Egyrészt rájöttem, hogy öregszem. Idén egyetlen esküvőn sem voltunk, ellenben egyre több válásról és szétköltözésről kapok hírt mostanában.
Másrészt megkezdtem Levente hozzátáplálását, ami bruttó 3 kiskanálnyi alma mintegy 15 részletben történő elfogyasztását jelentette. Azt hittem, lelkesebb lesz ezügyben, ha már olyan nagy zabagép, de úgy látszik, még nem fogta fel, hogy szopizáson kívül másképp is lehet táplálkozni :) Cuki pofákat vágott amúgy, majd biztos belejön idővel. Mindenesetre idéztem neki Varró Dani egy örök érvényű klasszikusát a témában, hátha ez segít:
Nem az összes étel kebel,
Ebben bárhogy kételkedel.
S nem is minden kebel étel,
Apukádé pont kivétel.
Harmadrészt kitörtem az ablakot a gyerekszobában, és a lányom füle hallatára háromszor egymás után bazmegoltam, majd illedelmesen elnézést kértem tőle, hogy csúnyát mondtam, és föltakarítottam a cserepeket. Végülis úgyis terveztük, hogy kicseréljük az harmadik régi ablakot is, csak azt nem terveztük, hogy előtte két hétig befúj rajta a szél.
A hétvégén pedig az történt, hogy Férjet 33. szülinapja alkalmából meglepiből elutaztattam egy hétvégére Esztergomba. Kértem neki a főnökétől egy szabit péntekre, a gyerekeket elküldtem nagymamázni (persze csak a két nagyobbat, de a kisebbik még mindig képes szobanövény-üzemmódban létezni, úgyhogy vele nagyon laza volt a hétvége), mi meg kikapcsolódtunk. Tök jól sikerült, végre valami, aminek örült az én drága Uram, mert amúgy ajándékozásban annyira rossz vagyok, hogy az megérne egy külön bejegyzést.
Szülinapja alkalmából egyébként megszületett az egyik barátjának a kisfia, úgyhogy most éppen fakasztják a tejet, haza se jön éjjelre, amivel szerintem mindannyian jobban járunk. Mondtam, hogy vigyen tiszta ruhát holnapra, szerinte nadrág nem kell másik, mondtam nekem mindegy, ha ő holnap lehányt nadrágban akar menni dolgozni, hát legyen... Fölényesen mosolygott. Asszem, holnap én fogok fölényesen mosolyogni, mikor hazajön :)