H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/08

822. mese a sinusrul, avagy a halásszon inkább a Zavaros

Na, addig mesélek. Szóval van ez, hogy így kimarják, kizabálják a fogak a csontot maguk alól – csontgyilkos fogak, így mondják  -, aztán hát ilyen terminátorféle leszek, úgy néz ki, hogy összebasszák nekem így gépészetileg. Ez mondjuk eléggé megütött. Már hogy a fejembe jött, hogy bár nem gondoltam én, hogy sebezhetetlen vagyok, de valahogy föl [...]
Kulcsszavak: félség

2010/08/24

817. a dentálisokkrul

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2010/08/817-a-dentalisokkrul/
Így fogorvos után új értelmet nyer az a kifejezés, hogy gödröcskés arcú. Hogy csaknem hatvanévnyi gyilkos praxisa során én voltam az egyetlen, aki megharapta a Gizit, komoly szakmai sikertörténetként könyvelheti el. •• Ez itt a puszta poszt. A feed fád, nem? Sablonba' jobb. ••
Kulcsszavak: félség

2010/02/22

710. a hétfőrül - mégegyszer

Én megmondtam.

Kulcsszavak: félség

2009/12/28

681. luna de miel

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/12/28/681_luna_de_miel/

Először a Hosszú dőlt ki, aztán kisvártatva én is ágynak estem. Az ígéret szép szó, na és hát egészségben, betegségben, ugye.
Tombolnak a mézeshetek.

Kulcsszavak: félség

681. luna de miel

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/12/28/681_luna_de_miel/

Először a Hosszú dőlt ki, aztán kisvártatva én is ágynak estem. Az ígéret szép szó, na és hát egészségben, betegségben, ugye.
Tombolnak a mézeshetek.

Kulcsszavak: félség

2008/12/02

✍ 422. kinn a bárány

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/12/02/_422_kinn_a_barany/

Meg még az aurám is elromlott. Úgy leslankult, vagy mi.
Szűk. Szűköl. Szűk ól. Ott benn, a szűkségemben meg aztán vad is vagyok. Benn a farkas. Mindennapi monomániánkat add meg nekünk ma.
Az elmúlatott napok tekintetében máskülönben leginkább a lábasfejűek osztályába tartozom. Már ha osztályoznom kell magam. Igen, fejlett az idegrendszerem. Szinte csupa ideg vagyok. Száz gombóc, egy sorba'. Idegalapon és konyhanyelven. És nem, nem mennek a gyomromba. Torkosak.
De kinn a bárány azért. Kinn a kezes lábas.

 

Kulcsszavak: félség

2008/11/27

✍ 419. a seblázról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/11/27/_419_a_seblazrol/

Álmomban a fájdalom olyan volt, mint egy hangsáv. Pontosabban, mint három hangsáv egymás alatt. (Ez vajon azt jelenti, hogy ez egy dolby surround-os fájdalom volt, az_anyja_picsáját?)

Álmomban egészen forró, kicsike golyó voltam, kurzor a hangsávokon. Online tudósítottam magam, hol tartok épp - szevasz, te nyegle, romlott bölcsességfog, most szépen elválunk; aminek el kell menni, engedjük szépen el. Búcsú, kicsim.

Ez a hangsávos dolog, ez szép volt azért a seblázban. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy navaho indián. Na, erre varrjon gombot a Krúdy Gyula.

na, hát valami ilyesmi

 

Kulcsszavak: félség

2008/10/15

✍ 370. gyógy

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/10/15/_370_gyogy/

- Gyógyszer, tea, méz? Citrom - abban van a vitamin...
- Immunrendszer. Abba'van_a_bizalom.

 

Kulcsszavak: félség

2008/09/11

✍ 329. a metabolizmusról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/09/11/_329_a_metabolizmusrol/

Aha, kisvártatva fotoszintetizálok. Lassú, dagálytalan metabolizmusba süllyedtem. Úgy megállt a levegő, vagy mi. A süllyedésről gondolkodom. A metabolizmusról. Címszavakban. 
Vannak benne ilyen alfejezetek, hogy a központi idegrendszer szabályzási módjai.
Na és az alfejezet azt mondja, ha megváltoznak a tényezők, kibillentik a belső környezet dinamikus állandóságát. Szép idegen szót használ erre az alfejezet, úgy mondja, hogy homeosztázis. Ez tetszik, megjegyzem. A lexikon szerint amúgy is fontos. A homeosztázis. Az élő szervezetek legfontosabb jellemzője. Hát aztán élő szervezet vagyok-e jelen állapotomban? Jójó, kispanasz, de valamiért csak eszembe jutott. Hogy az önszabályozó működésből pillanatnyilag csak az önszabályozó énazonos.
Szóval központi idegrendszer szabályzási módjai. Azt mondja az okosság, kétféle módon történik: item 1. irányítás, item 2. szabályzás.
Úgy második olvasatra derült ki számomra - mondom, fotoszintetizálok, az emberélet útjának felén heveny vegetatív, hogy úgy mondjam, növényi szintre jutottam -, hogy valószínűleg a magasabb rendekhez tartozom, mert nemcsakhogy irányításra vagyok képes, de akár szabályzásra is, juhúúú. De, most figyelj, amit ír a szabályzás mechanizmusáról, na ez a legjobb rész.

Akkor, ha valamilyen határok közt kell történni, akkor az agy kiadja az utasítást, KELL ÉRTÉK-et, a célszerv visszajelzést ad, hogy ennyi van, ez a VAN ÉRTÉK. Ha az értéket valami megváltoztatja, az agy hiába küldi, mert visszakapja a HIBA JELET. Az agy összehasonlítja a kezdő és van értéket, és színbe hozza, hogy visszaállhasson a normál érték.*

Mondjuk ez így elég körmönfontan van megfogalmazva, de ebbe itt most nem kötnék bele, mert nagyjából leragadtam ott, hogy az agy kiadja az utasítást, a KELL értéket. Nos, a dolgok mostani állása szerint itt van a kutya elásva. Hogy csak kiadja. Aztán folyton visszajön, hogy error-error. Hogy a célszervem egy kibaszott errorista. Hogy megbetegedett a dinamikus állandóságom. Nahát.

Látod magad előtt, ahogy az agyam utasítást küld a célszervemnek, a célszervem meg visszautasít az agyamnak, hogy kabbe?

[És most légyszíves ne kezdjél el akadékoskodni, meg szememre hányni olyasmit, hogy mi az a fotoszintetizálni, meg metabolizmus, kurvaannya. Van benned kreativitás, hogy utánanézz, tudod, szélessávú internet, meg ilyenek. Már bocs.]

* Wikipédia

 

Kulcsszavak: félség

2008/09/05

✍ 323. néha annyira tudat alatt

ahol összeérPéldául írhatnék akár erről. Napok óta kimeríthetetlen élményforrás.
Mintha hintában ülnék. Amikor már elkeseredetten bediszponálod, hogy a holnap azután minden eddiginél elviselhetetlenebb lesz, akkor váratlanul tör rád az eufória, beleordítasz a párnádba, dekibaszottjónekemhallooooood, meg a kormányt is csapkodod a kocsiban, és kicsit peckesebb, de legalábbis büszkébb a járás, pedig tényleg nincs benne semmi heroikus, emlékszel, mondtam is, hát aztán erre verem magam mégis.
Meg van az, hogy nem tudok írni. Igazából erről sem. De főleg semmi másról. Hogy hátbaveregetem magam, ha négy percig meditálok, hallod, már akár teljes négy percig képes vagyok Bármi Másra gondolni, ez derék, nagyon derék. Hű_dddekoncentrált_vagyok, nahát ez remek. Merthogy most se, ugye. Mint a mellékelt ábra mutatja.

És arról még nem is meséltem, hogy reflexmozgásaim vannak, kimegyek a folyosóra, kibaszom a villanyóraszekrény ajtaját, majd fél percig dermedten bámulom. Akkor úgy kedvem lenne abba a szemrehányó lyukba belekiabálni a fájdalmat. Hangosan, mint aki fél. Beleüvölteni, belevinnyogni a félelmet, hogy feladom, most adom fel. Belesúgni, mint abban a fura, szép filmben. Ennek vége, mondom a süket mélyedésnek ott a falban, ennek a villanyóraszekrény ajtajával való baszakodásnak, keress magadnak valami új hóbortot (újra kéne t.i. strukturálni folyamataimat, tizenhat éves koromtól újra kéne - mit újra kéne, felépíteni kéne, haha), túl a folyamatos és feszített kontrollon. Belemondtam. Na és betapasztottam aztán.

Az ernyedtség és öntudatlanság küszöbén, ahol az a nagynagy boldogtalan szomorúság fészkel, úgy érzem, kifosztottak egészen; semmi baj máskülönben, csak a színek tűntek el az életemből, meg az értelem. Ott, azon a küszöbön fekve siratom el szegény magam, akitől mindent elvettem én, a felettes. Lelki fájdalomra nem számítottam. Az átbaszás az, amikor felfekszem egy délibábra, egy végérvényesnek tűnő, öblös megnyugvás-hullámra, és csak hajtom, lapátolom magam előre a hiúságommal, nyiszorgó másodpercről nyiszorgó másodpercre, mintha lenne bármiféle tétje az időnek. Ki súgja olyankor, hogy a legszarabbon már túl vagyok? Hány évnyi rögzült rutint borítok fel, és akkor meg hova is ez a türelmetlenség? Egyszer. Megint képes leszek gondolkodni. Megint képes leszek írni. Működni. Remélem. De. Meddig leszek szelíd, türelmes anyám, meddig? Néha annyira tudat alatt vagyok.

Szinte megesett rajtam a szívem. Olyan keservesen sírtam.

 

Kulcsszavak: félség