H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/30

Mért utálom a WIW-et?

Pár gondolat :

- Kovács Jánosné ismerősnek jelölt. Kép, adatok nuku, közös ismerősök éppen nem működik. Kovács Jánosné tulajdonképpen a Würtenberger Brünhilda (vagy más, könnyen beazonosítható nevű tyúk), de persze most házasodott, és annnyira nagylány ettől a maga huszonpár évével, hogy leánykori nevet is snassz beírni. Pár év múlva meg válás lesz, anyus.

- "...azért jelöltelek be, mert van hat közös ismerősünk, és akkor már olyan, mintha ismernénk egymást."

- Potyka Leokádia ismerősnek jelölt. Nosza, nézzük a képeket. zsijááááf.jpg, alvo_kutyus.jpg, annyira_cuki_kismacska.bmp . Leokádiáról egy darab se, így persze kurvára nem tudok rájönni hogy ki az, és honnan ismerem.

- "...azért jelöltelek be, mert a ... -már annyit mesélt rólad...."

- Laca_the_king ismerősnek jelölt. Rendes név, adatok nuku.

- " ... nem ismerlek, de tökre szimpi vagy az adataid alapján"

- Kombájn Vanessza ismerősnek jelölt. Muti. Kép (rodosz.jpg) egy kurva nagy tengeriparti öbölt ábrázol, közepén, úgy másfél kilóméter távolságban Vanessza teljes, hatpixeles nagyságában ütögeti a felismerhetőség határát. Másik kép (tablo.jpg) a maga 80x120 pixeles terjedelmével egy álom.

- "...azért jelöltelek be, mert fogadtunk a Jocival, hogy kinek lesz több ismerőse hó végéig."

- Loncsos Pamela ismerősnek jelölt. Muti. Kép vacak, nézzük nagyban. Azért vacak, mert Pamela a maga szoftveres zsenialitásával 3560x2048-as méretben töltötte fel a pofázmányát, és amíg be nem jön a teljes méret, és be nem kicsinyíti magát a pop-up ablak, azon a hat percen keresztül egy érett mitesszerrel kell szemeznem, amit Pamela növesztett a homlokára a kép elkészülte előtt.

- "..azért jelöltelek be, mert szeretnék mesélni neked egy fantasztikus internetes pénzkereseti lehetőségről..."

- Fütykösné Terhes Loretta ismerősnek jelölt. Muti. A lány csak derékig látszik, ellenben hetvenhárom kép van elsőszülöttjéről, aki nincs másfél éves, de dokumentálva van a teljes élettörténete. Tyutyuka_ehes.jpg, kakilunk.jpg, tejbepapi.jpg, edi_vagyok.jpg... meg kell a szívnek rohadni.

"Ismerjük egymást?"

"Nem, de te is ugyanabba az általános iskolába jártál mint én"

"De én tizenhárom éve ballagtam, te meg idén fogsz, bazmeg..."

 

- Szabó Mária ismerősnek jelölt. Adatok : nemmondommeg.

 

- Tizenharmadik kerületi, Zergepöcs utcai vegyesbolt és lottózó ismerősnek jelölt. No fucking comment.

- Ragatsos Klarissza ismerősnek jelölt. Muti. Kép (csajok.jpg) huszonhárom kiskorú prostituáltat ábrázol, vesemedence és petefészekgyulladáshoz vezető öltözetben. Valószínűleg a BUNK DISCO HALL tinidiszkó részlegében készülhetett, és arra természetesen semmi jel nem mutat, hogy Klarissza melyik a sok, frivol süldőlány között.

 

... és folytathatnám.

 

 

 

2006/10/30

55. nap

Ha a tegnapi napom szar volt, akkor a mai kib*szottul szar volt. Nem hittem, hogy a pechszériámat lehet fokozni.
A mai napra a terv ugyanaz volt, mint tegnapra: zsidó temető, downtown.
Addig nem is volt gond, bementem a temetőbe, sétálgattam, nagyon szép, hagyományos temető, bár keveredik az európai hagyományokkal (pl.: virág), de tényleg nagyon szép volt. Láttam temetést is mondták a kaddisht, egy másik helyen, egy sír fölött (körül) állt egy kisebb társaság, és sztoriztak, hevesen gesztikuláltak, nem győzték túllicitálni egymást, hogy ki mondja a legjobb történetet, gondolom az elhunytról. Szép volt.
Aztán fentről megláttam. Rögtön tudtam mi az, ezt nem kell sokáig magyarázni. Lementem, egy kis tábla, nem állt rajta több: "For the six million", körülötte nyers betonlapok, mindegyiken fehér alapon feketével egy-egy tábor neve. A háttérben fekete, fából faragott szobrok, szögesdrót, és téglák Auschwitzból, megálltam, néztem egy darabig, aztán leroskadtam egy padra, és elkezdtem hangosan zokogni.
Tíz percig mozdulni sem bírtam. Most is elszorul a szívem, ha rá gondolok. Nem vagyok érzelgős típus, de most kiszabadult belőlem ittlétem minden feszültsége.
Kicsit megkönyebbültem, de nem akartam tovább maradni, folytattam az utam a Griffith parkba. Egy szép tisztás mellett megálltam, gondoltam megreggelizek. Ültem a fűben, ragyogó napsütés, természet, nagyon szép volt. Átnézegettem a térképet, és mentem vissza a motorhoz.
Ahogy mentem, olyan furcsa volt, mintha lapos lenne a hátsó. Közelebb érve láttam, hogy egyzserűen csak nincs benne nyomás. Vagyis de, normál, légköri: defektem van. Fasza. Ugyanott ahol tegnap is beütött a basz.
Megint messze vagyok mindenől, de ezzel most nem lehet közlekedni. Felhívtam Andrist, kerített egy szervízt, ami nyitva van vasárnap, és szállítanak motort. Kisebb egyeztetés, telefon jobbra-balra, (mázli, hogy az ingyen van), közben eltoltam a motort, egy könnyen megtalálható helyre. Egy óra egyeztetés, kutatás, lebeszélés után jött a kocsi, egy sima F150XL Ford pickup meka sofőr, felpakoltuk a motort, elmentünk a szervízbe, kifizettem a 40$ szállítási költséget.
A szervízben mondták, hogy nincs itt semmi probléma, fél óra, és kész.
Elmentem hát, hogy felvegyek készpénzt, és enni valamit. Ahogy elindultam, kiabáltak utánam, hogy menjek vissza. Visszamentem, mutatták a kereket, egy 4cm széles vágás keresztben a futófelületen. Ezt nem lehet megfoltozni. Fasza. Ekkor jött a következő beszélgetés:
- Kapsz egy használt gumit, és rendben lesz.
- OK, mennyi?
- 20$ körül. Várj csak, van itt valami: itt egy ugyanilyen motor, azon tökúj kerék van, de a javítása még tart, azzal kicseréljük, és arra rendelünk újat, és lesz tökúj kereked.
- Az mennyi lenne?
- 130$
- Nincs annyi pénzem.
- Nem baj, kapsz csekket.
- Nem adok ki ennyit kerékre, akkor inkább használtat.
- A használt kerék nem biztonságos, csak ez a jó.
- No way. (ezt nemtom hogymonnyák magyarishul)
- De nincs használt gumink ebben a méretben.
- Akkor nem tudom.
- Várj, van itt valami. Egy használt kerék, pont a méretedben, majdnem új
- Mennyi?
- A szállítással együtt adj 80$-t!
- A szállítást már kifizettem, akkor adok 40$-t és jók vagyunk?
Megkérdezi, tényleg fizettem-e. Tényleg
- Ok, akkor még 40$
- Rendben.
Feltették a használt kereket, megkapom a számlát 60$-ról. Ez a szerelési költséggel megnövelt ár, de akkor már tényleg nem kezdtem emberkedni, inkább nem adtam borravalót a szállítónak, és ezzel letudtam a doglgot, így is kerestek rajtam egy százast fél óra alatt.
Felpakoltam a motorra a régi kereket, és eljöttem. Itthon megnéztem a kereket, hát... Egy hónapra jó lesz.
Kedden megyek az itteni motorszervízbe, majd megkérdezem, nem kaphatnám-e vissza a kerék árát, nemrég vettem, és máris baja van. Persze nem ők tehetnek róla, ha belementem valamibe, de egy próbát megér.
Egy hétig nem mozdulok ki.
Mindenki kapja be!
El vagyok átkozva.

2006/10/29

54. nap

sarok.org
 
Such a terrible day.
Volt ma pár ötletem, hogy mit kellene csinálni. A terv egy zsidó temető, a Union station a downtownban, és maga a downtown, megnézni ami kimaradt.
Már az autópályán a temető felé belémhasított, hogy szombat, azaz sábesz van, de gyorsan elhesegettem, mondván, ez mégiscsak Amerika. Lófaszt. Mármint, ez itt Amerika valóban, de a sábesz az sábesz, a temető zárva volt. Viszont megtudtam, hogy lehet, ottan felmenőket kutatni, majd köbekérdezek a Niedermann, Grünwald, Rottmann vonalon, hátha volt egy multimilliárdos üknagyapám, aki örökös nélkül halt meg.
Aztán a downtown felé vettem az irányt. Menet közben egy kis valami szétkenődött a szemüvegemen, félreálltam, hogy letöröljem. Ahogy törölgettem a szemüvegem, arra lettem figyelmes, hogy már nemcsak egy szemüvegem van, hanem két fél. Azaz, a szemüvegem, ahogy már azt egyszer csinálta, kettőbe tört.
Én ott álltam, kb 20-30 mérföldre ideiglenes otthonomtól, szemüveg nélkül, a motoron. This is just not fucking good.
Mit volt mit tenni, elindultam haza 20-al, kerülve az autópályát, erősen hunyorogva. Érdekes, most bezzeg nem tévedtem el, pedig télleg olyan helyen mentem, ahol azelőtt még sosem.
A 20 perces utat egy óra alatt sikerült megtenni, de egészben hazaértem, nem is volt semmi horror az úton.
Itthon lepakoltam, kerestem optikust a környéken, és elindultam, immár gyalog a kb 8km-re levő optikushoz. Hál' Istennek (aki most kivételesen tényleg vigyázott rám) még a házban összefutottam az egyik magyarral, aki elvitt odáig.
Megkerestem az optikust, és érdeklődtem, hogyan megy ez itt a túlparton. A műsor ugyanaz, szemvizsgálat, szemüvegkészítés. A szemvizsgálat alatt itt egy közel egy órás vizsgálatot kell érteni, amit szemorvos végez. Utána az eladók konzíliumot tartanak, hogy melyik lenne a legjobb keret, kiválasztanak az igényeid szerint párat, ha kell többet hoznak stb. A szemüveg 1 óra alatt késuzül el, illetve ma 2 óra alatt, amit az eladó sűrű-sűrű elnézések közepette mondott el, mert megbetegedett az egyik alkalmazott.
Az egész procedúra alatt körbeugrálnak, és mindenki mosolyog, kedves.
Hol a bibi?
Ott, hogy most a komplett New Yorki utam árát hordom a fejemen, szóval, az valószínűleg elmarad.

2006/10/22

47. nap

Hát ma se volt egy hű de kurva jó napom.
A délelőtti beszélgetés a szerelmemmel megint nem sikerült túl jól. Nehézkes kissé, hogy 14.000Km távolságból tapasztaljuk meg egymás dolgait kizárólag egymás hangját hallva, nem baj, mindent megoldunk.
De nem volt túl jó kedvem. Sebaj, kitaláltam egy jó kis utat, itt a környéken, szép tájak, megnyugtató környezet. Indulnék el, erre hallom az Ági hisztériáját, hogy mocsok van, Andris meg elkezdi neki mondani a faszságait, hogy nincs is, meg hogy neki magasabb a tolerancia szintje. Amig balhéztak kitakarítottam a fürdőszobámat (ari volt: "takarítsd ki magad után: például minden tiszta por), és rendet raktam a szobámban (szobám...), aztán se szó se beszéd leléptem a picsába.
A mai utammal megint úgy jártam, ahogy a hegyi túrákkal eddig. Az utcák, amik a térképen vannak, nem léteznek, vagy mind magánterület, lezárt, elbarrikádozott, fegyverrel őrzött.
Végső elkeseredésemben, amikor már 30 mérföldet mentem, keresve az utat, leültem egy parkban reggelizni (délután 3-körül).
Szerettem volna hallani a hangját, de nem volt mobil hálózat...
Tele volt a tököm, visszafordultam, és gndoltam elmegyek olyan utakra, amit ismerek, vagy legalábbis olyan környékre, amit ismerek.
Akkor már kezdett minden rendbe jönni, élveztem, szép táj, nyugi, nem gondoltam semmi rosszra.
Erre beszállt egy darázs a bukósisakomba és szétcsípte a fél pofámat. Megálltam, kiszedtem a fullánkját a fejemből, akkor már fel volt dagadva az arcom. Ahogy nézegetem magam a tükörben, odajön hozzám egy csaj ismerkedni. Elhajtottam a csába, és mentem tovább.
Végülis ezután rossz nem történt, még motoroztam 50 mérföldet, és hazajöttem, már este lett.
Elmentem vacsizni, és ettem nagyon sokat, elkezdett fájni a hasam, Ági hazajött, és egy bulémiáról szóló műsort néz ahol 2cm-re van a nő fejétől a kamera, és veszi, ahogy okád.
Ma haragosak az istenek.
És fáj a pofám. Nagyon. A nyakam is.
Kulcsszavak: Amerika faszkorbács