H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/09/18

A rohanás

'Hai egy meséről - bővebben

 

 

Már idejét sem tudta, mióta rohan így, fékeveszetten, cél és álmok nélkül.

Csupasz erdőkön futott keresztül. A fák megmaradt nedveit rájuk kérgesedett paraziták szívták, hegyes tüskék sértették fel a bőrét, de csak vágtatott tovább.

Meddővé száradt patakmedreken ugratott át, és iszaposra szikkadt folyómedreken bukdácsolt keresztül, hogy a túlparton tovább űzze, húzza, kényszerítse magát. Rétek helyett éles sziklákon taposott fürge lábaival, vagy gyűrött, kopogósra aszalódott földeken. A szürke felhők halovány napsugarat sem engedtek át feléje, és nyomában apró örvények kavarogtak a szúrós hamuillatban.

 

Menekült talán, vagy csak megszokta a rohanást, már maga sem tudta; megállni mégsem volt képes. Ha megbotlott, azonnal újra talpra rángatta magát. Még. Rohanni. Futni. Szaladni.

Tenni.

 

Kecses testén habozva ütött ki a sós veríték, szájából sűrű fellegekben áradt a pára, és elkeveredett a köddel, ami körülvette. Inai egyre csak feszültek, űzték tovább, tovább az ismeretlen cél vagy vég felé.

Talán csak órák teltek el, vagy hónapok, évek röppentek közben tova, nem tudta. Csak a vágta maradt. Az izmok állandó, ugrásra feszülő mozdulata. Az egyre fájóbbá váló lélegzetvétel a vörösszürkén remegő levegőből. A sós veríték a szája sarkában. Meg az a csípő, égető érzés a szemében. Nem tudta, de nem is érdekelte már, hogy a levegőtől, vagy a könnyei váltak maró savvá.

 

Aztán, amikor sem mocsár, sem kő nem állta útját, ott, egy sima, porlepte fennsíkon megállt. Reszkető lábai pár pillanatig még megtartották: körbejáratta tekintetét a sivár, vigasztalan vidéken, a látóhatár pereméig, aztán megadta magát a sorsnak, és összeesett. Lábai úgy csuklottak ki alóla, mint rongydarabok, teste tehetetlenül terült el az aszott földön. Már nem mozdult. Nem volt miért.

Lélegzete egyre lassult, ahogy csodaszép, forró szíve az utolsókat dobogta. Csak a verítéke csorgott még a bőrén, apró, kesernyés patakokban keresve utat magának lefelé, és a könnyei, amik lehunyt szemei alól ki tudja, milyen kiapadt forrásból fakadhattak.

A vörös nap ráejtett még pár rideg búcsúsugarat, mielőtt elbujdokolt volna a távoli sziklák mögé.

 

Nem látta meg a másnap hajnal üdítő, halványsárga pírját. Nem látta a reményt a fényben, nem érezte a simogató melegséget sem.

És nem látta a teste nedveitől erőre kapó pici magoncokat sem, amelyek bizakodva nyújtóztatták magukat az új fény felé, egy almaillatú, friss patakcsobogással és a fű zöld ringásával suttogó új világ reményében.

Nem tudta, hogy utolsó leheletével életet fakasztott.

Kulcsszavak: csend firka mese

2012/07/13

Take care

 

Take care with the winds

Who knows how strong are your wings

Maybe you can fly on high

on the cool breath of Mistral

And you see the colourful plain

down there as a children's game

But I tell you to take care with it

cause when you take a rest on a cliff,

An other gust of wind might come

and  sweeps you away to smash on the ground

Maybe you still have your wings

But they get tired or something binds...

If you want to fly too high

Your frail wings will be too tired.

Just keep cool, stay quiet and clear

and swing on the tender breeze of Zephir.

© RS

Kulcsszavak: English firka

2012/06/17

Határtalan határok

 

Kell legyen egy határ,

ahol véget ér az értelem,

ahol nincsen többé észparancs,

mert az anyag nincstelen -

ott a lelkek határában

az óvva féltő szeretés,

az egymásra dobbanás:

maga a szív a révész.

 

Kell legyen egy határ, 

ahol véget ér az érzelem,

ahol nem parancsol a szív,

és sutba kerül a szerelem,

ahol nincsen fájdalom,

megbánás vagy boldogság,

ahol csak mérleg, tiszta fej,

és józan ész vihet tovább...

 

Kell legyen egy Kharón,

aki tudja melyik partra jutsz,

és hogy mit fizetsz, az rajtad áll.

Az élet maga egy obulus.

RS, ma

Kulcsszavak: firka

2012/05/11

Firka

Atus

ha jő a munka sodra

s nem elég a tus,

hát itt jő a hős lovag,

szelíd s bátor Atus,

ki odavág, ha merszre mész,

mert szembeszállni nem tudsz,

mert ő a hős lovag, Atus,

szelíd s bátor,

ki kávét készít kérés nélkül

és megold minden Gordiuszt,

s ha lemarad mögötted,

jobb, ha te vagy, aki el-

futsz

:)

©  RS, ma

Kulcsszavak: firka

2012/04/08

Memento

ha nem leszek

s nem leszel nekem

marad majd a megsárgult

barna pergamen

szép emléknek

még nézegetem

pokolba vele!

majd tűzre vetem,

ne legyen mementó

helyetted, helyettem

 

ha ott leszek

s ott leszel nekem

marad majd a megsárgult

barna pergamen

szép emléknek

nézed majd velem,

fogod a kezem,

díszhelyre teszem,

hétköznapokra lesz ünnepem,

neked és nekem.

 

Kulcsszavak: firka

2012/01/14

Fenékig!

 

Nyújtsd ide azt a kis kopott kupát.

Hadd vegyem az istenek italát,

s ürítsem fenékig a felejtés borát -

Fenékig!

 

Jeges harmat ül a serleg falán,

édes vagy pont keserű lesz talán,

ha puha ködfátylat borít majd rám -

Fenékig!

 

Már majdnem túlcsordul a pohár,

ki tudja, hátha másik, új élet vár,

vagy a felejtéssel együtt jár a halál -

Fenékig!

 RS 
Kulcsszavak: firka

2012/01/09

Firka - Hogyan várlak

Hogyan várlak?

 

Hadd súgjam meg neked

- zárt ajkakkal, meglehet -

hogy titokban, magamban hogy várom jöttödet.

Csendes mosolyom mögé rejtezek,

engedem, hogy repkedjen a képzelet,

hogy mi is lesz az, amit érted, Neked teszek...

Zafírral csiszolom a nyári felleget,

Zöld smaragdokkal hintem a réteket, s

Szememben felejtek egy-két fényeset...

Összegyűjtöm a mézédes harmatcseppeket,

ha szomjazol majd, ajkamon kínálom Neked.

Halvány pírral festem be a kék eget,

hadd nevessenek velem a magas istenek.

Ha a holdsugár arcomon ténfereg,

elfogom. Ragyogjon rajtam csak Neked.

Illatosra fésülöm kósza fürtjeimet,

hogy örömmel bújjon közéjük kezed.

Bőrömre lágy olajat kenek,

hogy rám simulhasson majd a tekinteted,

amikor előtted, neked vetkezek.

Ünneplőbe öltöztetem testemet...

De minden kincsem közül a leg-lényegeset

gyémánttal ékesítem: az egész lelkemet.

Ha már összeszedtem minden ékemet,

eléd fektetem mindezt, mint ritka szőnyeget,

végül kiveszem mellkasomból a dobogó mélypiros szívemet,

és kristályfény tányéron szolgálom fel Neked.

Hát... valahogy így várom érkezésedet.

 

© RedSnake


Kulcsszavak: firka

2011/12/14

Jó ez a hely

Jó helyen vagy te nálam -

a két karom lesz világszéles sálam,

kis lelkedet, szép testedet belebugyoláljam,

csak vigyázva, hogy meg ne bántsam,

csak óvatosan, gyönge virágszálam...

Jó helyen vagy te nálam -

pont hozzád illik a másik fél ágyam

pont a nevedre áll rá mindig a szájam

tündéri nekem való apró imádságban

nem lehet, hogy ilyen szépre csak úgy kitaláltam...

Jó helyen vagy te idebenn, nálam.

Maradj szépen, csitulj, drágaságam.

 © RS

Kulcsszavak: firka

2011/09/19

Dal \\\'i\\\'

 

Átizzadt lepedőm magányosan vacog.

Kihunytak odafenn a spotlámpa-csillagok.

Itt maradtam, magam.

Süket és vak vagyok.

Fagyott békalábbal tarlón tapodok.

Lassan lefekszem. Megbénulok.

Elfolytak a zenék, dalok.

Finom porfelhő örvénye forog.

Az óramutató nem mozdul.

Az idő áll. Vagy talán én halok.

Lehet, hogy évezredes én vagyok.

Kiürült a világ. És kihaltak a mamutok.

 

© RS

Kulcsszavak: firka

Hagyaték

 

Ott hagyom a testem illatát.

Lassan lebeg a levegőn át,

betölti a tér minden zugát.

Átitatódsz...

 

A simogatást is ott hagyom.

Minden kis szellő izgalom,

mint lágyan ringató karom.

Kényeztetlek.

 

Nálad marad a mi énekünk.

Egymásba fúlt sikoly a lelkünk,

Hallod, amikor ki- és belélegzünk...

Visszhangzik...

 

© RS

Kulcsszavak: firka