Fantasztikusan jó, és hihetetlenül fárasztó hétvégén vagyok túl.
Azt hiszem elégedett lennék az életemmel, ha az összes ilyen lenne.
:o)
Ma három körül értem haza, és egy kis fürdőkádi ázás után
elaludtam, talány nyolc körül tértem magamhoz. Fáj mindenem,
izomlázam van, és kék foltjaim, de feltöltődtem.
Elöljáróban a képekről (amik majd lesznek) annyit, hogy
szombaton volt a játék maga. Én fényképeztem péntek este, szombat
reggel lemerült a gépem, estig a töltőn volt, úgyhogy a játék
legvégén pillegőkről van pár fotó és az esti buliról. De voltak
kint fotósok, szóval lesznek igazán jó képek, csakhát én nem voltam
megint a helyzet magaslatán, ugye...
Szóval először vettem részt fagyott világ live-on, és a
jószerencsém úgy hozta, hogy kapásból belecsöppentem a
szervezőgárdába. Ez a harmadik játék, amit csinálnak/csinálunk :o).
Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen nyitottan és szeretettel fogadtak,
elfogadtak. Régóta hiányzik az életemből egy ilyen alkotó társaság.
Sokfelé járva találkoztam olyan emberekkel, akik ekötelezetten
foglalkoznak valamivel, szabadidejükből áldozva, nonprofit alapon,
tiszta szívvel és lelkesedéssel tesznek valamilyen ügyért. Hát...
azt hiszem én most megtaláltam a sajátomat, kicsit olyan, mintha
hazaérkeztem volna.
Remélem ezt majd sokára is így gondolom.
Szóval pénteken érkeztünk a kulcsosházba Pilisszentkereszt
felett. Már sokan ott voltak, egész nap készítették elő a terepet.
Akkor már csak a házban folytak az apróbb munkák, molyolások,
festegetés, varrás fegyverek szeretgetése, jelmezek próbálgatása.
Néhány órás megbeszélés, kaland átbogarászása, fröccsök,
körömlakkok, nevetések, ágyba zuhanás, és gyors alvás a kaland
kezdetéig.
Másnap egy egészen más nap volt... Korán keltünk, mindent
berendeztünk, átöltöztünk és átlényegültünk. Krisztával/Lorettával
elfoglaltuk a kocsmapultos állásunkat és boszorkányoskodtunk estig.
Az elfek hoztak egy hatalmas hordó mézsört, ami a játék végéig el
is fogyott... És persze jöttek a szereplők, hatalmas fegyverekkel,
páncélokban, festett arccal, kicsi gyerekek, meg nem annyira komoly
felnőttek. Emberek, orkok, tündék, szörnyek.
Persze nekünk kicsit nehéz volt így játszani, hogy ténylegesen
el kellett látni a fogadós szerepét, tát főzni, szerelmi bájitalt
keverni, kaját melegíteni, gyógyítani/feltámasztani, kenyeret
vágni, térképet letagadni, hagymát aprítani, küldetéseket kiadni,
mézsört merni, rontást levenni, tésztát főzni, mérget eladni,
boszrorkánykodni.
Nagyon gyorsan elszaladt az idő.
Amire megint sötét lett már befejeztük a játékot, a fogadó körül
még üldögéltek egy ideig az emberek, de végül útnakindultak, és
annyian maradtunk, mint ahányan reggel voltunk.
Mindenki leeresztett, kiültünk a tűz köré és
beszélgettünk. Összeraktuk, hogy végül mi is történt valójában,
hogy zajlott a kaland. Általános fáradtág és jókedv. A buli végül
mégiscsak csúnyául beindult (tulajdonképp még szülinaposunk is
volt!), nem emlékszem mikor mulattam utoljára ekkorát!
Ma már csak a romok eltakarítása és a hihettlenül enyhe februári
erdő... Pulcsiban ültünk kint a ház előtt és majszoltuk a magmarat
elemorzsiát. Még ekkor is annyi erőt és energiát éreztem magamban,
amit csak kint a természetben lehet.
És, azt hiszem sikerült a srácok fülébe beleraknom a bogarat. Ha
minden jól megy a következő játék nem jövő télen lesz, hanem
megpróbálkozunk egy nyári egyhetes kísérleti verzióval is.
:o)))