A tervezett mai program az volt, hogy reggel
elmegyek anyával a kávéházba, mert ma ő dolgozik, és majd onnan
megyek tízre a Mottak elé, ahonnan közösen megy a csoport
Kabelvagba futballozni. Na már most nekem ez egyáltalán nem volt
ínyemre, hiszen ahhoz, hogy beérjünk időbe a kávézóba, reggel 7-kor
el kell indulni, mert ugye hó van, és nehéz a kiállás a kocsival,
mert lejtőn van a parkolóhelye. Na de felkeltem 6.30-kor, fogmosás
(ma zuhanyzással egybekötve, mert majd szét fagytam), felöltözés,
mindez nagyon lassan. Már akkor megijedtem magamtól, mikor beléptem
a fürdőbe, és szembe találkoztam a tükörképemmel. Frankenstein
teremtménye kettő. Mire elkészültem, a reggelire nem maradt időm,
így azt anya becsomagolta, hogy majd a kocsiban megeszem. Na igen,
a kocsi. Ma nem tudott anya kiállni. Én tudom, hogy valami
természetfölötti kisugárzásom van (és most kinevethettek, de
akiknél előfordulnak ilyenek, azok tudják ). Volt már példa
ilyen dolgokra.
Végül is anya kért segítséget, és egy óra
küszködés árán sikerült kimozdítani az autót a felgyülemlett
hótömegek fogságából. Negyed kilencre a kávéházban voltunk. Aztán
végül nem mentem el focizni, Morten meg volt kedves, és
hazahozott.
Amilyen intenzív élményt nyújtottak ma
számomra a színek! (hazaút az autóval) Először is ugye minden fehér
a hó miatt (pluszban hóesés is van), a tenger meg egészen sötét,
olyan szomorú szürkés, feketés kék. Az égen pedig ködfátyol pihen,
amin helyenként áttörnek a nap sugarai, így a csipkés szélek
egészen rózsaszínek. A nap pedig a láthatár közepén lebeg, mint aki
nem tudja eldönteni, hogy feljöjjön, vagy elég volt ennyi sütés, és
mehetne már vissza. A határvonalaiba felhők lebegnek, amik egészen
sötét narancsba vannak öltöztetve. Persze az ember lányánál
ilyenkor nincsen fényképezőgép...
De mikor hazamentem, elmentem egy rövid kis
túrára a géppel, de természetesen Hopenen nem lehet olyan helyet
találni, ahol tökéletes képeket lehetne készíteni. Maradt a
sirályfotózás, meg találkoztam egy kutyussal, és egy hókotró bácsit
is lefényképeztem, visszafelé, pedig találkoztam egy ugyancsak
sétáló nénivel, aki aranyosan rám mosolygott, és jó túrát kívánt,
aztán én is neki.
Tegnap egyébként wc-t súroltam, és évek óta
nem takarított zuhanyzót tisztítottam, majd jött a konyha,
ahol a zsírt próbáltuk eltüntetni. Az ajtókról még annyit,
hogy a rajtuk található por szinte hangtompítónak felelne meg.
Pontosabban felelt meg. Kezelésbe vettem őket.