H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

Összes blogok

2007/08/25

Evanescence

    Már annyiszor meg akartam ezt írni,vagy Neki írni, vagy csak róla, de egyre többször jön elő, és szeretném ha valahol nyomot hagyna, hiszen akárhogy csűröm-csavarom, az életem része.

 

Nem tudom hogy fogok erre visszagondolni, ahogy alakul az életem mindig egy kicsit csavarodik az íze az emlékeknek, tényleg nem tudom mi sül ki belőle.

 

Életem eddigi legjobb nyara volt. Szerelmes voltam, Vele voltam. Minden percet együtt töltöttünk, csak mint barátok, de Ő akkor még nem tudta, hogy én másnak is akarom. Ahogy múltak a napok, repültek a hetek, egyre inkább feszültté vált a légkör, el kellett mondanom. És nem akarta. Valahogy feldolgoztam, aztán mégis megromlott köztünk a viszony, a szalagavatón is már csak kötelességből táncoltunk együtt, haragban váltunk el.

 

Később jött más, de legbelül még a legboldogabb időkben is visszavágyódtam a legszebb időszakba, amikor még lángolt a levegő, és elepedtem érte, az a hév azóta sem érintett meg...Ezt nem is igazán tudtam bevallani magamnak, kész lettem volna örökre feláldozni a múlt ezen részét, hogy a jövőben mással legyek, de talán a sors fintora hogy a jövőkép szertefoszlott és megváltozott a dolgok megvilágítása.

 

Írtam neki; amikor a képeinkre nézek nem jó haraggal emlékezni, csak békességet akarok, és azt hogy jó legyen felidézni. Kibékültünk. Nemtudom hogy találkozunk-e valaha...

 

Az élet megy tovább. Mi soha nem leszünk együtt, legbelül azért a vágy folyton dolgozik, tovább kell lépni.

 

De már tiszta szívvel megyek tovább.

 

Kulcsszavak: evanescence