H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/06/29

A Kapitány

Kiraktam a képedet, amit küldtél.

Itt vagy velem - most, amikor már nem vagy itt.

Úgy látszik, fontosabb vagy számomra, mint gondoltam, ha így igénylem a társaságodat - legyen az bár csak két dimenziós. Úgy látszik, hogy én, a kis csavar, nem bírok belenyugodni abba, hogy A Kapitány nincs. Sőt. Kis-csavarságom minden lehetőségét kihasználom, hogy megtartsalak valahogyan.

 

Közben persze beindul a fiziognómia, és csak úgy ömlik rám a személyiséged. 

A homlokodon ott csillog a konokság. Nem engedsz abból, amit már letisztáztál magadban, magaddal. Az orrod pedig az egyenességedet rajzolja. Amit gondolsz, azt kimondod, és nem csomagolod masnival. Na jó, talán mégis, nagy ritkán, de azt is csak könnyed iróniával fűszerezve. Attól még ott a lényeg.

A arcod cipóiból sugárzik az elégedettség. Jó helyen vagy ott, ahol vagy. Nincs szükséged másra. A háttered olyan biztos, egészséges és gondmentes, hogy bátran támaszkodhatsz rá.

A szemeid körül ott villognak a jókedved ráncai. Egyenként: a huncutság, a vidámság, a tréfakedv, a nevetés, a vicceid, a könnyedséged, a lazaságod, emberközeliséged, és még sorolhatnám. Ezek együtt, akár a napsugarak, veszik és táncolják körbe nem csak a szemedet, hanem a személyiségedet is; ettől fénylesz a legjobban. A szemedből pedig világít a mélyről jövő ember- és világszereteted... ettől olyan varázslatos ez a kép.

A szádat nem látom egészen tisztán... de az érzékenység, sőt érzékiség azért jól kivehetően ott vibrál a szegletekben. Kíváncsi lettem volna az állad vonalára... de talán így is sejtem, mi bújik meg azon a tájon.

Az egész fotóról vibrál az Élet és a Sors könnyed elfogadása - ami egyáltalán nem egyenlő a beletörődéssel, hanem a nyugodt, kiegyensúlyozott boldogságkeresés, a kihívásokra való kíváncsi várakozás, és a megoldások biztos tudata. Nyitott szemmel jársz, és megvan a képességed ahhoz, hogy különbséget tegyél a fontos és a fontatlan dolgok között. Olyan tulajdonságod ez, ami hihetetlenül ritka kincs, adottság, ami csak keveseknek jut. Őrizd meg mindig.

 

Nézd meg majd ezt a képet egyszer.

És lásd majd az én szememmel. 

Gyönyörű a lelked.

Kulcsszavak: fiziognómia

2004/05/27

Az arcod....

Sokszor nézegettem már, ismerkedtem vele... Már nem első benyomásként tudok írni róla, hanem mind egy barátról, akit még sosem láttam...
De hát volt már precedens ugye, KicsiLyányomnál is, az ismeretség dacára, azért sikerült találnom is :))

A homlokod a tudást, tudásra szomjazást sugallja. Minden KELL, ami még nincs ott mögötte, szeretnéd a világot egyben odaömleszteni a fejedbe :)

...Ott a düh a halántékodon. Nem szeretem. Nem tetszik. Ugyan képes vagy uralni, kontroll alatt tartani, és még szégyelled is veszettül, de ott van. Tudjál vele együtt élni, tudd a szeretettel, ami a szemedből sugárzik, ellensúlyozni.

A szemed a tiszta szeretet, az elfogadás, a figyelem, a törődés... Igazi apa leszel, aki játékot farag a csemetének, és aki fáradhatatlanul húzgálja a szánkót a kékre fagyott kezével, hogy csak még, csak még egy kacagást halljon :)) Remek szülőanyag vagy - gratulálok a párodnak :))

Az arcod alsó része (nem véletlen a névválasztás, ugye? nagyon emlékeztet a névadódra) a lágyság, a kedvesség...
Nos, kérem, ilyen egy igazi, romantikus szerető.

Megpróbálod megtalálni a nagy igazságokat, és képes vagy észrevenni a szépséget egy pici fűszál végén, a harmatcseppben megbúvó szivárványban is. Figyelsz a részletekre, gondoskodó vagy.
Vigyáznod kell az egészségedre, mert nem vagy képes hosszú távon erős kitartásra - sok pihenéssel, és beosztással képes vagy hegyeket megmozgatni, de ha sokáig nincs eredmény, akkor letargikus lehetsz... Francba, marhaság, de csak leírom: lázas betegségek azt hiszem, sűrűn kerülgetnek.

A szigort, aminek csak a szikrája látszik, ritkán alkalmazod. Nincs is rá sok szükséged, mert amit már a szigorral ér el, azt te kedves szavakkal, hamarabb keresztülviszed.

Azt hiszem, már túlságosan "ismerlek" ahhoz, hogy objektív tudjak maradni... Nil novi sub sole... :*
Kulcsszavak: fiziognómia

Csillaglány

A legelső, ami azonnal, az első pillanatban megütött: a nyíltság, a vidámság, az életigenlés, a boldogság - amit képes önmaga előállítani, ugyanakkor valami módon maga is vágyik rá... Kicsit ambivalens...nem? Dehogynem. Boldog, és mégis ott látom a bizonytalanságot, a kíváncsi, de félénk várakozást a szeme sarkában.

Képes keresztülvinni az akaratát, és a terveit. Néha törtet, de veleszületett vidámsága és beleérző képessége feledteti a többiekkel az akarnokságát... Ez egyébként jól jön neki, mert (valszeg) rendesen meg kell harcolnia mindazért, amit magáénak mondhat, ami boldoggá teszi – és ezekből csak újabb erőt képes generálni, amit újra befektethet, újabb célok érdekében.

A nyíltság mellett azért ott van egy "kis" pajzs is. Remekül álcázza, de szerintem igenis ott vanik... Franc tudja, mire jó - önvédelem, vagy a lepkefogó csendje, mert a lepkét csak csodálni szeretné - nem tudom, de használja, él vele.
Talán túl sokszor is... A nyíltság akkor lesz teljes, ha majd ez a pajzs felszívódik... Remélem, azért van, aki előtt a pajzs már szükségtelen.

Védekezés.
Valamitől folyamatosan fél, meg akarja védeni magát, és ezért az elragadó vidámság - hogy leplezze ezeket a (talán nem is) félelmeket. Lehet, hogy csak bizonytalanság...? Nem. Nem bizonytalan. Fél. Valami nem stimmel....

(Idegesít, hogy nem jövök rá... túl jó az álarc :)))

Nagyon könnyen tanul, valószínűleg átlagon felül intelligens, értelmes, okos. A céljait maradéktalanul szereti megvalósítani - mondhatni, maximalista -, de közben aprólékosan ügyel arra, hogy közben senkit ne sértsen, ne bántson.

Nyíltságát, a világra való nyitottságát még nagyobbra kellene tárnia. Azt hiszem, sok minden van, ami elől csigaházba bújik, és csak az "antennáit" dugja ki addig, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy amitől félt, az valójában nem is létezik. Olyankor sem veti magát bele, hanem óvatosan körbetapogatja, megszaglássza, és (miután legtöbbször élvezi az újdonságot, imádja "tanulni" az élet mindenféle ajándékát), maradéktalanul magáévá teszi, örömmel és boldogan.

Csillaglány, már nagyon vártalak :))
Isten hozott nálam, te valóban csillagszemű lány. Örülök, hogy megérkeztél hozzám. Tudom, hogy az utad idáig nem volt sima: a kavicsok sértettek, a sár ragadós volt, és a göröngyök között legszívesebben elfordultál, vagy visszaléptél volna... Nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy mégis itt vagy, hogy láthatlak. Pihenj meg itt nálam: ahogy már mondtam, az én házam legyen a Te házad, ha erre jársz, hogy azt az ölelést, amit most szeretnék, valamikor valóban át is adhassam - mint nővér a kishúgának.
Ölelés helyett most csak írhatok Neked... Átnyújtom Neked, fogd kezedbe eddigi életem tapasztalását, a majdnem-bölcsességet, ami kéretlenül is rám ragadt. A kezedbe, a szemed elé adom az életemet... Nincsenek már titkaim - minek...? Csak magamnak lenne súlyosabb velük.... Őszinte leszek Hozzád, Csillaglány... Voltak szép pillanatok, amikre bármikor szívesen emlékezem, és voltak rusnyák, amiktől a mai napig rosszul leszek - de törölni, azt nem akarom. Egyiket sem. Mind hozzám tett valamit, mind-mind én vagyok... A jó is, a rossz is, a szűz és a céda is...
Nyújtsd a kezed, kishúgom... Ne félj - ahová vezethetlek, az nem más, mint az élet... az én külön bejáratú, tyúkszaros, de saját kis életem.
Hát akkor... mégegyszer, Jóstenke hozott nálam, Csillagszeműlány :**
Kulcsszavak: fiziognómia

2004/05/10

Űgéret... szép szó. Megtartom.

Játszom.
Ilyet még nem játszottam - ismerem azt, akinek a fotójával szemezek most. Érdekes műsor, hogy megpróbáljam a elválasztani az iránta való érzéseimet a hűvös, tárgyilagos objektivitástól... Valszeg "kicsit" összevissza lesz, de nézd el nekem: csak azt a belső hangot követem, ami ilyenkor beszél - a hatodik érzékem súg, kissé kaotikusan talán, de számomra magabiztosan :))

Az arc maga kedves, a formája mindenre nyitott embert sejtet nekem.
A homloka közepén ott a jel: "cogito, cogito..." Mindenen képes órákig (napokig?) tojózni, állandóan keresi a válaszutat, a válaszokat. Az arccsontjain ott ül az "akarás", a "megszerzem-amit-akarok", de az állán ugyanez valami mérhetetlen jóindulattal és hajlékonysággal szelídül. Hiába akar nagyon valamit, az érvek (vagy az érzelmek) hatására képes lemondani.

Kis ravaszság is szorult belé, de minden jel arra mutat, hogy képtelen kihasználni ezt önmaga hasznára. Talán néha megérzi a szelét, hogy lehetne furmányosabb is, de visszatartja a szelídség, ami ott ragyog a homlokán.
Nem üti mások dolgába az orrát, sőt, kínosan ügyel arra, hogy ha véleményt is alkot, az meg ne sértse a másikat - holott néha nyugodtan engedhetne több teret is a bíráló képességének, mert (lásd a gondolkodó-jelet) mások ügyeiben, ami őt nem érinti, így nincsenek belekavarodó érzelmei sem, kitűnően képes meglátni a helyes, vagy helyesnek tűnő utat.
Ez a két dolog elég ahhoz, hogy a munkáját dinamikusan legyen képes ellátni, és ütközőként üzemeljen mind munkahelyen, mind családban, mind a társasági életében.

Őszinte emberke, tele szeretettel.
Éhes a szeretetre, de nem követeli: csak elfogadja azt, amit kap, és legszívesebben a világot megölelné a szeretet iránta való megnyilvánulásai következtében.

A száj érzékiséget sugall, bár ezt nem ordítja magáról a húsosságával, inkább a szelíd ív alján megbújó apró nyíl utal a "lenti" dolgok fontosságára.

A fülei (nekem) mérleget mutatnak. Mindig tudja, hol a megfelelő határ, hol a megfelelő középút. Ez a mérleg képes őt "szabályozni", és visszatartani a ravaszságtól, vagy éppen az érzékiség kinyílásától. Erős önkontrollja van, uralja a vágyait, tud parancsolni önmagának.

Van benne valami titok, amit az Stennek se lehet kiszedni a vonásaiból. Van, amit soha, senki nem fog meglátni benne - kivéve ofkósz, ha ő maga úgy akarja majd.
Lehet ez valami kis belső szomorka is akár, amin "odabenn" remekül el lehet rágódni, vagy egy olyan vágy, amiről inkább nem is vesz tudomást. Hajlamos a dolgait megtartani önmagának.

Kicsit visszahúzódó - de tényleg csak kicsit. Inkább csak (lásd megint csak a "jelet") előbb megfigyel, gondolkodik, és csak aztán önti az asztalra.

Nagyon tud szeretni. Ha csak kicsi teret kap, már azt is képes maximálisan kihasználni, és a kapott apró szeretet-hógolyó hatására lavinát képes visszadobni arra, akitől kapta.

Kiegyensúlyozott személyiség, lehet rá számítani.

Hát... hirtelen ennyi "jön le"... Nagyon zavar az ismeretség, próbáltam végig félretenni... Nem tudom, mennyire sikerült :)
Kulcsszavak: fiziognómia