H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/05/10

Feszültség

Egyszer hallottam egy rádióműsort arról, hogy állítólag a körülöttünk lévő tárgyak meghibásodásai kapcsolatban lehetnek a lelkiállapotunkkal. Ha pl. a kocsidnak vagy a lakásodnak mindig ugyanazzal a részével van baj, akkor az összefüggésbe hozható a lelki működéseddel. Van valami autószervíz, ami ennek alapján működik, a kocsijavítás mellé lelki tanácsokkal is ellátnak.

 

Na erre még a magamfajta ezoterikus némberek is élből azt mondják, hogy ez bizony hülyeség a javából. Igazából azt gondoltam, hogy el is felejtettem az egészet, de kiderült, hogy mégsem...

 

Az utóbbi időben eléggé feszült vagyok. Ádámmal nem felhőtlen a viszonyunk, sok az összeütközés, embert próbáló időket élünk mostanság. A nővéremmel is összerúgtam a port, meg a múltkor még Gáborral is összezördültünk, ami azért eléggé ritka eset. Igazából a rádióműsor akkor jutott eszembe, mikor sorozatban a sokadik izzó égett ki a lakásban. Először az előszobában, aztán kétszer egymás után a folyosón, aztán háromból kettő a fürdőben, és mindig akkor, amikor én kapcsoltam fel a lámpákat. Lehet, hogy mégiscsak érzik az izzók, hogy túl sok itt a feszültség?

2010/04/15

Mérgező világ

A tököm tele van már ezzel, hogy mindenhonnan az árad az emberre, hogy mi az, amibe bele fogunk halni, de bizony záros határidőn belül. Most csak a teljesség igénye nélkül:

 

- a csapvíz szennyezett, klórozott, hormonos

- a zöldségek vegyszeresek

- a tojások szalmonellásak

- a tej és a hús antibiotikum-maradványosak, a tejet amúgy sem tudjuk megemészteni

- az elektromos berendezéseink elektroszmogot árasztanak

- a belélegzett levegő ultrabrutálmocskos

- az izzadásgátókban alumínium van és rákot okoz

- a cukor gyakorlatilag méreg, a fehér liszttel és rizzsel együtt

- a gyógyszerek többet ártanak, mint használnak

- a vitaminokat, ásványi anyagokat túladagoljuk - vagy éppen hiányunk van belőlük

- a mikrohullámú sütő tönkreteszi az ételt és rákot okoz

 

És igazából még sorolhatnám vég nélkül, ezek csak azok, amik első hasraütésre eszembe jutottak.

 

Egyrészt jó az, ha az ember tudja, hogy lehetőleg mit kerüljön el, mert így legalább el tudja kerülni, ha akarja. Másrészt meg ha belegondolunk, az egyetlen esélyünk az egészséges életre, ha elvonulunk valahová remetének a világ egy távoli csücskébe, ahol még a nap se süt, nehogy bőrrákot kapjunk, és ott aztán élhetünk vagy 110 évig. Csak hát ugye minek?

 

Tévedés ne essék, én egy közepesen egészségtudatos ember vagyok, nem mániákus, de nem is az, akit nem érdekel a saját és családja egészsége. A lehetőségeinken belül igyekszem figyleni az egészségünkre, de egyre inkább az az érzésem, hogy szélmalomharcot vívok.

 

Lehet, hogy egyszerűen el kell fogadni, hogy itt élünk, ebben a világban, ilyen körülmények között, és ezért a várható élettartamunk ennyi és ennyi, de lehet, hogy még annyi se. Lehet, hogy még mindig jobb elpusztulni valami kellemetlen betegségben 50 évesen, mint 90 évig azon görcsölni, hogy jól áramlik-e a csí a lakásban, és rendben van-e a testem PH értéke, és nem ettem-e meg 0,0001 nanogramm növényvédőszert azzal a gusztusosan roppanó retekkel, amit a mai reggelimhez elfogyasztottam. Lehet, hogy a ránk özönlő negatív információk áradata jobban rombolja az egészségünket, mint azok a hatások, amiktől jószándékkal meg akar óvni bennünket a média és a láncleveleket továbbító barátok.

Kulcsszavak: filozofálok

2010/03/08

Beszédfejlődés és értelem

Azt gondolom, hogy egy kisgyerek beszédfejlődésének lépései párhuzamba állíthatók a szellemi-lelki fejlődés lépcsőfokaival.

 

A legtöbb gyerek először tagadni tanul meg. A NEM minden gyerek első szavai között szerepel. Ekkor még sokszor nincs konkrét célja, de azt már nagyon határozottan tudja, hogy mit nem akar. Ugyanígy a legalacsonyabb szellemi színvonalon élők csak kritizálni képesek, mindenben hibát találni, mindent ócsárolni, de konstruktív ötleteik nincsenek.

 

Ezután a gyerek megtanul kijelenteni és felszólítani. Leírja a körülötte lévő világot olyannak, amilyennek látja, és ezzel párhuzamosan elkezdni a körülötte élőket utasítani arra, hogy a dolgok az ő szája íze szerint alakuljanak. Felnőtt korban ehhez hasonlóan vannak olyanok, akik meg vannak győződve róla, hogy zsebükben a bölcsek köve, és osztogatják is mindenkinek bőven a tanácsokat és utasításokat, hisz ők aztán igazán tudják, kinek, mi, hogyan lenne jó. (Szerintem jómagam leginkább ebbe a szánalmas kategóriába tartozom...)

 

Utoljára tanul meg a gyerek kérdezni. És talán a legmagasabb szellemi színvonalon azok élnek, akik időről időre képesek kérdezni. Felismerik azokat a területeket, ahol mások tudása vagy éppen véleménye hasznos lehet számukra, és nem szégyellnek kérdezni azoktól, akiket erre érdemesnek tartanak. És képesek újra és újra kérdezni önmaguktól is, és tiszta szívvel, önmagukhoz őszintén megfelelni a legnehezebb kérdésekre is. Jó felé tart az életem? Tisztességesen viselkedtem ebben a helyzetben? Csinálhatnám ezt jobban is? Milyen indíttatásból mondtam vagy csináltam ezt most így? Ilyen életet szerettem volna magamnak fiatal koromban? Felelősen viselkedem?

 

Hajlamosak vagyunk csak menni előre, mint valami robotok, és megelégedni a sablon válaszokkal. Bedarál a napi rutin, és könnyebbnek tűnik magyarázkodni önmagunk és mások előtt, mint valódi válaszokat keresni. Tény, hogy elsőre nem mindig kellemes szembesülni a válaszokkal. De hosszú távon nemcsak előre visz, hanem fel is szabadít.

Kulcsszavak: filozofálok