H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/04/19

nincs "Miért?"!!!

Hát ez a nap felfedezése!

Egészen felborultam rajta.

 

Filozófiát tanulok, amihez egy csomó göcsörtös agytekervényen át kell magam rágni.

Most Kantnál tartok.

 

Kant arról, ír, hogy mi emberek hogyan jutunk biztos ismeretekhez. 

 

Asszem Descartes-ot olvastam, amikor kiírtam a falamra a következőt:

HOGYAN? – tényszerű tárgyi leírások.

MIÉRT? – ok-okozati összefüggések. 

 

Ezek után megállapítottam, hogy vannak Hogyan? és Miért? emberek, és, hogy a tudósok Descartes korában, illetve a mai napig Miért? emberek. Ez aztán nagyon hamar kijavításra került egy informatikus ismerősöm jóvoltából, aki felhívta rá a figyelmem, hogy a tudomány a végére ért a Miért?-eknek, és mostmár kizárólag a Hogyan? kérdésekkel foglalkozik, és, hogy talán a pszichológia vagy az orvostudomány az, aki még mindig a Miért? kérdést fejtegeti.

 

Ez aztán pihent bennem pár napot, amíg bevégeztem Rousseau Társadalmi szerződésről írott fejtegetését, és elértem Kantot.

A Kantnak ismertséget hozó mű vagy 900 oldal terjedelmű, úgyhogy nekünk csak a zanzásítást adták fel tanulmányozásra, de három különböző filozófia-összefoglaló könyvből olvastam párhuzamosan, hogy fel bírjam fogni.

Nem hiába.

 

Kant nyomán beláttam (eddigi tapasztalataimra támaszkodva), hogy az ember újat csak meglevőből tud alkotni. (Nem Isten, hogy a semmiből hozzon létre valamit.)

Descartes nyomán elfogadtam érvényes célnak, hogy az ember felmérje képességeit, és ezekhez igazítsa céljait, hogy ne essen abba a hibába, hogy olyanra vágyik, amit sose érhet el, mert nem képes rá.

Kant itt kapcsolódik Descartes-hoz, ugyanis Kant azt tárja fel, hogy  mire képes és mire nem képes az emberi értelem. Pontosabban, hogy miről képes "biztos ismeretet" szerezni (vagy adni), és miről nem képes.

 

Nyilvánvaló, hogy Descartes értelmében, csak arra érdemes rászánni az embernek az életét, amivel eredményt is elérhet, vagyis arra, amire képes az értelme, vagyis arra, amiről biztos tudás szerezhető/adható.

 

 

Nos, MI EZ?

Ez kérem MINDEN, ami a Hogyan? kérdésre válaszol.

 

 

Megfordítom:

Tegyük fel, hogy valaki felteszi a kérdést: Miért?

Egy darabig lehet rá válaszolgatni, de a végén BIZTOSAN eljutunk egy olyan pontra, ahol nem tudunk tovább bizonyossággal válaszolni, hanem csak feltevésekkel tudunk válaszolni, spekulációkkal és találgatással.

Ráadásul ha az utolsó biztos választól (októl) elindulunk az okozatok/következmények irányába, nem igazán egy miért-sorhoz, hanem sokkal inkább egy hogyan-sorhoz fogunk jutni, mert minden miért-okozat megfogalmazható "hogyan" formában.

pl:

miért? --> miért tette géza ezt és ezt?
azért mert [bla-bla: emberi spekulációk]...

hogyan? --> ez és ez azért történt így, mert:
géza úgy döntött/ géza olyan viselkedési sémák alapján működik/ stb, hogy nagy valószínűséggel ezt és ezt fogja tenni.

 

 

Hogy ne szaporítsam tovább a szót:

Azok az emberek, akik egész életükben egy MIÉRT?-re keresik a választ, olyan dologra áldozzák életüket, amiről sose nyerhetnek bizonyosságot. 

 

Ha az ember bizonyosságra vágyik, akkor az ember számára NINCS "MIÉRT?"

Ha az ember a dolgok működésére kíváncsi, a HOGYAN? kérdést kell követnie.

Azok, akik a MIÉRT? kérdést követik, és ez alapján kívánnak bármiről is bizonyosságot nyerni, TÉVÚTON járnak.

 

Na, ezt kaptam ma Kanttól, és még a végére se értem. 

2011/06/22

Egyszer mindenki rátalál...

A mi kis világunk így működik: egyszer minden és mindenki megleli a párját. Régi életfilozófiám, hogy életünk során, vagy akár emberöltők során, mindig új körök nyílnak és záródnak be egyszer. Vagyis egyszer minden kör bezárul de mégsincsen sosem utolsó. Ma is egy ilyen kör zárult be nálam. 

 

Német nyelvvizsgám előtt egy nyelvtani összefoglalót kerestem, de sajnos nem leltem meg, így megvásároltam inkább mégegyszer, ezen már ne múljon. Hát nem is múlt. Azóta kiderült, hogy sikerült a vizsga. (Szóval most rögvest el is dicsekedem, hogy már 2 nyelvvizsgával rendelkezek és ennek borzasztómód örülök, ugyanis imádok nyelveket tanulni. De a dicsekvés nem szép dolog. Bár én azzal nem szoktam törődni mi szép és mi nem.) Aztán már nem is foglalkoztam szegény könyvvel, viszont ma takarítás közben meglepetten konstatáltam, hogy az új is eltűnt. Lehetséges, hogy valami könyvfaló manó szállta meg a házunkat?

 

Mindenesetre kinyitottam a szekrényemet és egy egészen másik világ tárult elém. Mikor beléptem, egy új dimenzió fogadott, tele fantasztikus lényekkel. Semmi sem olyan ott, mint a kinti világban. Nincsen benne rendszer. A fogasokról ezernyi rémes szörny nézett rám ruhák formájában. Taknyos zsebkendők játszadoztak a porcicákkal és hirtelen nyakamba borult ez az egész furcsa tartalom. És vajon a németkönyv mit keresett ott, amit a nyelvvizsga előtt nem találtam? Ezek után merje mondani nekem valaki, hogy a Narnia krónikái kitaláció és, hogy csodák nem léteznek. Ha nem hiszed, járj utána! Szerintem nem csak az én szekrényemben vannak párhuzamos világok. :D

 

Most már csak az a kérdés, hogy hová lett az új könyv? :O

A könyvfaló manók márpedig léteznek!

2010/04/04

Napjaink két legégetőbb problémája

Először is. Ki az, aki olyan matricát vesz a kocsijába, hogy "Szőke van a volán mögött, vigyázat!" Meg: "Na és? Főzni sem tudok!" És főleg miért? Vagy ajándékba kapja? No de miért rakja ki? Pláne, ha tényleg szőke. Nemrég olvastam a neten, hogy azok a bölcsész(?) hallgató egyetemista lányok, akik szőkék és szőke nős vicceket hallgatnak előtte, rosszabbul teljesítenek a teszteken.

 

A másik lényegi probléma. Azonnali hatállyal kéretik letiltani a Bridget Jones-féle, egyáltalán mindenféle, -fajta happy endinges történetet a filmvásznakról! Azonnal! Mit potyogtassa rajtuk az ember lánya a könnyeit? Szőke herceg, meg fehér ló, meg lófarkas hercig, meg egyebek. Le velük! Tessék reális képet festeni a valóságról! Nincs élet 30 felett, nincs élet 60 kg felett és egyáltalán. Na.

 

Amúgy meg, ahogy Lögstrund Hollemarcus, a nagy dán filozófus mondaná:

 

"A szerelem olyan transzcendentális élmény, amely felülírja minden addigi élettapasztalatunkat. A lét alapvető okait kutató elme kénytelen meghasonlani általa és miatta, a kauzalitásba, racionalitásba vetett hitet félredobni és átadni magát a megsemmisülésnek, amely egyben a testnek, mint porhüvelynek és a szabadon szárnyaló elmének, mint isteni lényegünknek a kettéválásáról szól, ráadásul olyan módon, hogy mintegy bepillantást nyerjünk, hacsak egy pillanat erejéig is, az isteni teremtés kulisszái mögé. 

A testi szerelem pedig a legmagasabb rendű emberi tevékenység, mondhatni áldozat az istenné válás, az istennel való azonosulás útján, olyan spirituális élmény, amely kiragad a hétköznapi önvalónkból, ugyanakkor magában hordozza az emberi lét alapvető vezérmotívumát, ti. a szaporodás biológiai szükségszerűségét, mindazonáltal pedig rávilágít önnön emberségünk nagyszerű és kozmikus távlatú, nem emberi léptékben mérhető voltára, megteremti az egyensúlyt az elme, a tudat és a legmagasabb fokú spiritualitás között, olyan szálakat sző köztünk és a világegyetem atomjai között, amelyek csak abban az egy pillanatban válnak láthatóakká. És abban az egy pillanatban válik evidenciává, atomi szintű igazsággá a galaktikus egyenrangúság és elrendeltetettség. Kiszorulunk az idő korlátai közül, megszűnik és egyetlen ragyogó pászmává sűrűsödik a múlt, jelen és a jövő."

Hát, ennyit mára feleim, a filozófia igen hasznos tudomány, ezt soha ne feledjétek!

 

2010/03/28

Filozófia

Mindig lenyűgöz, hogy emberek hogyan tudnak agyalni ilyen ... hát, hogy is mondjam csak. Nem hülyeségnek nevezném, hanem olyasminek, ami sehová nem visz, sehová nem vezet, pusztán játéknak látom a szavakkal, meddő agymunkának, valami olyasminek, amit akkor tesz az ember, ha már tényleg semmi más dolga nincs a világon, de szarul érzi magát, csak fogalma sincs, hogy mitől. És olyankor nem néz szét maga körül, hogy minek is lehetne örülni, hanem leül és agyal. Jár az agya, kattog és próbálja minél szebben kifejezni a megfogalmazhatatlant, minél pontosabban definiálni olyasmiket, amiket nem lehet. Cirkalmazza, fűzi, mert mégis milyen snassz már két mondattal elintézni, valami paraszti bölcsességgel, kell lennie valami végső igazságnak amire ő rájön, már ott van a kapujában, már szinte a kezében van, még két cirkalom, még egy kis agyalás, már csak 3 könyvet kell elolvasnia hozzá és meglesz. Valami ragyogó, szuper, smaragdként, nem is, gyémántként! csillogó dolog lesz az, bevilágítja a világot, fáklyaként lehet majd vinni, az emberek hopp, magukhoz kapnak, hogy hát hiszen erre vártunk! Miért is nem mondtad előbb?! Szóval szép lesz az nagyon. Boldogság lesz nyomában és béke. Ember embernek nem lesz többé farkasa, a világot eluralja a megértés szelleme, félre ösztön, mosolygás lesz és csoda. Az angyalok önkéntelenül is belefújnak harsonáikba, mert hát szem nem maradhat szárazon, érzéketlen nem marad a világegyetem, ezt már észre kell vegye, erre fel kell kapnia a fejét, hogy itten mostantól árad a szeretet. Mert áradni fog, efelől semmi kétség. 

És bevallom az jutott eszembe, hogy tudnék én olyasmiket írni, amik alá ha odaírnám, hogy xy filozófus írta, akkor sokan eltöprengenének a mélyértelműségén. Holott csak egy geg. Úgyhogy pár gyöngyszem Lögstrund Hollemarcus dán filozófus munkájából.

"A létbevetettség olyan tragikus cél az életünkben, amely önnön valóságában morbid, mert isteni misztifikáció, transzcendentális perszonalizáció s egyben mélységesen materiális jellegű. S mi, akik küszködünk ebben a számkivetett, fonálon függő létezésben, a lét örvénylő, mágikus, hullámzó, szimbiotikus rendszerében mindaddig kóvályogni is fogunk, amíg át nem éljük a maga teljességében létünk determinisztikus, sóvárgó kauzalitását."

"A megismerés objektivitásába vetett hitünk minduntalan összeroppan a magunk szubjektív, kognitív redundanciáján. Mint a kromatikus skálán a hangok, úgy szeretnénk lépcsőzni egyre feljebb és feljebb, de a megismerés hierarchikus rendszerében visszazuhanunk minduntalan olyan esetlegességekhez, amelyek kirángatnak, kitaszítanak az ontológiai tudás mélységeihez, s ezek a kérdések akadályozzák egész szubsztanciánkat a maguk esszenciális történéseivel a lét gombolyagának felfejtésében."

 

 

Hát sajna a híres dán filozófusnak most be kell pakolnia a mosógépbe, de folytatja töretlen munkáját, következő értekezésének a témája a testiség és az éteri szerelem lesz. Olvassátok szeretettel!

2009/10/06

Valamikor az 1900-as évek elején két cipőkét árusítő cég elküldte egy-egy emberét Afrikába, hogy derítse ki, milyen piaci lehetőségek vannak ott.


Az egyik ezt táviratozta vissza: "Helyzet reménytelen STOP Nem viselnek cipőt STOP"


A másik táviratában ez állt: "Fantasztikus lehetőségek STOP Nincs cipője senkinek STOP"

Kulcsszavak: :) filozófia

2008/09/18

Vonat

vonatAdni fontos. Egy mosolyt. Egy segítő kezet. Önmagadat.

Szeretem, hogy vonattal járok. Mindig megtalálom azokat az embereket, akik szimpatikusak. Legutóbb egy fiatal párral utaztam együtt a vonaton, akikkel nem túl sokat beszéltem, de hallgattam, néztem őket. Nagy szeretet áradt belőlük egymás iránt, és ez nagyon jó érzés volt.

Ma egy öreg hölggyel és egy fiatal lánnyal utaztam. A hölgy egyből szimpatikus volt, hiszen Vadász Zsuzsa szolfézstanárnőre emlékeztetett. Rámosolyogtam, és ő visszamosolygott. Ez jó jelnek ígérkezett, így meg mertem tőle kérdezni, hogy tanár-e. Az volt, méghozzá magyar tanár. Ami a legjobb az egészben: kémiaszakos is akart lenni, de különböző okok miatt végül nem lett az. Az egész olyan meghitt volt :) Aztán leült mellénk egy fiatal, huszonéves lány, és elkezdte magát sminkelni, aztán zenét hallgatott. Nem szólt hozzánk, de azért látszott, hogy figyel arra, amit beszélünk. Mikor felbontott egy levelet, egyből szét is tépte, én pedig kinyitottam neki a kukát. Kicsit meglepődve mondta, hogy köszönöm. Mikor elbúcsúztunk, nemcsak a néni, hanem ő is köszönt nekem. Olyan jó érzés ez: két teljesen különböző ember ült velem szemben, és mégis mindketten közösek valamiben, és ez az egyetemes emberi érzések. Nem az számít, hogy ötvenakárhány éves tanárnő, vagy egy fiatal, bugyuta zenét hallgató lány vagy! Hiszen ha ott van benned a szeretetkészség, az bármit megvilágít.

Csak mutasd meg önmagadat. Sose szégyelld, ha a világ megtud rólad valamit, akkor se, ha nem volt igaz, amit megtudtak rólad.

Nyújtsd a kezed a segítséget kérőnek, hisz te is segítségre szorulsz a mindennapokban.

Próbáld csak ki, milyen az, ha két idegen ember lelke érintkezik. Minden egy mosollyal kezdődik.

Kulcsszavak: filozófia mosoly szeretet

2008/05/14

Mit sejt, mi következik most? (Konrád György)

MN: Annyiszor látta már a zsarnokságot bejönni, kimenni, a reformokat bejönni, kimenni - mit sejt, mi következik most?

KGY: Ha feltételezzük, hogy a rossz forgatókönyvek jönnek be, akkor emigráció lesz, sokan el fognak menni, megunják. Aztán lesznek olyanok, akik visszajönnek, és lesznek, akik el sem mennek. És akkor megint mi marad? A baráti körök, a baráti ellentársadalom. Többet fognak találkozni az emberek a kávéházakban, többet fognak könyvekről beszélni, és azt hiszem, ezt is túl fogjuk élni. Egy ideig virul a zsarnokság, aztán elkezdi mutatni a maga milyenségét, alkalmasint butaságát is. Aztán eljön az idő, amikor a cenzorok elbizonytalanodnak, elkezdenek udvarolni azoknak, akikre nem tudták kiterjeszteni a befolyásukat. Ez egy hullámzás vagy inkább ingamozgás.

From Mancs

És ez annyira nem is rossz perspektíva, ami azt illeti...
Kulcsszavak: filozófia

2008/01/20

Az első óra...

Imhol vagyok, becsöngettek.

Legyen ez olyan mint egy igazi iskoali óra. Először tehát bemutatkozom. Lord M vagyok, a földi élet ura és parancsolója, menny s pokol titkainak tudója, egyszer smind a mennyei királyság hercege, Öröm és bánat kulcsainak örzője, a Jóisten földi helytartója. Most csak röviden írtam le a címeimet, mert hát ha minden címet ideírnék, a tárhely sem volna elegendő. Igazság szerint persze egész másképp áll a dolog. 28 éves fiatal emberke vagyok, megáldva és megátkozva az élet minden elképzlehető dolgával.
 Már az elején leszögezem, nem panaszkodni fogok. Arra nincs jogom. Élek, fedél van a fejem felett, mindennapi betevőm megadatott (megdolgozom érte), betegségeim száma és milyensége pedig nincsenek benne a föld legsúlyosabb gondjaival foglalkozó tanács SOS listájában. Szóval nem panasz áradat, sokkal inkább mesélni fogok. No nem is a mindennapokról. Ugyan, azt mindenki ismeri. Tudjuk mikor lett drágább a benzin, mikor fújt erősebben a szél. Miért is osztanám meg ezeket. Majd ha talán elértem a történet végére.

Célom szent, egyszerűen elmesélni egy életet, azt a szubjetív valamit amit én itt az eltet 28 évben át- meg és túléltem. Csak azért hogy te aki olvasol, ti akik olvastok, tanuljatok, derüljetek egy jót. Esetleg lássátok, hogy van olyan akivel megtörtént ugyan az, így nem kell piedesztálra emelni önmagunkat, vagy lássátok hogy van más is mint amit esetleg elképzelni hittetek volna.

Kedves olvasóim, előre is elnézést a tegezésért, hiszen lehetsz 10 vagy 60 és én meg 28. De hisz mitszámít. A betűk tegeznek s nem én, a buszon ha átadom a helyem, illedelmesen fogok köszönni ha idősebb vagy, ha fiatalabb akkor is tisztelettel fogok hozzád szólni. Ráadásul nem is tudjuk majd, hogy te olvasol engem, s én írok neked.

ím hát röviden bemelegítettünk.

Az első óra rövid lesz. Nem terhellek túl. Házi feladat sem lesz, és még csak kikérdezni sem foglak. Ugrjunk akkor neki.

Lapozzuk fel az első oldalt az életem történetében.

Így készült...

Ez pontosan így van. ÉLetem mindent meghatározó eleme nem a születésem, hanem a fogantatásom körülménye. A csillagok állása bizonyára sokat jelentene ebben a pillanatban is, de a fene nem tudja pontosan hogy melyik éjszaka volt. A történet szerint éjszaka volt. Festői eszközeim hiányosak, így szóban ecsetelném. Adott egy falu. Csöndes, nyugodt, két ezer lélekkel. Bocsánat két ezer élővel, a lelkek száma kérdéses. A családi fészkünk ekkor még sehol sem állt. Alapjaiban talán. Szüleim apám családjánál laktak.

A ház már csendes volt, mindenki mélyen aludt. Édesanyámat és édesapámat kivéve. Nem, nem azzal voltak elfoglalva hogy egymást becézzék, és szeressék. Nem, anyám az ágyban feküdt és várta hogy apám... megjöjjön. Mert az öreg, akkor még csak 21 éves, italkimérő egységet látogatott. hosszasan, dél óta, a fizetése terhére.
Hajnali kettőt üt az óra, amikor a kapu nyikordulásából kideríthető volt hogy az újdonsült férj hazatért. Anyám próbálta a helyzetet kezelni, nem veszekedett, nem hisztizett (ez majd csak később válik szokásává). Próbált apámon emberi módon segíteni, vetkőztetni, valahogy lemosdatni, ágybadugni. Ám a terv dugábadőlt. Atyám a gondoskodást nem úgy értékelte mint várható lett volna. Azt tudni kell, hogy apám két féle részeg volt, a vicces és a durva. Van másmilyen is, az alvós, a komor, a szomorú a semmilyen. Ő vagy vicces volt, és a viccei voltak a durvák. Vagy durva volt, és azt nagyon durván csinálta (van erről is mit mesélnem).

Szóval vita lett, veszekedés. És a veszekedés hevében családon belüli erőszak történt. Anyám sérelmére. Ezen az éjszakán, ennek az erőszaknak lettem én az eredménye. Honnan ilyen pontosan az egész? Egyfelől egybe esik sok minden, a családi történetekből, másfelől anyám nem az a szexuálisan túlfűtött lény akivel rendeszeresen lehetett intim együtt lenni, az esemény előtt két héttel meg megvolt még a havi rendeszeres 'nehéz napok', a kettő között semmi nem volt köztük, és utána sem. Így a születésem előtt kilenc hónappal mindössze egy alkalom volt arra hogy a földi szférákba nyissak. Nem kértem, lettem. Megtartottak. A család nem tudta hogy hogyan lettem (csak születésem után), szüleim pedig kettős okkal tartottak meg. Először azért mert tényleg nem tehettem az ügyről, utána meg már késő lett volna, mert egy veszekedés után már az is felmerült hogy esetleg jobb lenne ha nem lennék. Csak hogy időből kicsúsztak velem. Orvosilag meg nem voltam igazolható hogy hibás projekt. Így maradtam, megszülettem. Áldozatnak, fegyvernek. Mikor melyik szerepet mérték rám otthon. Nem választásom kérdése volt, ez sem.

Anyám, jó lélek módjára foglalkozott velem, míg terhes volt. Napi három négy kávé, a másfél doboz cigarettája, és fizikai munka egy gyárban. A nyolc és fél hónap terhesség alatt. Az utolsó két hétben csak azért nem dolgozott mert a szakszervezet és a közvetlen főnöke elzavarta terhességi szabadságra. ez volt hónap elején. én pedig a hónap 10 napján megláttam a napvilágot... akarom mondani a kórházi világítást.

Ez az én gólyám története. Szegény szárnyas ha tudta volna hogy miért és egyáltalán mit is hoz, lehet önként fulladt volna bele bármelyik tóba, folyóba, tengerbe... bármibe.

Asszem a mostani órába ennyi fért bele.

A következő órától fiatalságomból szemezgetünk történeteket.

Most pedig szaladjatok, irány a szünet, uzsonna, vagy le az udvarra, egy kis friss levegő kell mindenkinek.
Ha gondoljátok persze írhattok megjegyzéseket az óráról.

Lord M

2007/08/06

Agyfuttatás a 0-ról és a végtelenről

Fűzzük körbe a számegyenest, találkozzék a két vége. Ez a találkozási pont a végtelennél lesz. Ezzel nincs bajom, hiszen mind +Végtelennek, mind -Végtelennek 0 a reciproka - úgy vélem hát, kell lennie egy Ultimate Végtelen pontnak. A 0 és a Végtelen. Két pont a (most már) számkörön, ahol a mennyiségi fogalomvilág határára lépünk, készen állva, hogy elhagyjuk azt. Most mégsem ezt teszem, a mennyiségeknél maradok. Tozítsuk el körünket, feleltessük meg az y = 2*arctg(x) függvénynek. Legyen 6 óránál a 0, 3 óránál a +1, 9 óránál a -1 és 12 óránál a Végtelen. Egy körön +pi egyébként is egyenlő -pi-vel. Ennek a körnek két érdekessége van: a vízszintes húrok egymás ellentettjeit, míg a függőlegesek egymás reciprokait köti össze. 0 és Végtelen ellentettjei saját maguk, +1 és -1 reciprokai szintén saját maguk.

Vajon hány db. szám létezik? A végtelen mint mennyiség páros vagy páratlan? Akár a reciprokok, akár az ellentettek mentén a teljes számhalmaz párokra osztható. Ha a reciprokok mentén állítjuk párba a számokat, marad a +1 és a -1. Mindegyiknek önmaga a párja, ezért ők páratlanok (milyen találó megnevezés), viszont kettő ilyen számunk van. Ezek alapján arra következtetek, hogy mind az egésztől a valósig a számok összes darabszáma egy páros mennyiség.

Érdekes a helyzet a természetes számokkal: a 0 ott van, a végtelen szintén. Itt akkor egy páratlan mennyiséget kapunk.

A Végtelenről még feltételezek ilyeneket, hogy számként az összes valós számnak egész számú többszöröse. Gondoljunk pl. a szinuszfüggvényre. A 0-van mind jobbról, mind balról megközelítve ugyanazt az eredményt veszi fel. Számkörünk formája végett feltételezzük, hogy ugyanezen tulajdonságát a végtelenben is megőrzi. Azonban ez csak a sin(w)=0 esetén teljesül. Tehát a végtelen egész számú többszöröse pi-nek. Illetve valószínüleg az összes többi irracionális számnak (és rajtuk keresztül valószínüleg a racionálisaknak is). Ez utóbbi csak annyira feltevés persze, mint az összes előző.

Arra kiváncsi lennék persze, hogy a koszinusznak mennyi a végtelenben felvett értéke. Mivel cos(-w) = cos(w) minden w-ra, ezért elvileg tetszőleges értéket fölvehet a végtelenben - arra tudok csak támaszkodni, hogy sin(w)-t 0-nak tételeztük fel. Ekkor a koszinusz vagy 1, vagy -1. Ha a végtelen pi páros számú többszöröse, akkor 1, ha páratlan, akkor -1. Ez egyelőre eldöntetlen marad.