitó masszát adtuk hozzá a lábas tartalmához. Nem birtam magammal, és belereszeltem egy fél gerezd fokhagymát is ;P. Igy sem volt az igazi. Végül beesett a szakértő, gyorsan tolt egy rántást, egy habarást, bele a levesbe, és innentől már inkább beszélhettünk főzelékről mint levesről, de egész értelmezhető ize lett.

A rántotthús: Ez bizony szomorú történet. A husit Marci darabolta, klopfolta, én a panirt csak előkészitettem, a lányok paniroztak, és végül ők is sütötték ki a husikat. Ez bezony tragédia, szégyelem is magam rendesen, a napokban megkisérlem egymagamban a műveletet. ;)

A tartár: Erre azért némiképp büszke vagyok, csináltam besamelt (olaj+liszt+tej), aztán abból szépen sárgája, ecet, mustár, só, cukor, tejfel hozzáadásával kikavartam a tutit. Igaz, kicsit sok ecet ment bele, savanyúbb volt egy árnyalatnyival mint kellene, és a mustárral is bőkezű voltam, nem fehér volt a szine... Izre viszont egész vállalható, de nem egy anyu főztje.. :( :P Sebaj, tök egyedül csináltam, telefonos elmondás alapján, úgyhogy büszke vagyok! :)

A sali: Ezt Marci készitette, került bele minden mi szem szájnak ingere, 10 ujjunkat megnyaltuk utána :P

Levezetés: Bizonyára megy ez majd jobban is, 3 és fél órát töltöttünk az italozással főzéssel, majd utána 1 óra alatt bepusztitottuk a készleteket, és mindenki ment a dolgára. Kimeritő egy ilyen főzőest, be kell lássam :) Reggel még aztán várt rám 1 órányi mosogatás, takaritás, megtömtem a mosogatógép bendőjét is, megettem a maradék egy szelet rántotthúst. Nyami :)

További képek...

(Tovább...)

Ó hello! :) Tegnap rámtámadott egy egész népes sereg este, és zöldborsó levest csináltunk, meg valami steakféle dolgot. Csináltam bakker igazi zöldborsólevest. Ok, finom női kezek felügyelték minden mozdulatom, nehogy valami helyrehozhatatlant műveljek.. :) Viszont csináltunk csipetkét is bele, vagy a kapozsváriak kedvéért nevezzük csipkedetne. Ez azért jó, mert galuska/csipetke/tészta nélkül a legtöbb leves fabatkát sem ér. Ellenben eddig gyáva nyúl voltam, és az eddig készitett egyetlen levesembe (karfiol), nem mertem rakni semmi ilyet, mert féltem, hogy túlfőzök valamit, vagy épp ellenkezőleg, és akkor majd jujj mi lesz velem... :)

Csinálunk krumpifőzeléket is, nos ebben semmi bonyolult nincs, ezt már tucatnyit csináltam. Viszont arra kellett rájönnöm, hogy a botmixer xar erre. Nem püre bakker, dzsúsz lett a krumpliból. Teljesen homogén massza, olyan folyós, mint a paradicsomlé. Hát, ez nem jó. Az igazi püré, az folyik ugyan, de alaktartó azért nagyjából... :) Szóval be kell szerezzek majd egy valamilyen kis mechanikus krumplinyomót...

A hús finom volt, bár kicsit fokhagymás ;P, köszi érte Reninek. És a többieknek is, hogy jöttek, és láttak, külön köszi még a mosogatós tündérnek :P

Ilyet még majd kell... Nyamm