A legfontosabbakkal kezdem: 29-én és ma újabb két kisbaba
született a baráti körünkben, nem győzök örülni nekik! 29-én
megszületett Botond Kolos, ma pedig Marcell Gábor, mindenki a
lehető legjobban van. A babalátogatások alkalmával érzem, ahogy
egyre kevésbé tudok ellenállni a vágynak, hogy nálunk is jöjjön a
harmadik. Én biztos valami megszállott vagyok, de imádom a
kisbabákat, és egyszerűen érzem, hogy a mi családunkból még valaki
hiányzik. Remélem, a harmadik után majd lenyugszom :)
Az ünnepek alatt tök jó volt együtt lenni teljes létszámban,
talán Gábor is kikapcsolódott egy kicsit, nyáron sosincs ennyi
szabija egyben. Igaz, a Karácsony meg az utána következő napok
utazgatással teltek, ami fárasztó volt nekünk és szerintem a
gyerekeknek is, de idén legalább mindenütt pozitív élményeink
voltak.
A sok vendégeskedés persze megtette hatását: mindketten
fölszedtünk pár kilót, szinte napról napra éreztem, ahogy
gyarapszik a testhájam. (Valahol láttam egy kiírást a húspultban:
kacsa testháj. Tessék mondani, milyen fajta háj van még?)
Úgyhogy most kezdhetjük elölről a fitneszkedést. Átkozott jólét...
Milyen hülyeség már, hogy megeszünk egy csomó fölösleges kaját,
aztán elmegyünk egy helyre, ahol egy helyben futunk és súlyokat
emelgetünk, hogy eltűnjön rólunk a háj, aminek ott se kellene
lennie... Na mindegy, majd egyszer, ha megvilágosodtam, biztos
képes leszek másképp csinálni.
Jöttünk haza január 1-jén Pécelről, és azon méláztam, hogy mire
jó vajon a dupla záróvonal. A szimpla záróvonalat nem szabad
átlépni, a duplát meg nagyon nem? De Férj megvilágította számomra a
lényeget. Azért jó a dupla záróvonal, mert a kettő között van egy
minsáv. Mondjuk egereknek.
Persze nem csak ő a hibbant a családban, mert tegnap este meg az
jutott eszembe, hogy ha a porszívóval port lehet szívni, akkor
a morzsaporszívóval morzsaport? Mégis mi lehet az a morzsapor?
Porított morzsa? Vagy ami a morzsákat belepi, az?
Talán a legnornálisabbak még a kistestűek közülünk, már
amennyiben még nem fertőztük meg őket... Ádámra kimondottan büszke
vagyok, mert olyan szuper nagyfiú már! Segít nekem főzni, meg
morzsaporszívózni :), és valamelyik nap önként odaddta a
sárgarépáját Lénának, aki sárgarépárt bömbölt, de nem volt itthon
több. Szerintem ez hatalmas tett egy háromévestől, hogy saját
ötletétől vezérelve lemond valamiről, amit nagyon szeret, a tesója
kedvéért, akit egyébként néha kimondottan utál. Most a
szobatisztasággal is újra próbálkozunk. Az ünnepek előtt nem
éreztem magamban elég türelmet, meg fölöslegesnek is tartottam
volna, mert nem akartam úgy elindulni a karácsonyi
rokonlátogatásokra, hogy a szekrény egész tartalmát viszem a napi
többszöri ruhacsere miatt, arról nem is beszélve, hogy a mi
lakásunk egy húgybarlang, az okés, de talán egyes rokonok annyira
nem veszik szívesen, ha a fiam körbepisili a lakásukat, mint az
állatok a territóriumukat. Szóval mától megint minden a rendes
kerékvágásában megy, és nincs többé pelenka. Meggyőződésem, hogy ha
Ádám akar szobatiszta lenni, akkor ez minden nehézség nélkül menni
is fog neki, és most úgy tűnik, hogy akar. Megkérdeztem tőle, hogy
hogy lenne jobb neki, ha időnként megkérdezném, hogy kell-e mennie
vécére, vagy inkább majd ő figyel, és ez utóbbit választotta. És
simán ki is ment pisilni aztán később kakilni is. Szóval most
reménykedem, aztán meglátjuk :) 9 nap múlva 3 éves lesz, a dolog
több mint időszerű, úgyhogy hajrá, kisfiam!
Ezen kívül egy csomó bejegyzés van bennem, Karácsonyról,
rokonokról, gyereknevelésről, párkapcsolatokról, meg a halálról és
születésről, nem is beszélve a harmadik gyerekünk kérdéséről, de
ezek egyelőre benn is maradnak... Ennyire futotta ma.