H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/12/04

Pali

Ma lehet, hogy hagytam magamat palira venni. Nem is írnék róla, mert égő, meg mert amúgy se szoktam ide írogatni, de megvallom, terveim vannak ezzel a bejegyzéssel. 

Jöjjön tehát a torta.

Épp a Klinikáknál bandukoltam hazafelé az esőben, a járdán (ott, ahol meleg a fal, mert valószínűleg krematórium húzódik meg mögötte), amikor egy csávó jött velem szemben. Vékony átmeneti kabátot viselt, zöld esernyőt és egy erősen megviselt térképet szorongatott a kezeiben. A valósághű ábrázolás végett még meg kell említenem a lapos tarisznyát is, amit a hátán keresztbevetve hordott. Általában fogékony vagyok a bajbajutottak problémáira, ezért amikor fékezett mellettem, készségesen kibányásztam a hangfalakat a fülemből.

A srácnak, mint kiderült, a hivatallal akadt nyűgje, legalábbis láthatóan főleg ettől volt feldúlva. Elmondása szerint lenyúlták a vonaton a laptopját meg a mittudoménmijét (eléggé hadart, és nem volt kedvem minden szavára visszakérdezni), és elment bejelenteni a rendőrségre, amellyel aztán egész napos kálváriára kárhoztatta magát. Nem mennék bele nagyon a részletekbe: utazási utalvány vagy mi a lószőr miatt rohangált onnantól keresztül-kasul a városban, amire először azt mondták neki, hogy kiállítják az önkorminál, majd onnan elküldték a Teve utcába, majd megint egy önkormihoz, aztán oda, ahol először járt vagy mi - Isten ne rója fel bűnömül, de öreg és fáradt vagyok én már ahhoz, hogy ezeket az eseményeket mind fejben tudjam tartani. Kivált tegnap óta. A fiú kicsit mulatságos volt, amilyenek a feldúlt emberek lenni szoktak. Nem akarta elhinni, hogy ekkora parasztok ülnek a bürókban Pesten. Amint sikerült kihámoznom a zavaros történetből, pénzre volt szüksége, hogy hazajusson távoli falujába, mivel előbb bezártak a hivatalok, mintsemhogy hozzájuthatott volna az utalványához.

Mit tesz isten, meggyőzött. Pedig van képem a szélhámosságok lefolyásáról, és mégis. Sok minden szólt amellett, hogy igazat mondott, és olyan érzékeletesen adta elő magát. Az is elbűvölt, hogy ha hazudik, akkor MENNYIRE hitelesen csinálja. Utólag visszagondolva, volt azért egy-két dolog, ami sántított, nem annyira a szavaiban, inkább a cselekedeteiben, de ha akarom, most is mindent be tudok illeszteni a képbe. Lenyomoztam neki, hogy mikor megy a vonatja a távoli falu felé. Nagyjából emlékezett a menetrendre is, nem a pontos időpontokra, de hogy melyik vonattal ér haza csak holnap és melyik vonat IC, arra igen. Felírtam neki a telefonszámomat, meg hagytam, hogy lediktálja a címét. Megígért egy hívást holnapra azzal, hogy holnaputánra megbeszélünk egy találkát, amikor visszaadja a pénzemet.

Notóriusan bevállalok bizonyos időközönként ilyen zavaros ügyleteket, pedig általában át szoktak vágni. Mindig azt gondolom, ez az emberiség tesztje. Nem tudom, valahogy azt érzem ilyenkor, hogy az én értékrendem szerint nem mérhető össze az esetlegesen elvesztegetett lóvé azzal, hogy esetleg elküldök valakit a picsába, pedig tényleg segítségre szorul. (Ez nem önfényezés, azt hiszem, sokkal inkább hülyeségem bizonyítéka manapság, különben nem is írnám ide :)) Ám ha mégsem szorult segítségre, hanem szépen röhög a markába, hogy mekkora madarat fogott, akkor élvezem az erkölcsi győzelmemet vagy minek hívják azt, amikor beigazolódni látom, hogy van ember, akinek pár szaros papírdarab jelenti azt, amit nekem, mondjuk, az emberség meg a bizalom jelent. Ja, és jelen esetben gyógyírként szolgálhat esetleges kudarcomra még az is, hogy voltaképpen nagyszerű előadást láthattam a pénzemért.

De eszem ágában sincs előre ítélkezni a csávó felett, mert most is hajlok rá, hogy ez tényleg egy bajbajutott srác volt. (Remélem, simán hazajut még ma.) Egyszerűen csak le akartam írni a holnaputáni önmagamnak meg tökmindegy, annak, aki esetleg elolvassa, hogy mint éreztem erről az egészről eznap. És most lehet fogadásokat kötni, lehetőleg a szellemi képességeimre tett utalások nélkül. Az odds legyen mondjuk 1:95 - már arra, hogy nem aratok erkölcsi győzelmet végül. (De figyelitek? Mindenképpen aratok.)

Kulcsszavak: az esőben srác