H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/12/01

Átszellemültem, és vagyok.

 Pont egy éve nem írtam semmit ide. Nagyon sok minden történt. A feje tetejére állt az életem.

Most már elmondhatom magamról. A magam ura, a magam szolgája.

 Januárban összeköltöztünk Gergővel, ergó kikerültem a családi fészekből, kirepültem. Jó is, rossz is.

Telt múlt az év, a gondok jöttek, aztán mentek. Az örömteli dolgok jöttek, aztán mentek. Történt egy s más dolog, mint például Március 10-én Csipi eltávozott.

"Lekopogom", az idei év szűk családi köri változása ő. 

 Aztán egy olyan dolog történt velem, hogy...

október végén az én egyetlen, édes, drága barátnőm, Viki, közölte velem, hogy terhes.

Ma "léptünk" a 10. hétbe. :) Nagyon szorítunk neki.

 És talán pont ezért, velem is picit változott a világ. Amióta ezt tudom, teljesen máshogy figyelem a világot. Nem tudom leírni, megfogalmazni, hogy mire gondolok, mit érzek, és azt sem tudom, hogy meddig tart ez az állapot... De most jó.

Gondolkodom, hogy mi vajon mikor kerülünk G-vel ugyanebbe a cipőbe, és milyen lesz. Hát... a válasz még várat magára. De addig is, Vikire figyelek. 

 Az utóbbi időben nagyon sokat sütünk-főzünk, és hogy ráadásul pont most léptünk az bronz hétvégébe, az ember talán még egy kicsit át is szellemül.

Igaz, már egy jó ideje teszünk-veszünk karácsonyi témában. Ötletelünk, hogy és miként lehetne még szebb majd az ünnep, de valahogy most jött el, december 1-jével, hogy célegyenes. Egyre közelebb vagyunk.

Tudom. Nem csak most kéne, erről kéne hogy szóljon az egész év. De lássuk be. Minden hónap, minden évszak, minden állapot mást és mást vált ki az emberből. A tavasz a szerelemé és a felfrissülésé, a nyár a pihenésé, az ősz a lekvárcsurgatásé, és a tél leginkább a karácsonyé. 

Szóval most olyan állapotban vagyok, hogy karácsony.

És ma hókiflit fogok csinálni :)

 

2009/01/13

Felnövünk

Reggel, jó szokásomhoz híven, nem túl korán, de felkeltem. Első gondolatom az volt, mit is fogok én ma csinálni. Eszembe jutott. Csillával talizom. Nem tudtam, mit várjak ettől a beszélgetéstől. Nagyon rég nem beszéltgettünk. Találkozni találkoztunk. Beszélni beszéltünk. De nem beszélgettünk.

És eljött a perc. Összefutottunk. Először csak kerülgettük a forró kását,… aztán eljött a nagy téma… kivel, mi történt…

S ekkor kinyögte. Illetve csak utalt rá, de értettem a célzást.

Basszus. 16 éve ismerem. Életem egyik legeslegjobb barátja. Annyi mindenen keresztülmentünk. Igaz hogy az utóbbi idő úgy hozta, hogy nagyon keveset tudtunk normálisan beszélgetni. De igazbarát.

Lényeg a lényeg. Közli velem, hogy 10 hetes terhes. És itt elbőgtem magam. Természetesen az örömtől, de a gyorsétterem kellős közepén elbőgtem magam.

Hihetetlen. Már tudom pár órája, de az agyam még mindig nem dolgozta fel. Az igazat megvallva, van is bennem egy cseppnyi irigység, de végül mindig rájövök, mikor ez eszembe jut, hogy ő az aki tényleg megérdemli a gyereket. Igaz hogy nagy feladatot kapott most az élettől (anyaságot) de mégis… tudom hogy ő lesz az, aki meg fog tudni birkózni a feladattal.

Neki tényleg való egy gyerek. Az életnek tényleg tart annál a szakaszánál, hogy simán bevállalhatja. 21 nappal vagyok én nála idősebb, de én még 3-4 év múlva se leszek ott, ahol most ő. Több szempontból sem. Ezért irigylem őt nagyon.

Nagyon sok mindennek kéne addig velem történnie, hogy én is ott lehessek. És ez kétségbeejtő. Lehet hogy nem is lesz rá elég az a 3-4 év??

Visszatérve Csilire. Hogy rohan az idő. Pont téma volt köztünk, hogy mikor gyerekek voltunk, miket csináltunk. (ebihal gyűjtés szülők ijesztgetésére, „Majompofa” és „Okoskutya” után menni a susnyásba, ahol ők pecáztak… zsebpénz”kérés” hogy kimehessünk a bicikliút végére a fagyishoz. Persze mindezt titokban. Hogy szívecskéket rajzoltunk „Tiboék” lábtörlőjére…) meg ilyen apróságok.  Erre benyögi hogy terhes. Váááá … Nem akarom. Nem akarok felnőni!!!

Szóval egy jótanács! Sose öregedj meg! Borzasztó! (és még csak nem is vagyok öreg, csak múlik az idő)

Jaj ne… ilyenkor jön fülembe quimby: „most múlik pontosan…” de én nem akarom engedni, ne menjen a fene essen bele.

Miért rohan így az idő? /Dóri hisztizik/.

Pont tegnap írtam h nem történik velem "semmi", erre tessék. így teljesüljön minden vágyam.

Kulcsszavak: Csilla-baba felnövünk