H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/11/24

pécsi töredék

Az esti buli teljesen elfárasztotta. A srác felballagott az emeletre, elfoglalta az estére ideiglenes lakhelyéül választott szobát. Lányos rendetlenség, táskák, különféle göncök hevertek a padlószőnyegen. A fal mellett egy takaros másfél személyes ágy, paplannal, óriási párnával fogadta. Elrendezte a holmiját, előkotorta táskája mélyéről a tusfürdőjét, majd kiment a fürdőbe. Praktikusan berendezett helység, csak ami a háziaknak igazán szükséges. Egy zuhanyzó a sarokban, egy wc, és két csap tükörrel, hogy a reggeli készülődésben ne kelljen a lányoknak annyit egymásra várni. Beállt az apró kis fülkébe, és megnyitotta a vizet. Pokolba kivánta a világot, ahogy az első jéghideg cseppek a kőre érve szétfröccsentek, és ezer aprónyi tüskeként a lábába martak. Idő kellett hozzá, mig végre a kazán beindult, s nekikezdte pumpálni a melegvizet a hálózatba. Egy perc múlva már kellemes forróság ömlött a vállára, amiért nagyon hálás tudott lenni a hideg éjszakában való hazaút után. Bekente magát a tusfürdőjével, üde, s friss lett a bőre tőle, majd leöblitette magáról az út porát. Megszárogatta nedves bőrét, s ahogy igy meztelen állt, érezte ahogy az apró tetőablak sarkainál be-beszökik a kinti fagyos levegő. Magaköré csavarta törölközőjét, s visszaballagott az ágyhoz. A hideg idő elől menekülve bevackolta magát a paplan alá, s táskája felé nyúlt, hogy valami alvás elötti olvasnivalót vegyen magához, mikor a földön meglátott egy stóc könyvet. Fel is vette az egyiket, Feldmár egyik könyvét. Találomra felütötte, s az LSDről, sirályokról, a gerincoszlop mentén felkúszó kigyóról szóló szemléletes leirás teljesen magával ragadta. Egy darabig olvasgatta, majd gondolataiba veszve a távolba révedt, végül letette a könyvet, leoltotta a villanyt, derékig betakarózott, és aludni tért.
Éjjel volt, a házban a csend és a nyugalom fészkelt. Egyszer csak apró halk nesz, mint amikor valaki kulcsokkal matat a zárban, majd kinyilt az ajtó. Zuhogó eső hangja szabadult be a félhomályba. A lány gyorsan követte, majd bezárta maga mögött az ajtót. A hideg szeptemberi estén nem járt szerencsével, már majdnem hazaért, mikor hirtelen leszakadt az ég, s elkapta egy vad zápor. Haja majdnem teljesen átázott. Lerúgta lábáról a csizmát, ledobta kabátját az egyik útjába akadó székre, majd az emeletre, szobája felé vette az irányt. Halkan lopózott fel a lépcsőn, nehogy felébressze a már alvókat. Csendben beosont szobájába. A bútoroknak az ablakon át beszűrődő tompa fények játékában kirajzolódó sziluetje kellő segitséget nyújtott, hogy eligazodjon, igy aztán nem gyújtott villanyt. Kibújt szoknyácskájából, levetette harisnyáját, majd megszabadult az esőtől átnedvesedett felsőtől. Az este nem járt sikerrel. Kellemes társasággal zárta a napot, de a magány már hónapok óta kemény zsoldot rótt ki lelkére, amit egy ilyen kis baráti összeröffenés ideig óráig volt képes csak feledtetni. Ágyához fordult, s mintha csak villám csapott volna belé, hirtelen megdermedt, gyomra helyén üresség támadt, s nem birt mozdulni. Az ágyban egy idegen alakot látott. Jóhelyen jár? De hisz a ház, húsz éve már, oly ismerős neki. Itt éli életét már mióta, nem lehet, hogy rossz helyen jár. De mégis, jó szobában van? Biztos nem vétette el az ajtót? Mit keres ez az ismeretlen az ágyában?!
A váratlan meglepetés okozta sokk oldódni kezdett. Ahogy odébb vonta magát, az ablakon át beszűrődő holdfény láttatni engedte az elötte vizszintben elterülő férfialakot. Borostás arc, barna hosszú haj, izmos karok, has, deréktól a paplan már eltakarta a testet. Első gondolata, hogy felkeltse vendégét, s kizavarja a szobából, oszlani kezdett, semmi érvet nem talált ellene, miért ne feküdhetne be mellé, s aludhatna tovább vele. Vállára helyezte fejét, s mellkasára bal kezét. A látvány megnyerő volt, most azonban, ahogy ujjai a szeliden pihegő torzón nyugodtak egyszerre meg is elevenedett. Érezte, ahogy mocorogni kezd belül egy érzés. A nyers hús érintésére rég elveszettnek hitt érzések keritették hatalmukba. Érezte, ahogy a teste felett hatalmat gyakorló énje lassan kezdi elvesziteni a kontrollt, s az érzékszervek által agyába irányitott impulzusok mind jobban felkorbácsolják az ezeddig szunnyadó vágyat. Mellkasát mintha kitépték volna, űr tátongott benne, s azon kapta magát, hogy kezét marokbaszoritva a férfi mellkasába mar. Hirtelen csak arra tudott gondolni, ahogy karmait szenvedélytől telten az élő húsba mélyeszti. Centiről-centire, csókolgatni kezdte a testet.
A fiú kényelmesen érezte magát az ágyban, tudta jót fog aludni ma este. Fárasztó nap állt mögötte, megérdemelte a pihenést. Olvasás után hamar érte az álom, s arról kezdett fantáziálni, hogy a szoba gazdája, akit azelött csak futólag látott, majd hazatér az este, s az új hálótársban kedvét leli. Kellemes érzéssel töltötte el a bohókás gondolat, örömmel izlelgette a bizarr szituációt. Ábrándozása egyre inkább megelevenedett elötte, ahogy a lány megáll az ágy elött, a lábainál, végigméri, majd csipőjére ül, és vad csókolózásba kezdenek. A szenvedély teljesen átfűtötte, ébernek és frissnek érezte magát. Szinte már érezte, ahogy a körmök mellizmába mélyednek, s a tüzes ajkak táncot járnak mellkasán. Kezével álmatag mozdulatot tett a képzeletbeli nőalak feje felé, majd csakugyan, vizes hajzuhatag tapintását érezte. Belemarkolt a fürtökbe, s az ajkakat szája felé vonta. Az újabb fizikai kontaktus immár teljesen kijózanitotta. Ez nem álom, a lány tényleg rajta térdepel, karmait teljesen kiengedve, s sóhajainak súlyánál csak kevés meggyőzőbb jelet adhatna szándékainak nyiltságáról. Innen már nincs visszaút, lavinák indultak meg, az ellenállás már nem működik, a felszabaditott energiák örvényként szivnak magukba minden ellenkező gondolatot, a szenvedély mohó, s kérlelhetetlen mód roppant össze mindent, mindent ami az útjában áll, gátolná abban, hogy kiteljesedhessen. Két ismeretlen, s ebben a fáradtságtól letisztult tudatállapotban, ahol a lélek a hétköznapi lét fegyverzeteitől, páncélzatától mentes, mégis oly könnyen kiismeri egymást, mintha ezeréves szeretők találkoznának. Apró játékokkal, minden egyes rezdülésre érzékenyen, taszitják egymást tovább és tovább, fel, egy kéjtől és a test éhségétől mégjobban elgyötört állapotba, hogy a végén egymás karjaiba zárva zuhanjanak párban a nirvánába.
A hónapok óta bennük gyülemlő feszültség most pár óra leforgása alatt szakadt ki belőlük, összebújva, lelkeik összefonódva, igy tértek végül nyugovóra. Délben a fiú hirtelen, összerezzenve ébredt, majd zavartan a lányt kutatta, de nem lelte. Üres volt mellette az ágy, s a karján lévő tompa foltok árulkodtak csupán róla, az éjszaka eseményei nem csak a fejében elevenedtek meg. Összeszedte ruháit, elbúcsúzott házigazdájától, s szivében széles mosollyal kelt útra az ismeretlenbe...
Kulcsszavak: fantáziavilága