H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/09/17

Hiába minden

"Azért jöttem később a megbeszélteknél, mert igazából szívből gyűlölök ide jönni hozzátok. Idegennek érzem magam, akinek mindenféle rendszabályt be kell tartani, cipőt levenni, papucsba járkálni, mindig rend van, mint hivatalosan... amúgyis, kicsit abbahagyhatod a pátyolgatást, most épp jók az eredmények. Vissza lehet térni a megszokott hétköznapokhoz. Ebben a 1,5 évben úgyis csak azért voltál mellettem, mert mikor kiderült mi van, megijedtél, hogy itt a vég és talán jóvá akartad tenni mindazt a szörnyűséget, amit az évek során mondtál/műveltél. Talán... vagy csak rádöbbentél, hogy nem leszek mindig itt, hogy gyűlölhess valakit...""

 

a 7vége legszebb mondata, ugye? Én is úgy gondolom. Ez úgy indult, hogy a sógorom kitalálta, hogy pasinapot tartanak egy bringatúrán és "lányok nélkül" töltik az ősz utolsó hosszabb bringázásra alkalmas hétvégéjét. Baromi kedves, ugye. Minket "lányokat" ugyan elfelejtettek erről érdemben megkérdezni. Sebaj. Ez úgyis egy patriarchális társadalom és lesz még rosszabb is.

 

Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Főz, mos, takarít és áthívja az anyját ebédelni, mivel tudja, hogy ő is egyedül, program nélkül van aznap. Vár rá 2 órát, aztán érte megy és áthozza autóval és kapja ezt odafent. Hát persze. Most meg úgy vagyok, hogy család szinten egymagam maradtam a világon. Hiába hívhatok valakit Mutternak még remélem sokáig. Eddig se volt sok kétségem, de ezt megemészteni se tudom még. Pedig már hétfő van. Valami végképp eltört bennem. Úgy, mint amikor egykori barátnőhöz se vagyok képes szólni egy szót se. Nem bírom felhívni, se ma, se tegnap és nem tudom mikor változik ez vagy egyáltalán fog-e.

 

Elegem volt, hazugságok, megjátszás és minden csak a felszínről szól. Tudom, hogy a legtöbb helyen így megy ez, de észre lehetne venni, hogy nekem másképp müxik a világ. De erre qrvára senki sem kiváncsi, nemhogy tiszteletben tartaná. Lehet ezt így is, de minek. Minek őszintének és egyenesnek lenni, ha úgyis ez a végkövetkeztetés? Ezért hiába. Hiába minden. 

2012/08/28

Mai utsó - jóhír nehézségek árán

Életemben először voltam talán igazán kegyetlenül szigorú Muterral. Kíméletlen. Nyers. Undok és határozott. Ő akart beszélgetni. Aztán elmentünk az egyik dokihoz a "sajtcédulákkal". Megnézte, azt mondta nem abba fog belehalni, amit oda leírtak. Nem szép, de nem is gáz. Sokkal inkább mellékhatás és öregség, mint a betegség maga. Az onkológus doki még hátravan, szeptember vége előtt nem hajlandó oda menni. De ez már valami. Sziklák legördültek, csak kavicsok már. Ezen ment a látványos cirkusz 3 hete. No comment. Most óvatos örülés.

2012/08/23

Hírek

Soha még ennyire nem szerettem a bátyámat. BigB itthon van ugye szabadságon még 2 hétig és végighallgatta/nézte ezt az egész cirkuszt. Addig vitázott Mutterékkal (hahaha, el tudom képzelni!!!), míg elvitte a leletért, post irradiatios fibrozis van a tüdőben és a májban még van valami, ezzel együtt távoli áttétra utaló jel nincs. Bármit is jelentsen ez, majd még el kell cipelni egy orvoshoz, aki kiértékeli rendesen. Tartok tőle ez a fibrozis nem jó valami, de a neten nem találtam rá találatot érhetőt. A következő cirkusz azzal lesz, hogy elmegy-e a vizsgálatokra, mert már elmondta, hogy nem. Ő maga el se akarta mondani mi ez, BigB úgy ásta ki stikában a leletet, amíg lementek Műfaterrel sétálni. Majd jövő héten ha úgy gondolja elviszi megmutatni egy dokinak. Nagyon remélem úgy fogja gondolni. A telefonban beszélt mindenről, elmondta a tesómat minden idegbajosnak, a fél napi programját, az elmúlt és a következő időjárást és egy fél mondatban, hogy elhozták a sajtcédulát. Annyira drukkoltam, hogy ne is kelljen már vizsgálatokra menni, mert akkor tényleg az lenne, hogy egy ideig nem megy dokihoz.

 

Ennek következtében aztán rosszul lettem az irodában, egy konfhívás közepén ütött ki a szédülős, fuldoklós kutyaf*sz*. Fél óra a retyón hidegvízet engedve, fél az asztalon fekve, mint egy durcás óvodás. Megint fél a kinti folyosón, hogy eltűnjek már végre szem elől. Ráadásul egy kollegina a folyosóról riasztotta a kollegáimat, úgyhogy szegények még le is jöttek oda, mindenki segíteni akart. Én meg sírni meg sikítani, hogy ebben a sz*rban a legnagyobb jóindulattal sem tud senki segíteni, és csak habogok, mint egy idióta, mert elmondani nem akarom, de hát ott állnak körülöttem és rendesek. Egy kiborult antiszociális, akinek most már minden napra jut valami baja. Ez lett belőlem, egy problémás pitsa, aki már a melóhelyen sem tud terepszínű pofát vágni. Aztán ahogy elkezdte az allergiás köhögés, jobb lett. Ajánlom neki, h ez legyen az oka. Remélem az autót még hazaviszem. Hát qrvaélet :((( 

 

Legszívesebben most jól elásnám magam. De előtte veszek egy pár sört BigBnek a maiért. Ha volt is miért, ma megbocsátottam mindent :)  

 

Az életben így még nem szégyelltem magam.

 

 

2012/08/22

b@sszamegazég

holnap se tudjuk meg azt az eredményt, nem hajlandó elmenni érte, hétfőn... talán... mint akit már nem is érdekel egészen...

2012/01/20

"ki akarsz csinálni, de nem tudom, hogy miért"

 

"jól néznék ki, ha téged kellene hívnom, ha bajban vagyok"

 

"az nem gondoskodás, ha néha eljössz megnézni, hogy kinyúltam-e már vagy sem"

 

"már megint nem fogsz örülni, mert csinálni kell valamit"

Kulcsszavak: családi_kör familija

2011/12/28

Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék

"Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék…”

- hát jahh, ezt a karácsonyt alaposan tönkreb*szták nekünk az Ősök, mindkét oldalról. Még most is folytatják....Köszönjük szépen. Jövőre elhúzunk pihenni inkább, jó messzire, KETTEN

 

2011/12/06

WikiLovesMonuments

Khm-khm... ismerős az index.hu címlapján :p :p :p

 

De facto semmi okom, de azért mégiscsak büszke vagyok :D :D :D és még dicsekszem is

2011/08/01

Anyja lánya

Kaptam egy hírt és bírtam ugyanolyan jegesen, ridegen, részvétlenül és érzelemmentesen reagálni ahogy Mutter szokott hasonló esetben. Megijedtem magamtól.

 

Nem a hír értéke és tartalma a fontos, hanem az adott válaszreakció. A tömény érzéketlenség. Döbbenet. Mégis, évek alatt ugyanolyan leszek majd mint Ő? 

2011/07/04

Indul a sugár

Mutter mától csernobili üzemmódban, naponta, augusztus közepéig. Tegnap bezárkózott a lakásba, senkit se akart látni-hallani, csinált magának jó "káros" kaját, zsírosat, beszedte előre az antibiotikum-adagját (sicc! 10 nap napi 1 helyett beszedte 5 nap alatt napi 2-vel, hogy a "sugárra ne maradjon", b*szki), ráivott jó adag piát, mert most hosszú ideig nem lehet. Most meg viszem lassan. Remélem bírni fogja... aztán jön a tablettás cucc 5 évig.

 

Kérdezi tőlem, hogy tulajdonképpen ennek mik a kilátásai? Mármint nem a kezelésnek, hanem a betegségnek, mert senki sem mondta, hogy neki mennyi a túlélése, csak azt, hogy jelenleg nincs benne több rosszindulatú daganat. Grade II, mérsékelt prognózis... hmm, hát fogalmam nincs. Majd megkeresem interneten, ha ott van valami... aztán én mondom meg neki, amit találtam? MIÉRT NEM TÁJÉKOZTATJÁK A BETEGET, MÉG AKKOR SEM, HA KÉRDEZ???!

Kulcsszavak: családi_kör familija sad

Nem, nem soha

Ha minden irányból durva támadást intéz ellenem a Sors/Természetfelelős/Kutyaf*sz* szentháromság is, üzenem: akármit is gondolok a dolgok jelen állásáról NEM ADOM KÖNNYEN MAGAM, harcolni fogok ha kell, a világ ellen. A saját eszközeimmel.

Van az a szintje a dolgoknak, amikor már lemondás is röhejes, inkább az van, hogy naaa, b@szki, akárki csinálod ezt, van még valami ötleted az egyidejű kicsinálásomra? Ugye, hogy nincs, Rohadék?! Mi jöhet még? Ne akarjam tudni? Inkább ne akarjon jönni semmi rossz több, mert ráb*szik. Jelen pillanatban nullázva az életem, de ebből már nem "eszik" senki, én mondom!