Összes blogok

Igen tisztelt Szijjártó Péter úr!

 

Megmondom őszintén, hogy egy kicsit szomorú vagyok. Meg is mondom miért: vártam a postást, hogy hátha hoz megint egy levelet, hogy összenemzetileg konzultáljunk a munkavállalókat érintő legújabb intézkedésekről, de csak nem jött. Pedig kint ültem a kis hokedlimen a konyhában, nem is mozdultam el onnan, nehogy elhibázzam. Tudja milyenek ezek a postások, nem szeretnek dolgozni.

 

Szóval vártam, vártam, de hiába. Pedig nekem is lett volna véleményem erről, ahogy nyilván a több millió munkavállalónak is, de úgy látszik a nemzeti együttműködési rendszer erre már nem terjed ki. Persze értem én, hiszen mit ért ehhez a munkás, meg egyébként is, ha a pénzéről van szó, bizony képtelen hideg fejjel, a nemzet érdekeit figyelembe véve gondolkodni. De azért szomorú vagyok, pedig egyébként én teljesen egyet értek Önökkel és értem is, hogy miért kellenek ezek a változtatások.