H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/05/01

Hát a mai napom...hosszú volt.

Mit hosszú...BORZALMASAN hosszú.

De kezdem az elején.

Ugyebár mit nekünk a május elseje, hajnali 7 óra, uszoda, edzés. Szokás szerint mi értünk oda először tesómmal, de azért az elég kellemetlen kezdett lenni, mikor 7 előtt 3perccel még mindig csak hárman voltunk (ha Mikit nem számoljuk:P)

Aztán befutottak Kriszék,szóval mondhatni, hogy lettünk valamennyien (egész pontosan öten)

Hogy lelkesedésünket és örömünket, hogy végre edzhetünk (bah...) letörje, legkedvesebb elnökünk közölte, hogy akkor hajrá, 1000m technika...közben persze érkeztek a későn jövők...először az Ő huga...aztán apukája.Majd az öccse és az anyukája.Ő sehol...nem tudtam, hogy ennek örülök vagy inkább beledöglök, hogy nem láthatom.Mielőtt még eldönthettem volna, természetesen megérkezett a drága...és a tőlem legmesszebb levő pályán állt neki behozni a lemaradást.Miután sem a bemelegítésbe, sem at unalomba nem fulladtunk bele, végre nekiállhattunk a rövidtávoknak...

 

Mindössze ketten voltunk a pályán hugival, vagyis tudtunk egyszerre indulni. De a mellettünk levő pályán már csak egy ember úszott minekutána klubunk "kakasfejű" reménységét a fiatalság korelnöke maga mellé rendelte egy tőlünk minél messzebb eső pályára...(vajon ez miért történt?Nem kell hozzá tul sok fantázia...)így hát egyetlen hely volt csak a még mindig családja körében fetrengő Ő számára (nálunk az a szokás, h egy pályát mindig fenntartunk a nem versenyző ún. pártoló tagoknak, akik havonta támogatják a klubot. Ők általában a szülők:)) Persze bevágta a durcit. Úgyhogy ilyen felállásban vágtunk neki a 10*50m pilla-gyorsnak:)

 

Az eddigi legnagyobb örömöm azonban az jelentette, hogy mikor az ezt követő 10*50m hát-gyorson valami csoda folytán ott termett mellettem.

 

És ha mindez még nem elég...az ezután következő 50-100-200-300-200-100-50-et hárman (Krisz, ő meg én) együtt úsztuk le. Ami azért meglepő, mert sokkal jobban úsznak nálam, főleg ő, de megvártak:)

A sokkhatást azonban az jelentette, hogy az edzés utáni közös "gőzöléskor" elfoglalta a régi helyét.

Ami ugye...mellettem van, a félreeső sarokban. Bár habozott előtte egy pillanatig, hogy mit csináljon,de...odaült.

 

S bár nem beszéltünk megint egész edzésen egy szót sem...de valahol el kell kezdeni. Szóval a napom, mondhatni, felemásan indult. Szavakbeli nem, de viselkedésbeli kiengesztelődés jeleit véltem felfedezni rajta:) És ez jó...

 

Nah aztán egész nap takarítottam, rendet raktam meg irodalmat tanultam a magyar emeltszintű érettségimre, ami azért abszurdum, mert reál osztályba járok éa csak amatek emeltem számít, de mit tegyek ha egyszer egy kis maximalista idióta vagyok:)

 

De éreztem,hogy túl sok az energiám, úgyhogy azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy talán összefutok Vele, elkísértem Petrát majálisra...nem vt vmi nagy durr.

Aztán családostul fagyiztunk egyet és elmentem még futni anyával, mert tudtam, hogy ha nem fáradok el, akkor sosem alszom el, a céltalan gondolkodástól meg megfájdul a fejem és el is szomorodok:)

 

Szóval ennyi volt egyelőre a mai napom...és valószínűleg ennyi is marad.

 

De Holnap...holnap megint edzés lesz. És én imádok szenvedni...

Kulcsszavak: ő felemásan