H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/01/20

Az első óra...

Imhol vagyok, becsöngettek.

Legyen ez olyan mint egy igazi iskoali óra. Először tehát bemutatkozom. Lord M vagyok, a földi élet ura és parancsolója, menny s pokol titkainak tudója, egyszer smind a mennyei királyság hercege, Öröm és bánat kulcsainak örzője, a Jóisten földi helytartója. Most csak röviden írtam le a címeimet, mert hát ha minden címet ideírnék, a tárhely sem volna elegendő. Igazság szerint persze egész másképp áll a dolog. 28 éves fiatal emberke vagyok, megáldva és megátkozva az élet minden elképzlehető dolgával.
 Már az elején leszögezem, nem panaszkodni fogok. Arra nincs jogom. Élek, fedél van a fejem felett, mindennapi betevőm megadatott (megdolgozom érte), betegségeim száma és milyensége pedig nincsenek benne a föld legsúlyosabb gondjaival foglalkozó tanács SOS listájában. Szóval nem panasz áradat, sokkal inkább mesélni fogok. No nem is a mindennapokról. Ugyan, azt mindenki ismeri. Tudjuk mikor lett drágább a benzin, mikor fújt erősebben a szél. Miért is osztanám meg ezeket. Majd ha talán elértem a történet végére.

Célom szent, egyszerűen elmesélni egy életet, azt a szubjetív valamit amit én itt az eltet 28 évben át- meg és túléltem. Csak azért hogy te aki olvasol, ti akik olvastok, tanuljatok, derüljetek egy jót. Esetleg lássátok, hogy van olyan akivel megtörtént ugyan az, így nem kell piedesztálra emelni önmagunkat, vagy lássátok hogy van más is mint amit esetleg elképzelni hittetek volna.

Kedves olvasóim, előre is elnézést a tegezésért, hiszen lehetsz 10 vagy 60 és én meg 28. De hisz mitszámít. A betűk tegeznek s nem én, a buszon ha átadom a helyem, illedelmesen fogok köszönni ha idősebb vagy, ha fiatalabb akkor is tisztelettel fogok hozzád szólni. Ráadásul nem is tudjuk majd, hogy te olvasol engem, s én írok neked.

ím hát röviden bemelegítettünk.

Az első óra rövid lesz. Nem terhellek túl. Házi feladat sem lesz, és még csak kikérdezni sem foglak. Ugrjunk akkor neki.

Lapozzuk fel az első oldalt az életem történetében.

Így készült...

Ez pontosan így van. ÉLetem mindent meghatározó eleme nem a születésem, hanem a fogantatásom körülménye. A csillagok állása bizonyára sokat jelentene ebben a pillanatban is, de a fene nem tudja pontosan hogy melyik éjszaka volt. A történet szerint éjszaka volt. Festői eszközeim hiányosak, így szóban ecsetelném. Adott egy falu. Csöndes, nyugodt, két ezer lélekkel. Bocsánat két ezer élővel, a lelkek száma kérdéses. A családi fészkünk ekkor még sehol sem állt. Alapjaiban talán. Szüleim apám családjánál laktak.

A ház már csendes volt, mindenki mélyen aludt. Édesanyámat és édesapámat kivéve. Nem, nem azzal voltak elfoglalva hogy egymást becézzék, és szeressék. Nem, anyám az ágyban feküdt és várta hogy apám... megjöjjön. Mert az öreg, akkor még csak 21 éves, italkimérő egységet látogatott. hosszasan, dél óta, a fizetése terhére.
Hajnali kettőt üt az óra, amikor a kapu nyikordulásából kideríthető volt hogy az újdonsült férj hazatért. Anyám próbálta a helyzetet kezelni, nem veszekedett, nem hisztizett (ez majd csak később válik szokásává). Próbált apámon emberi módon segíteni, vetkőztetni, valahogy lemosdatni, ágybadugni. Ám a terv dugábadőlt. Atyám a gondoskodást nem úgy értékelte mint várható lett volna. Azt tudni kell, hogy apám két féle részeg volt, a vicces és a durva. Van másmilyen is, az alvós, a komor, a szomorú a semmilyen. Ő vagy vicces volt, és a viccei voltak a durvák. Vagy durva volt, és azt nagyon durván csinálta (van erről is mit mesélnem).

Szóval vita lett, veszekedés. És a veszekedés hevében családon belüli erőszak történt. Anyám sérelmére. Ezen az éjszakán, ennek az erőszaknak lettem én az eredménye. Honnan ilyen pontosan az egész? Egyfelől egybe esik sok minden, a családi történetekből, másfelől anyám nem az a szexuálisan túlfűtött lény akivel rendeszeresen lehetett intim együtt lenni, az esemény előtt két héttel meg megvolt még a havi rendeszeres 'nehéz napok', a kettő között semmi nem volt köztük, és utána sem. Így a születésem előtt kilenc hónappal mindössze egy alkalom volt arra hogy a földi szférákba nyissak. Nem kértem, lettem. Megtartottak. A család nem tudta hogy hogyan lettem (csak születésem után), szüleim pedig kettős okkal tartottak meg. Először azért mert tényleg nem tehettem az ügyről, utána meg már késő lett volna, mert egy veszekedés után már az is felmerült hogy esetleg jobb lenne ha nem lennék. Csak hogy időből kicsúsztak velem. Orvosilag meg nem voltam igazolható hogy hibás projekt. Így maradtam, megszülettem. Áldozatnak, fegyvernek. Mikor melyik szerepet mérték rám otthon. Nem választásom kérdése volt, ez sem.

Anyám, jó lélek módjára foglalkozott velem, míg terhes volt. Napi három négy kávé, a másfél doboz cigarettája, és fizikai munka egy gyárban. A nyolc és fél hónap terhesség alatt. Az utolsó két hétben csak azért nem dolgozott mert a szakszervezet és a közvetlen főnöke elzavarta terhességi szabadságra. ez volt hónap elején. én pedig a hónap 10 napján megláttam a napvilágot... akarom mondani a kórházi világítást.

Ez az én gólyám története. Szegény szárnyas ha tudta volna hogy miért és egyáltalán mit is hoz, lehet önként fulladt volna bele bármelyik tóba, folyóba, tengerbe... bármibe.

Asszem a mostani órába ennyi fért bele.

A következő órától fiatalságomból szemezgetünk történeteket.

Most pedig szaladjatok, irány a szünet, uzsonna, vagy le az udvarra, egy kis friss levegő kell mindenkinek.
Ha gondoljátok persze írhattok megjegyzéseket az óráról.

Lord M