H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/08/28

kasztok és kontrasztok

"In The End"

My baby was born in a bed
With white sheets, machines and heat
Traveled home in a car to a three room nest, eats and sleeps
Laminate flooring to crawl on, TV,
Talks, starts to walk, amongst love and security.
Goes to school, learns to read and write
Probably follows a team with his friends
And gets to ride the train,
Fall in love, probably fly on a plane
Get to work all week and spend what he earns
On the high street
He's got doctors, nurses, fireman, churches,
Kindergarten, wedding bells and jet black hearses
Passport, bankcard, maybe his own yard
Locks and alarms, trinkets and charms,
Maybe a baby in his arms

My baby was born on his knees
One of poverty 's offspring
Came into the world coughing,
Already full of mother's disease
Went back to a flat, with no gas, no cash,
Rapped in a duvet full of cigarette ash,
Mama can't get no sleep,
Baby never quite get enough to eat.
Goes to school, learns to steal and fight,
Probably form a team with his friends,
Go steam those trains
Fall in love and never trust nobody again
Gets to work all week standing on the high street for Joe, Hustling blow, hustling blow.

2007/08/13

Sziget! Faithless!

Most, hogy túl vagyok rajta, tudom, hogy egy felejthetetlen élménnyel lettem újra gazdagabb. Elmondhatatlan, és felfoghatatlan a tegnapi este, főleg azok után, hogy 3 évvel ezelőtt ez még csak álomnak tűnt, bármennyire is úgy gondoltam, hogy nem hiszem el, hogy nem jönnek többet.

 

De eljöttek, és megérte várni... Minden egyes perccel ahogy közelebb kerültünk a kezdéshez, egyre izgatottabb voltam. Nagyjából mint egy gyermek, aki éppen megkap valamit, amit nagyon régen kinézett a bolt kirakatában.

 

Majd eljött a perc, és felcsendültek az ismerős dallamok. Egy lájtos bevezetést követően (szégyellem, de nem emlékszem mi volt) belecsaptak az Insomnia-ba, és az őrület kezdetét vette. Egy hatalmas sáros pocsolya közepén adtam át magam a zenének, és nem érdekelt, hogy mi lesz holnap, vagy holnapután. Lehunytam a szemem, és tomboltam... What About Love, I Want More, Bombs, Bring My Family back, és még sorolhatnám... De elmondhatatlan, leírhatatlan, és félelmetes, hogy mennyire jó volt!

 

3/4 11-kor úgy tűnt vége van, de tudtam, hogy nem mehetnek el a We Come One-nal, és természetesen Salva Mea nélkül... Nem mentek, visszajöttek, és egy utolsó hajrában a lehető legnagyobbat zúztam szívemnek legkedvesebb dalukra.

 

De ennek is vége lett, és csak remélni tudom, hogy jövőre ugyanitt, és ugyanekkor újra átélhetem ezt az érzést! Addig is ismerkedem Renaissance albumukkal, amely sokkal jobb, mint ahogy azt én gondoltam...

Kulcsszavak: faithless