H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/09/30

Sors

Lilla apukájával Békéscsabán ismerkedtem meg, a mellettem lévő irodában dolgozott, már egy éve, csak nekem valahogy nem tűnt fel. Aztán egy este, mikor elég sokáig sikerült dolgoznom, egyszer csak benyit az ajtón egy magas és igen szemrevaló fiatalember és megkérdezi, meddig maradok még.

Mondtam, hogy még rengeteg a dolgom és azt hittem ezzel el is intéztem. Ő viszont maradt és elmondta igencsak radikális nézeteit arról, hogyan alakítaná át a világot, ha rajta múlna. 

Ennyivel le is rendeztük az első beszélgetést, ez úgy augusztus hónapban lehetett, 1989. augusztusában. Ő az akció alosztálynál dolgozott akkor, én nyomozó  voltam.

Később elmondta, hogy már Pesten kinézett magának a BM klubban, csak mindig sok férfival voltam (szakasztársakkal) és nem tudta éppen járok-e valakivel (nem jártam) nem mert közeledni.

Főiskolás voltam akkor és eszem ágában sem volt megállapodni, szerettem szórakozni, táncolni, planetáriumba, állatkertbe járni. Kóboroltam a főváros utcáin, megnéztem Szentendrén a Görög kancsót, ahol állítólag először mozdultam meg anyu hasában. Aztán kimentem Csepelre, hogy milyen prolinegyedben indult az életem. Élveztem a fővárost, mert bárhová mehettem, bárhová beülhettem egyedül is egy kávéra, senki nem nézett furcsán. Ekkor egyébként miskolci voltam már jó ideje, és mögöttem volt Szeged is. 

Érdekes, tegnap a lányom megkérdezte, hogyha visszamenne hozzám a múltba és elmesélné nekem miken megyek majd keresztül, változtatnék-e valamit. És annak ellenére, hogy rengetegszer hibásan döntöttem sosem változtatnék, hiszen akkor sem ő, sem Attila nem született volna meg.

Ez egy hosszú mese lesz gyerekek, úgyhogy most egyenlőre ennyi, megyek, mert itt alszom el a gép előtt és még belefolyik a nyálam a billentyűzetbe, megráz az áram és sose tudjátok meg, hogy milyen apróságokon múlik, hogy egy gyerek megszületik-e vagy nem.