H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/03/16

Hátrafelé

A fiam ma rájött, hogy kell hátrafelé szaladni. Biztos, hogy szeretni fogja az extrém sportokat, mert úgy csinálja, hogy nem néz hátra.

Valószínű, hogy a sziklamászást választja, mert a nappaliban a dohányzó asztalról a fotelre, onnan a komódra és tovább az étkezőasztalra mászott. Azon állva próbálta megszerezni azt a kristályt, ami a gyermekek területét (lsd: feng shui) erősíti nálam és a plafonról lóg le. Nagyjából még 50 cm és el is éri majd. A gond ott kezdődött, hogy visszafelé már nem ment ugyanez és akkor kétségbeesett.

Én a közelből, ugrásra készen figyeltem, mit művel. Mire az étkező asztalra ért teljesen leizzadtam, de nagyon érdekelt mire képes. Aztán nagyfiúsan ittunk egy flaska teát a megmenekülés örömére, még cumisüvegből. Pohárból is tud már, de ezt még jobban szereti.  

2009/09/07

Tandem avagy ép ember, ép gépből, ép ésszel... (köszi Andrew)

Ez a bejegyzés hiánypótló céllal készül. Újabban meglepően népszerű lett az ejtőernyős ugrás, mint extrém sport. Úgy alakult, hogy 3-4 barátom, ismerősöm is kipróbálta a dolgot, persze az amatőröknek fenntartott tandem verzióban, amihez csak szabadon esni kell tudni, azt meg a gravitáció el is intézi helyettünk. Mivel az időjárás enyhén szólva sem kedvezett nekem (két alkalommal is viharos idő miatt maradt el az ugrás), ezért egyre több embert zaklathattam azzal, hogy mondja el, milyen is volt az ugrás. Valahogy azonban ezek a beszámolók mindig az "óriási élmény" esetleg "rohadt jó, menni kéne máskor is" részletezettségnél maradtak.

 

Ezért aztán a mai napon, miközben végre én is kipróbálhattam a dolgot, végig igyekeztem nagyon odafigyelni arra, hogy utóbb minél pontosabban le tudjam írni az egész élményt. Remélem a következő sorok alapján már bárki el tudja dönteni, hogy akar-e ugarni.

 

Az ugrás előtt

Az ugrás előtti időszak elég egyszerű. Egy erős vászon kezeslábasba kell belebújni, majd a tapasztalt pár akivel ugrani fogunk segít felvenni a rögzítő hevedereket. A heveder nagyon hasonlít a sziklamászásban használt modellre, csak ez a teljes testet rögzíti. A derekat egy heveder fogja körbe, amiről a két lábnak két hurok lóg lefele, illetve felfelé két nagyobb hurok amibe a vállak kerülnek (elölről olyan, mint egy hátizsák pántja).  A felső részen két pánt köti össze a vállpántokat, egy a has előtt, egy a mellkas magasságában. Miután a partner meghúzta a szíjakat, kissé kaloda érzete van az egyésznek, csak a vállaknál lévő ipari erősségű (3,5 t teherbírású) karabinerek furcsák :). Fiúknak extra kockázati elemként az oktató még megjegyzi, hogy a két lábnál erős húzás esetleg rántás várható, úgyhogy ajánlott gondosan elrendezni a lábakat körülfogó hurkokat, hogy a kettő közötti szabad területre kerüljön minden olyan testrész, amit még az ugrás után is a testükön szeretnének tudni. (Ennek kivitelezése ezen a ponton nyugtalanítóan bizonytalan és a siker kérdéses. Jövőre nézve megjegyzendő: boxer alsót kerülni, a szoros sportalsónak vannak bizonyos előnyei!)

Utolsó elemként elmagyarázzák még a földön a kiugrás során alkalmazott testtartást (fejet hátrahajtva, két kézzel a vállpántba fogódzkodva, homorítva kidőlünk a gépből és a sarkunkat felhúzzuk hátra a fenekünkhöz) illetve a földetérést (két térdet felhúzva, lábat összezárva, lábfej visszafeszítve azaz nem spiccel, kézzel segítünk a nadrág térdénél lévő fülekbe kapaszkodva).

 

Felszállás

A felszállás menete érdekes, ha az ember helikopterből ugrik (én ezzel még egy extrém dolgot kipipálhattam a kipróbálandó dolgok listájáról). A jó időben 25-30 ejtőernyős és tandemugró zsúfolódik a tojás alakú helikopter-testbe. Szó szerint az ajtón is lógtak.

Az ejtőernyős ugrást egy elég furcsa helikopterből végzik, aminek a hátulja hiányzik, mintha egy tojásból kivágott volna valaki egy derékszöggel alul-hátul. Kicsit olyan, mint az akciófilmek csapatszállító repülői a nyitott hátsó rámpával, csak itt nincs alul rámpa csak a nagy üresség.

A felszállás érzése hasonlít a hullámvasút felfelé vezető útjához. Ekkor szokott eszembe jutni, hogy mekkora marha vagyok, innen már nem lehet kiszállni és egyébként is tériszonyom van. Aki ült már repülőn az tudja, hogy nagy magasságban nincs tériszony, egyszerűen irreális a dolog. Sajnos oda fel is kell jutni, ezért enyhe gyomorgörccsel próbáltam a velem szemben ülő szintén tandemugrásra készülő csinos lányra koncentrálni minél kevésbé zöld arcszínnel. Tulajdonképpen ha az ember elkerüli, hogy kinézzen az ablakon, akkor minimális a tériszony. 1000 méter magasban már ismét teljes a jókedv.

 

Ugrás

Mikor a gép már 2500-3000 méter magasan járt a tandemugróknak fel kellett kelni és a partnerük hátulról összecsatolta magát velük. Ez úgy működik, hogy szorosan egymás elé állnak és a két vállon lévő karabínert becsatolják az ejtőernyős társ vállán lévő fémkarikákba illetve szíjakkal szorosan egymás elé rögzítik a partnerek csípőjét. Ezután még vissza lehet ülni az oktató ölébe, míg elérjük a 3500-4000 méteres ugrómagasságot.

Az összekapcsolódás és a kiugrás előtt is komoly kihívás a bizonytalanul mozgó járművön felállni. Ezt kissé tovább nehezítette, hogy 190 cm-es magasságommal picit magasabb voltam az oktatónál meg a gép belmagasságánál, úgyhogy félig behajlított térdekkel kellett mozognom.

Ezután az oktatóval "mint egy négy lábú ejtőernyős" copyright Kiss Gyuri eldülöngélünk a hátsó nyíláshoz. Ekkor újabb kisebb pánik roham vesz erőt az emberen. A hatalmas nyílt tér, erős szél, hideg levegő engem őszintén szólva megijesztett kicsit ahogy közelítettünk a nyíláshoz, bár visszafordulni egy pillanatig sem jutott eszembe.

A kiugrás illetve kidőlés számomra a legrosszabb pillanat, erre nem lehet felkészülni. Egyáltalán nem hasonlít egy normál ugráshoz, amikor az ember a föld közelében ugrik fel vagy le bárhonnan. Leginkább a felső csúcspontjáról elinduló hullámvasút adja vissza ezt az érzést. Elég hülyén hangzik, de az ember ösztönösen kapaszkodna valamibe és fél elhagyni a "biztos talajt" még ha ez egy 3500 méter magasan imbolygó helikopter is. A szív megáll, összeszorul ahogy az ember érzi, hogy elveszti az egyensúlyát és g-vel gyorsulni kezd. Ezen a ponton azt hiszem a dőlés közben legalább egy pillanatra becsuktam a szemem :).

Szabadesés 

Ha már zuhanásban van az ember akkor az eredeti rettegés elmúlik. A vállpántot el lehet (sőt kell) engedni és a két kezet oldalra ki kell tenni, ez a pozíció látszik a legtöbb ejtőernyősökről szóló filmen. Ilyenkor a síterepek nagy lesiklópályáin található hosszú egyenes (golyó) szakaszok érzése köszön vissza megsokszorozva. A levegő hideg és nagyon sok van belőle. Ha az ugrás pillanatában esetleg elfelejtettél levegőt venni (én erre külön ügyeltem, mert hullámvasúti élményeimre még élénken emlékeztem), most már menni fog. A védőszemüveg ellenére érzed ahogy tépi a szél az arcodat (vicces érzés ahogy lobog az ember arca-szája). A szabadesésben 200 km/h körüli sebességre gyorsultok, de a magasság miatt ez nem félelmetes. Azért elég bizonytalan érzés az egész, néha kicsit billeg az ugró, de ezzel a partner foglalkozik. 26 mp szabadesés jutott a mai napra, 220 km/h maximális sebességig gyorsultunk.

Nyitás

Az ernyő kinyitását előbb hallod, mint érzed. A partner kinyitja  az ernyőt ami halk suhogóhanggal kinyílik, azután a hason fekvő pozícióból inga módra függőlegesbe lendültök és ha jól rögzítettek, akkor erős húzással lefékez az ernyő. (Ha nem akkor ... dehogy esel le, minden tonnákra van hitelesítve ... a kicsit lazára hagyott pántok miatt rántást éreznél de erről nincs személyes tapasztalatom, Gyuri 4000 ugrás minden rutinjával tökéletes partner volt az első pillanattól az utolsóig.)

Lelebegés

Az ernyő kinyitása után kellemes lassú ereszkedéssel nézelődve biztonságos érzésben vezet az út lefelé. Az esés élménye csak akkor tér vissza pillanatokra, ha meredekebb fordulókat vesztek. A csípőtöket összetartó hevedert ilyenkor kilazítja a partner, ami olyan érzés, mintha lejjebb engedne fél méterrel, de szól előtte úgyhogy semmi pánik. Innentől kicsit külön mozgásteretek is van, ami a biztonságos landoláshoz nem is árt. Ha lefelé lebegés közben az oktató felajánlja, hogy pörögjetek egyet, akkor persze vétek kihagyni. Ha már ennyi őrültséget bevállaltál a minimum, hogy ezt is kipróbálod, nem? Külöben is, mikor lesz legközelebb alkalom erre. Szóval a pörgés olyan, mint egy durva körhinta. Szédülés, hányinger szerepel a mellékhatások között. (Jut eszembe, ugye nem etted tele magadat előtte? Ha igen, kár volt :)...)

Landolás

 A landolás előtt a tandemugró felhúzza a lábát az előírt módon. Ha jól csinálod, akkor a partner fog talajt, majd hátra dől és így álltok meg. A segítők már a földön várnak. Szétcsatolás után te szabadon állva várhatod, hogy partnered összeszedje az ernyőt. A landolásban már semmi félelmetes vagy tériszonyos nincs. Tulajdonképpen a félelmetes dolgok (pörgést kivéve) végetértek a szabadesés rész után.

 Ez volt hát a nagy kaland. Ha valamit kihagytam volna kérdezzetek.

(u.i.: Azért az egész ugrás közben elgondolkoztam, hogy miért csinálnak ilyet az emberek. Lehet, hogy kéne egy bejegyzés arról is, hogy vajon értelmetlen macsó hülyeség ez az egész vagy valami más a motiváció. Gyuri azt mondta, hogy a szabadesésért csinálja. János az operatőr azon viccelődött később, hogy 4000 ugrás után is minden alkalommal vigyorog közben. Azt hiszem lehet ebben valami más is, ki tudja...) 

2008/08/07

Rollerman

Nem egy mai videó, viszont tegnap sikerült rájönni, hogy Daft Punk zene megy a háttérben, ami azért meglepő, mert eddig egy számot ismertem tőlük, ami nagyon nem tetszett. Ez a zax viszont pont ehhez a videóhoz lett kitalálva... :)

És egy másik a csókáról, amit most találtam az éterben:

Ki kellene egyszer próbálni :P

Kulcsszavak: extrém zene