Hétvégén újabb tanúbizonyságot nyertem, hogy
nem erre a világra kellett volna, hogy szülessek, hanem a hercegek,
lovagok és hercegnők korába (pl. Sissi). Hogy miért? Nagyon
régimódi felfogásom van. Nálam az élettársi viszony is hűséget
jelent, az már felér egy házassággal. Olyan dolgokat látok, hallok,
tapasztalok barátoktól, barátnőktől, vagy ahogy tetszik haveroktól
(csak annyit árulok el, hogy mindenki, mindenkivel kavar, nem fogok
itt szaftos sztorizni) hogy néha úgy érzem, tényleg nem erre a
"Földre" kellett volna szülessek.
És természetesen én vagyok a különc, és
csodálkoznak, hogy én /idézem/ "miért nem kavarok és miért nem
akarok kavarni házas emberrel, vagy miért nem kefélek olyannal, aki
nem tetszik, vagy nem vagyok belé szerelmes, csak azért mert jó
buli és mindenki ezt csinálja". Még szerencse, hogy vannak
erkölcsös nevelések és neveltetések is. Hál' Istennek én reggelente
tükörbe tudok nézni lelkiismeretfurdalás nélkül - mert semmi
rosszat nem tettem és nem is áll szándékomban.
0 hozzaszolas