H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/01

Haldokló demokrácia

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/09/01/haldoklo_demokracia

 

Virág Árpád részére
 
Kedves Árpád!
 
Nagyon restellem magam, hogy ennyire elhanyagoltalak, pedig tudom, hogy a hazától távol élni milyen nehéz dolog, hiszen magam is éltem illegalitásban és tudom, hogy mennyire vártam az otthonról érkező híreket és leveleket. Ezért is nagyon szégyellem magam, hogy az utóbbi időben oly keveset írtam.
 
Mint te is tudod, közeleg az önkormányzati választás és szinte már a kapuban van az ajánlószelvények leadási határideje. Mint tudod, ezt az időszakot a Fidesz egy döntéssel igencsak lerövidítette, amely bizony nem kedvez a kisebb pártoknak. És most a kisebb pártokon feltétlenül érteni kell két parlamenti pártot is, a Jobbikot és az LMP-t.
 
Talán furcsának tűnik, hogy véleményem egyezik egy olyan pártéval, amelyet nem igazán szívlelek, de te is tudod, hogy bizonyos esetekben félre kell tenni az egymás elleni unszimpátiát és igyekezni kell legalább átmeneti szövetséget kötni, hiszen ez a szövetség nem arról szól, hogy azonosulunk és egyetértünk a másik párt gondolataival és politikájával, mindössze annyit jelent, hogy egy bizonyos kérdésben hasonlóan gondolkozunk.
 
A Fidesz kétharmada feljogosította őket arra, hogy kényük-kedvük szerint alakítsák át a magyar demokratikus rendszert és az állam működését. Feljogosította őket, mondom, de nem tette számukra kötelezővé. Ők mégis megtették, mégpedig azért, hogy ezzel is szűkítsék azoknak a körét, akiknek beleszólásuk lehet a hatalomba. Nézhetjük jobbról és nézhetjük balról, de mindenképpen oda lyukadunk ki, hogy ez nem volt éppen demokratikus viselkedés, és akkor még bizony finoman fogalmaztunk.
 
Ha csak a mostot nézzük, kijelenthetjük, hogy a Fidesznek az égvilágon semmi haszna nincs ebből a változtatásból, hacsak az nem, hogy kétpártivá silányul a magyar demokrácia, bár azért halkan megjegyzem, hogy eddig is nagyjából így állt a helyzet, csak most már „ki is lett mondva”. Azonban ennek a felforgatjuk a világot hozzáállásnak van egy távolabbra ható jelentősége is. Minap olvastam, hogy egy Európai Uniós felmérés alapján a magyarok nagy része úgy gondolja, hogy egy év múlva már jobb lesz a helyzet, magyarra fordítva jobban fogunk élni. Egy év, kedves Árpád, egy éve van a kormánynak arra, hogy valami látványosat csináljon, mert különben elfogy a türelem. Ezalatt az egy év alatt kell meghozni azokat a döntéseket, amely elindítja egy fejlődési pályán az országot, vagy ha ez nem sikerül (és ezt megjósolni bizony nehéz), akkor legalább a politikai feltételek legyenek adva ahhoz, hogy nagyon ne lehessen ellenük semmit tenni.
 
Mert nézzük meg, hogy is működünk mi, emberek. Majdnem azt írtam, hogy magyarok, de nem hinném, hogy ez hungarikum lenne. Szóval ha az ország fejlődik és gyarapszik, akkor igazából mindegy is, hogy ki vezeti az országot és hogy mit is csinál a demokráciával. Ha meg tudom venni azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, ha tudom fizetni a hitelemet és ne adj isten, még megtakarítani is képes vagyok, akkor akár a patás ördög is állhat a kormányrúdnál, az sem érdekes. Senkit nem fog érdekelni, hogy ki mennyit lop, mennyit keres egy rektor. Tudom, most tiltakozol ez ellen, de ez így van: a többséget nem érdekli a politika és az sem, hogy ki a vezető, csak hogy nekik jó legyen. És ők többen vannak és az ő szavazatuk is megjelenik a végelszámolásnál.
 
Itt van az a pont, ahol a vélemények találkoznak. Mégpedig ott, hogy a demokráciában valami megtört, pedig eddig sem volt az igaz, de azért működött. Persze, aki a hatalmon van, mindig próbálja úgy alakítani a dolgokat, hogy a számára legyen a legmegfelelőbb, csak eddig legalább nem látványosan csinálták. Most látványpolitizálás van, és ez a látvány nem mindenkinek teszik, nézze ezt jobbról vagy balról, ahol a helye van.
 
Ölellek,
 

 

sarok.org