H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Összes blogok

2012/09/18

A rohanás

'Hai egy meséről - bővebben

 

 

Már idejét sem tudta, mióta rohan így, fékeveszetten, cél és álmok nélkül.

Csupasz erdőkön futott keresztül. A fák megmaradt nedveit rájuk kérgesedett paraziták szívták, hegyes tüskék sértették fel a bőrét, de csak vágtatott tovább.

Meddővé száradt patakmedreken ugratott át, és iszaposra szikkadt folyómedreken bukdácsolt keresztül, hogy a túlparton tovább űzze, húzza, kényszerítse magát. Rétek helyett éles sziklákon taposott fürge lábaival, vagy gyűrött, kopogósra aszalódott földeken. A szürke felhők halovány napsugarat sem engedtek át feléje, és nyomában apró örvények kavarogtak a szúrós hamuillatban.

 

Menekült talán, vagy csak megszokta a rohanást, már maga sem tudta; megállni mégsem volt képes. Ha megbotlott, azonnal újra talpra rángatta magát. Még. Rohanni. Futni. Szaladni.

Tenni.

 

Kecses testén habozva ütött ki a sós veríték, szájából sűrű fellegekben áradt a pára, és elkeveredett a köddel, ami körülvette. Inai egyre csak feszültek, űzték tovább, tovább az ismeretlen cél vagy vég felé.

Talán csak órák teltek el, vagy hónapok, évek röppentek közben tova, nem tudta. Csak a vágta maradt. Az izmok állandó, ugrásra feszülő mozdulata. Az egyre fájóbbá váló lélegzetvétel a vörösszürkén remegő levegőből. A sós veríték a szája sarkában. Meg az a csípő, égető érzés a szemében. Nem tudta, de nem is érdekelte már, hogy a levegőtől, vagy a könnyei váltak maró savvá.

 

Aztán, amikor sem mocsár, sem kő nem állta útját, ott, egy sima, porlepte fennsíkon megállt. Reszkető lábai pár pillanatig még megtartották: körbejáratta tekintetét a sivár, vigasztalan vidéken, a látóhatár pereméig, aztán megadta magát a sorsnak, és összeesett. Lábai úgy csuklottak ki alóla, mint rongydarabok, teste tehetetlenül terült el az aszott földön. Már nem mozdult. Nem volt miért.

Lélegzete egyre lassult, ahogy csodaszép, forró szíve az utolsókat dobogta. Csak a verítéke csorgott még a bőrén, apró, kesernyés patakokban keresve utat magának lefelé, és a könnyei, amik lehunyt szemei alól ki tudja, milyen kiapadt forrásból fakadhattak.

A vörös nap ráejtett még pár rideg búcsúsugarat, mielőtt elbujdokolt volna a távoli sziklák mögé.

 

Nem látta meg a másnap hajnal üdítő, halványsárga pírját. Nem látta a reményt a fényben, nem érezte a simogató melegséget sem.

És nem látta a teste nedveitől erőre kapó pici magoncokat sem, amelyek bizakodva nyújtóztatták magukat az új fény felé, egy almaillatú, friss patakcsobogással és a fű zöld ringásával suttogó új világ reményében.

Nem tudta, hogy utolsó leheletével életet fakasztott.

Kulcsszavak: csend firka mese

2012/07/13

Take care

 

Take care with the winds

Who knows how strong are your wings

Maybe you can fly on high

on the cool breath of Mistral

And you see the colourful plain

down there as a children's game

But I tell you to take care with it

cause when you take a rest on a cliff,

An other gust of wind might come

and  sweeps you away to smash on the ground

Maybe you still have your wings

But they get tired or something binds...

If you want to fly too high

Your frail wings will be too tired.

Just keep cool, stay quiet and clear

and swing on the tender breeze of Zephir.

© RS

Kulcsszavak: English firka

2012/06/17

Határtalan határok

 

Kell legyen egy határ,

ahol véget ér az értelem,

ahol nincsen többé észparancs,

mert az anyag nincstelen -

ott a lelkek határában

az óvva féltő szeretés,

az egymásra dobbanás:

maga a szív a révész.

 

Kell legyen egy határ, 

ahol véget ér az érzelem,

ahol nem parancsol a szív,

és sutba kerül a szerelem,

ahol nincsen fájdalom,

megbánás vagy boldogság,

ahol csak mérleg, tiszta fej,

és józan ész vihet tovább...

 

Kell legyen egy Kharón,

aki tudja melyik partra jutsz,

és hogy mit fizetsz, az rajtad áll.

Az élet maga egy obulus.

RS, ma

Kulcsszavak: firka

2012/05/11

Firka

Atus

ha jő a munka sodra

s nem elég a tus,

hát itt jő a hős lovag,

szelíd s bátor Atus,

ki odavág, ha merszre mész,

mert szembeszállni nem tudsz,

mert ő a hős lovag, Atus,

szelíd s bátor,

ki kávét készít kérés nélkül

és megold minden Gordiuszt,

s ha lemarad mögötted,

jobb, ha te vagy, aki el-

futsz

:)

©  RS, ma

Kulcsszavak: firka

2012/04/08

Memento

ha nem leszek

s nem leszel nekem

marad majd a megsárgult

barna pergamen

szép emléknek

még nézegetem

pokolba vele!

majd tűzre vetem,

ne legyen mementó

helyetted, helyettem

 

ha ott leszek

s ott leszel nekem

marad majd a megsárgult

barna pergamen

szép emléknek

nézed majd velem,

fogod a kezem,

díszhelyre teszem,

hétköznapokra lesz ünnepem,

neked és nekem.

 

Kulcsszavak: firka

2012/01/14

Fenékig!

 

Nyújtsd ide azt a kis kopott kupát.

Hadd vegyem az istenek italát,

s ürítsem fenékig a felejtés borát -

Fenékig!

 

Jeges harmat ül a serleg falán,

édes vagy pont keserű lesz talán,

ha puha ködfátylat borít majd rám -

Fenékig!

 

Már majdnem túlcsordul a pohár,

ki tudja, hátha másik, új élet vár,

vagy a felejtéssel együtt jár a halál -

Fenékig!

 RS 
Kulcsszavak: firka

2011/12/14

Jó ez a hely

Jó helyen vagy te nálam -

a két karom lesz világszéles sálam,

kis lelkedet, szép testedet belebugyoláljam,

csak vigyázva, hogy meg ne bántsam,

csak óvatosan, gyönge virágszálam...

Jó helyen vagy te nálam -

pont hozzád illik a másik fél ágyam

pont a nevedre áll rá mindig a szájam

tündéri nekem való apró imádságban

nem lehet, hogy ilyen szépre csak úgy kitaláltam...

Jó helyen vagy te idebenn, nálam.

Maradj szépen, csitulj, drágaságam.

 © RS

Kulcsszavak: firka

2011/09/19

Dal \\\'i\\\'

 

Átizzadt lepedőm magányosan vacog.

Kihunytak odafenn a spotlámpa-csillagok.

Itt maradtam, magam.

Süket és vak vagyok.

Fagyott békalábbal tarlón tapodok.

Lassan lefekszem. Megbénulok.

Elfolytak a zenék, dalok.

Finom porfelhő örvénye forog.

Az óramutató nem mozdul.

Az idő áll. Vagy talán én halok.

Lehet, hogy évezredes én vagyok.

Kiürült a világ. És kihaltak a mamutok.

 

© RS

Kulcsszavak: firka

Hagyaték

 

Ott hagyom a testem illatát.

Lassan lebeg a levegőn át,

betölti a tér minden zugát.

Átitatódsz...

 

A simogatást is ott hagyom.

Minden kis szellő izgalom,

mint lágyan ringató karom.

Kényeztetlek.

 

Nálad marad a mi énekünk.

Egymásba fúlt sikoly a lelkünk,

Hallod, amikor ki- és belélegzünk...

Visszhangzik...

 

© RS

Kulcsszavak: firka

2011/08/31

Ha majd temettek...

 

Ha majd temettek,

ne sírjatok.

Ne támasszatok fel,

ne gyászoljatok!

Emlékezzetek:

Mindenki halni született.

Ha létezik menny a felhők felett,

vagy gyehennát rejtenek a kőhegyek,

hát majd ahová vetődöm, ott leszek,

de Ti ott benn, magatokban keressetek.

Ha itt hagyom elnyűtt, kihasznált testemet

(s mint igazi RedSnake, végül levedlek)

hát hús és bőr nélkül, szabadon röptetem majd

szép, szárnyas lelkemet.

 

Ha majd temettek engem,

kérlek, ünnepeljetek.

Ünnepeljétek, hogy megéltem

egy teljes, szép életet.

Táncoljatok, énekeljetek,

- hisz a halál nem fáj, csak a szemlélőnek -

és lehet, hogy holnap egy sas testében élek majd tovább,

vagy jövök Emberré válni, míg nem sikerül úgy istenigazán,

de, mondom, ha majd engem temettek,

ne sírjatok: csak ünnepeljetek!

A napjaimat, óráimat, sőt, a szerelmeimet;

a világra hozott édes gyermekeimet,

hogy milyen jókat nevettünk együtt, Veletek,

hogy voltam:

dolgoztam, ettem jókat,

hogy éltem, amit élnem a sors engedett,

egy majdnem teljes, de remélem, igaz életet,

hogy remélem, elértem, hogy Ember legyek.

 

ÉLTEM.

Erre gondoljatok majd.

És emlékezzetek.

Táncoljatok, nevessetek, 

énekeljetek.

Ünnepeljetek.

És ott leszek,

míg csak lesz, ki rám gondol,

Veletek.

 © RedSnake, ma, alvás helyett

 

Kulcsszavak: bye firka vég