Így élünk mi
Nahát,éjjel megnéztem a Seven Pounds-ot...jó kis sírós film, a
kamera,fények, a ritmus nagyon eltalált. A sztorival vannak némi
problémáim,de hát semmi sem tökéletes. (csak
én)
Hatkor elhúzott G gürcölni, míg én ekkor szenderültem álomba,amit egy geciláda légy zavart meg, és addig nem hagyott békén,míg fel nem keltem.(hajnali tízkor)
Ezt követően megpróbáltam rajta revansot venni egy összetekert újság formájában, de hasztalan próbálkozásaimat hamar feladtam. Érted,azért ez mégiscsak nem fair play:Ő tud repülni...
Energiáimat ezután kőrözöttes pirítosómra koncentráltam,miközben ezerszer látott sorozatokat bámultam.
Most meg sarkozom,mert néha azt is kell.(bár az értelméről nem vagyok meggyőzödve:P)
Este Tancsapdaaaaaaaaa, addig még rockerré kell válnom, egy délután elég is lenne,csakhogy én most visszafekszem,hátha kimerült a légy a nagy üldözést követő menekülés hevében. Így majd szokás szerint az uccsó pillanatban fogok készülni. De leglább tudom,hogy mit veszek fel: a Tinkerbell-es polóm.:DP
És holnapra kivettem egy nap szabit,hogy ezúttal nyugodtan kialhassam az alkoholmámort. Meg a koncertet. Meg különben is:bankba is el kell mennem,mert már lejárt a bankkártyám,és hiába volt értesítve a bank,h nem lakom már ott ahol laktam, valami hiba van a rendszerben. Így kénytelen leszek személyesen egy új kártyát követelni. No nem baj,majd az asztalra csapok.
A magyar nagykövetségre is el kellene ugranom a közeljövőben, hogy csináltassak olyan szép új útlevelet,amivel majd mehetek Nagy Almát látogatni.
(jah a címben feltüntetett "mi" természetesen rám és rám
vonatkozik,ha valakinek bármi kétsége támadott volna
efelől)
