H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/09

Hajóval a Dunán (Helén+Gábor=Lagzi)

Pár régi ismerős (Karcsit a gimnáziumi osztálytalálkozó óta nem láttam) és egy este a Dunán. (Továbbá az első este, amikor Sac hármasban maradt otthon a kicsikkel.) Képek nagyjából időrendi sorrendben.


(Tovább...)
Kulcsszavak: esküvő lagzi

2010/08/12

Móni+Peti=esküvő

No, aztán azon a hétvégén meg is volt az esküvő.


(Tovább...)
Kulcsszavak: esküvő kórus lányaink

2010/07/21

esküvői szépség

Böngészés során ezt a cikket találtam...

Azért is érdekes mert a barátnőm épp esküvőre készül. Nem olcsó mulatság az biztos, de persze egyáltalán nem ez a lényeg.

Jó dolog lehet ha valakinek meg van kérve a keze. 

Én nem aggódok, (ezt inkább az örömszülőkre hagyom) én csak azt kívánom, hogy legyenek boldogok!

 Egy idézet ami régen nálunk a falon lógott, és elgondolkodtató:

Igyál, de ne vedelj, vitázz, de ne perelj!

 

Amúgy az oldalon a projektorrá alakítható esküvői gyűrűről is olvashatunk... XXI század...

Kulcsszavak: esküvő

2010/06/23

Annyiminden...

Annyi mindenről akartam mostanában írni, de soha nincs időm, esténként meg Gábor néz focit a gépen, úgyhogy 10-ig nem is jutok ide. Plusz hosszabbítás ugye :) Most épp szünet van :)

 

Pedig volt Öcsiék lagzija, szerintem nagyon jó volt, csak a két gyerek miatt nemigen tudtuk kiélvezni a dolgot. Ez egy kicsit rossz volt benne, de szerintem ők tök jól érezték magukat, és igazából ez a lényeg. Arra mondjuk számítottam, hogy elérzékenyülök majd egyszer-kétszer, hogy "jajazénkisöcsém megnősül", de hogy végig bömbölöm a napot a menyasszony kikérésétől kezdve egészen estig,a mikor a barátaik által összeállított fényképes prezentációt nézzük, hát azért erre nem voltam felkészülve :) Szóval a lényeg, hogy jó volt. Az egyetlen rossz az volt benne, hogy Gyöngyi (immár a sógornőm (: ) családja elég bunkó volt, képesek voltak Gyöngyit buzerálni a saját lagziján, hogy ez se jó meg az se, meg utólag is fintorogtak egy csomó mindenre. Azért egy menyasszonyt megríkatni a saját lakodalmán szerintem nagy sötétségre vall, azért ez mégiscsak az ő ünnepük. Na mindegy, ezzel sajnos nem tudtunk mit kezdeni.

 

Mellesleg tökre jól belefogytam a ruhámba, és most már elmondhatom, hogy megérte a fitnesz bérlet, mert egy csomó bókot bezsebeltem, és ez tök jól esett. Utána egy hetet otthon voltunk, na azalatt semmi mozgás (leszámítva a gyerekekkel futkorászást), ellenben a maradék sütik tömeges felzabálása következett. Hét végére már szabályosan rosszul voltam, és nagyon hiányzott az edzés is. Tegnap este újra voltam, és nagyon jól esett a mozgás, nem is gondoltam, hogy ez a bajom, de Gábor kimenőt adott, és azóta kezdem magam újra embernek érezni :)

 

Mostanában nagyon durván fáradt és nyomi vagyok, minden délután alszom (szerencsére a porontyok engedélyezik, Léna is két órát szunyál Ádámmal délutánonként), de így is tiszta kóma vagyok. Emlékeztet ez egy bizonyos állapotra, de nagyon remélem, hogy ez most nem az az állapot. Nem mintha nem örülnék egy harmadiknak, de egyrészt nem mostanra tervezzük, másrészt az utóbbi két hétben 5-ször voltam Lénával röntgenen, ami azért nem egy méznyalás egy embriónak. Persze esély nem sok van rá, de ma azért megfordult a fejemben, hogy csak nem...?

 

Na takarodok is a géptől, már megy is a második félidő...

 

2010/06/16

Bódhiszattva a metrón...

Sziasztok mindenkinek!

 

Pár perc nevetés, persze, csak ha nem sajnáljátok rá az időt…

Hat perces videofilm egy metróútról…
Van még két másik nevetős kedvencem, egy esküvős mulatság, és az egyik kedvenc színészemről egy jól sikerült riportkísérlet... :)

A nevetés kétségkívül az egyik leghatásosabb gyógymód: igen komoly testi tréning, megmozgatja egész keringésünket, fokozza a szívműködést, kitágítja az ereket, és ezzel rövid időn belül egyensúlyba hozza a vérnyomást.


(Tovább...)

2010/06/11

Szopó ágon a hólabdával

Öcsémék esküvőjére megígértem, hogy sütök 2 sütit. Az egyik sima ügy, már sokszor csináltam, nem bonyolult, és eléggé finom.

 

Kitaláltam, hogy a másik legyen hólabda, amit még sose próbáltam, viszont esküvőkön szokott lenni, és szerintem tök finom. Nosza, szereztem is nyomban 2 receptet, kiválogattam mindegyikből a szimpatikus elemeket, a cukormennyiséget erőteljesen megnyirbáltam, és nekiláttam a sütésnek tegnap este.

 

Éjjel fél 12-re odáig jutottam, hogy megvolt a piskóta (még így is túl édes lett), megvolt a krém, és akkor azt írja a recept, hogy szaggassam a piskotát kör alakú darabokra. Igen ám, de rájöttem, hogy nincs pogácsaszaggatóm! Próbáltam üvegpohárral, de annak nem elég éles a pereme, és nagyon összenyomta a tésztát. Sebaj, mondom, majd ma délelőtt megoldom, kérek a szomszédoktól vagy végső esetben lemegyek a retkes tescoba és lopok veszek egyet magamnak. A tésztát tehát letakartam, a konyhát rendbe raktam, és álomra hajtottam a fejem.

 

A reggeli készülődésben egy darabig fel sem tűnt, hogy Ádám a konyhában van, és gyanús csendben tevékenykedik... Mire kiértem, egy műanyag késsel szörnyű pusztítást végzett a tésztában. Iszonyatosan mérges lettem, jól meg is szidtam, és méltatlankodva kérdeztem, hogy akkor most mit viszünk Gáboréknak a lakodalomba?! Mire Ádám nemes egyszerűséggel azt felelte, hogy SÖRT! :)

 

Sokáig nem lehetett rá haragudni ezek után, inkább a tésztából próbáltam menteni a menthetőt. Azért valamennyit így is sikerült kiszaggatnom a szomszédból kapott pogácsaszaggatóval, és nekiálltam megkenni és kókuszba hempergetni őket. Hogy ezt a műveletet zavartalanul végezhessem, Ádámot kivételesen leültettem a Vízipók csodapók elé (nem kellett neki kétszer mondani...), Lénának pedig kivételesen engedélyeztem a szelektív kuka tartalmának kipakolását és aprólékos tanulmányozását. Sikerült is ily módon annyi időt nyernem, hogy 6 azaz hat darab süti elkészülhessen!

 

Most nekifutok a maradéknak, és szívből örülök, hogy nem mondjuk 8-an vagyunk testvérek, így várhatóan már csak a nővérem esküvőjére kell legközelebb (és a művelet mérsékelt sikerére tekintettel lehet, hogy utoljára) hólabdát sütnöm :)))

Kulcsszavak: Ádám esküvő

2010/06/07

Léna kezd kilábalni a torokgyulladásból. Már épp kezdtem aggódni, mert két éjszaka egymás után nagyon magas láza volt, de aztán tegnap hirtelen javulni kezdett, és most már tök jól van. Eddig nem voltam a homeopátiás szerek élharcosa, de ez mondjuk eléggé meggyőző volt. Mindenesetre még pár napig adom neki a tablettát, ami nem egyszerű, mert vízben feloldva bele kell kanalaznom a szájába, és már akkor szorítja össze, ha meglátja, hogy közeledek felé. Pedig nincs is rossz íze, enyhén édeskés, és annyi, de valamiért annyira nem komálja.

 

Hála Istennek végre kisütött a nap, és úgy néz ki, hétvégéig így is marad, ami azért is nagyon jó hír, mert szombaton lesz Öcsiék esküvője. Már nagyon várom, és elhatároztam, hogy hacsak Léna nem fog nagyon kitartóan bömbölni, akkor most az egyszer gonosz anyuka leszek, és nem leszek rá tekintettel. Ha nem fog aludni, felőlem fönt lehet éjszaka is, de nem fogok hazamenni miatta a lakodalomból. Ott lesz egy külön helyiségben, és vigyázni fognak rá, vagy ha kell, én kiviszem magamhoz is, de hacsak nem lesz valami nagy gáz, akkor maradunk. Ádámra anyósom fog vigyázni otthon, de ő is maradhat, amíg bírja a gyűrődést, és csak akkor viszem haza, ha végképp kidőlt.

 

Hétvégén szuperfitnesztündér voltam, voltam úszni és az edzőteremben is, ráadásul egy napon. Nem így terveztem, de végül így sikerült, és tök jól esett. Mivel az elmúlt hónapban töretlen volt a lelkesedésem, vettem magamnak bérletet, sőt Férj is, úgyhogy most már akár együtt is járhatunk gyúrni :))) Persze csak ha közben valaki vigyáz a kisnövésűekre, ellenkező esteben kizárólag felváltva koptathatjuk az edzőgépeket.

2010/05/09

Nagyon mászik :)

Léna a hétvégén egészen belejött ebbe a mászás-dologba. Igazából most már ha nem akarja, nem is igen teszi le a pocakját, szépen akkurátusan rakosgatja egymás után a kezeit és a lábait. És egyre célirányosabban mozog: ha hallja, hogy kint vagyok a konyhában, akkor elhatározza, hogy utánam jön, és addig igyekszik, míg oda nem ér. Lehet, hogy rájött, hogy meg kell tanulnia elmenekülni Ádám elől :)

 

Tegnap voltunk egy esküvőn. Elvittük mindkét gyerekünket, és úgy terveztem, hogy Ádám a vacsorára marad, utána megy a mamájához, Lénát meg elaltatom a babakocsiban. Sajnos a vacsora csak 8-kor kezdődött, és Ádám nem nagyon bírt magával, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy már előtte elvisszük anyósomhoz. Étvágyát tekintve neki a vacsora amúgy se lett volna egy nagy élmény. Léna rendes csaj volt, el is aludt a vacsora elején, sőt, még táncolni is tudtunk egy kicsit, de a menyasszonytánc előtt fölkelt, és mivel látta, hogy buli van, nem is igen akart visszaaludni. Így aztán haza is jöttünk, pedig szívesen maradtam volna még.

 

Ez volt idén az első esküvő, és mostanra szerettem volna 54 kiló lenni. 55,2-ig sikerült jutnom, ami azért majdnem teljesen jó. Öcsémék esküvőjéig van még egy hónapom, és ha kellően lelkesen járok az edzőterembe, akkor talán még addig sikerül az in integrum restitutio, ahogy a jogászok mondanák, azaz magyarul az eredetei állapot helyreállítása, ami alatt a szülés előtti formámat értem. Persze ugyanolyan nem nagyon lesz, kivált ami a cickóimat illeti, de hát ennek bizony bele kell férnie, ha az ember vállal két gyereket. Ahelyett tehát, hogy a változtathatatlanon keseregnék, inkább dolgzom a változtathatón :) Ma fölpróbáltam azt a ruhát, amit szeretnék fölvenni, és rám jött! Mondjuk nem ártana még egy egész kicsit fogyatkozni bele, de azért ennek az eredménynek is nagyon örültem, és büszke is voltam magamra nem kicsit :)

 

Mindazonáltal tegyük hozzá, hogy bár elvileg azon dolgozom, hogy június 12-re jó formában legyek, igazából az a nap akárhány kilósan is nagy boldogság lesz nekem, és csöppet sem fogja a jókedvemet befolyásolni, hogy milyen ruha van rajtam. Istenem, még mindig nem bírom fölfogni, hogy az én kisöcsém komolyan megnősül :)

Kulcsszavak: esküvő fogyi Léna

2009/07/15

Rongyláb ;)

Kulcsszavak: esküvő tánc zene

2009/07/14

Még mindig nem hiszem el ;]

Kulcsszavak: esküvő napló