H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/04/15

piknik

Szabbaton voltunka Hajógyári-szigeten piknikezni. :o))

Basszus, ez mekkora remek találmány! Szigorúan napsütéssel, kockás pléddel és a húsvéti reggeli kellékeivel. Meg némi rosé fröccsökkel. Még annyira zöld minden, hogy az ember szíve szinte belesajdul, pár hét múlva már nem lesz ilyen. És akkora nyár van, hogy némelyik fa még a téli kosztümöt viseli, a magamfajta pedig mezitláb rohangászik a fűben.

Amúgy a csúszdadombnál, illetve annak a tetején üldögéltünk, ami azért volt hasznos, mert megtekinthettük macsó apukát, miként játszik a kisdeddel.

A csúszdadomb egyik oldalán laknak a csúszdák, mily meglepő, a másik oldalán semmi, viszont a lábánál naaagy ződ gyep. Vízszintesen. (Az öreg rokkerek még emlékezhetnek rá, hogy úgy 10 évvel ezelőtt még ott is volt ménegy nagyszínpad a szigeten, és játszott ott pl.a Jethro Tull.) :o))

Szóval apu elráncigálja a két-háromévesforma fiát focizni. A gyerek nem túl lelkes. Úgy találta ki a játékot, hogy ő lemegy a domb aljába, a gyerek marad a tetején. Így ugyan neki belesüt a szemébe a nap ezerrel, de nem baj, mert van fasza foncsoros szemüvege. Aztán lentről üvöltözik a kölkének, hogy rúgja a labdát. Hatalmas rúgás, és a labda három métert gurul.  A lejtő ellenére meg sem közelíti aput. NNAAA? MÉÉÉGEGYSZEEEER! Ezúttal a gyerek sikeresen legurítja a labdát a domb aljáig. Apu boldog nagy lendületet vesz, hogy visszarúgja a dombtetőre. És ekkor jön a beégés, mert kb. a harmadáig, ha sikerül. Újabb próba, most a kétharmadáig is felrepül, innentől viszont a gyereket futtatja utána.

és ez így ment még hosszasan a mi szórakoztatásunkra.

2009/02/17

vaddisznórét

Erre pedig Kriszta hívta fel a figyelmemet tegnap.

És tudjátok mit?!

Baromi jó lenne egy ilyenbe belevágni egyszer! Talán nem is sokára. Bár nem egyedül. Az biztosan nem menne. De jó lenne. Nagyon.

Kulcsszavak: álmodom erdőmező

2009/02/08

Fagyott világ

Fantasztikusan jó, és hihetetlenül fárasztó hétvégén vagyok túl. Azt hiszem elégedett lennék az életemmel, ha az összes ilyen lenne. :o)

Ma három körül értem haza, és egy kis fürdőkádi ázás után elaludtam, talány nyolc körül tértem magamhoz. Fáj mindenem, izomlázam van, és kék foltjaim, de feltöltődtem.

Elöljáróban a képekről (amik majd lesznek) annyit, hogy szombaton volt a játék maga. Én fényképeztem péntek este, szombat reggel lemerült a gépem, estig a töltőn volt, úgyhogy a játék legvégén pillegőkről van pár fotó és az esti buliról. De voltak kint fotósok, szóval lesznek igazán jó képek, csakhát én nem voltam megint a helyzet magaslatán, ugye...

 

Szóval először vettem részt fagyott világ live-on, és a jószerencsém úgy hozta, hogy kapásból belecsöppentem a szervezőgárdába. Ez a harmadik játék, amit csinálnak/csinálunk :o). Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen nyitottan és szeretettel fogadtak, elfogadtak. Régóta hiányzik az életemből egy ilyen alkotó társaság. Sokfelé járva találkoztam olyan emberekkel, akik ekötelezetten foglalkoznak valamivel, szabadidejükből áldozva, nonprofit alapon, tiszta szívvel és lelkesedéssel tesznek valamilyen ügyért. Hát... azt hiszem én most megtaláltam a sajátomat, kicsit olyan, mintha hazaérkeztem volna.

Remélem ezt majd sokára is így gondolom.

 Szóval pénteken érkeztünk a kulcsosházba Pilisszentkereszt felett. Már sokan ott voltak, egész nap készítették elő a terepet. Akkor már csak a házban folytak az apróbb munkák, molyolások, festegetés, varrás fegyverek szeretgetése, jelmezek próbálgatása. Néhány órás megbeszélés, kaland átbogarászása, fröccsök, körömlakkok, nevetések, ágyba zuhanás, és gyors alvás a kaland kezdetéig.

Másnap egy egészen más nap volt... Korán keltünk, mindent berendeztünk, átöltöztünk és átlényegültünk. Krisztával/Lorettával elfoglaltuk a kocsmapultos állásunkat és boszorkányoskodtunk estig. Az elfek hoztak egy hatalmas hordó mézsört, ami a játék végéig el is fogyott... És persze jöttek a szereplők, hatalmas fegyverekkel, páncélokban, festett arccal, kicsi gyerekek, meg nem annyira komoly felnőttek. Emberek, orkok, tündék, szörnyek.

Persze nekünk kicsit nehéz volt így játszani, hogy ténylegesen el kellett látni a fogadós szerepét, tát főzni, szerelmi bájitalt keverni, kaját melegíteni, gyógyítani/feltámasztani, kenyeret vágni, térképet letagadni, hagymát aprítani, küldetéseket kiadni, mézsört merni, rontást levenni, tésztát főzni, mérget eladni, boszrorkánykodni.

Nagyon gyorsan elszaladt az idő.

Amire megint sötét lett már befejeztük a játékot, a fogadó körül még üldögéltek egy ideig az emberek, de végül útnakindultak, és annyian maradtunk, mint ahányan reggel voltunk.

Mindenki leeresztett, kiültünk a  tűz köré és beszélgettünk. Összeraktuk, hogy végül mi is történt valójában, hogy zajlott a kaland. Általános fáradtág és jókedv. A buli végül mégiscsak csúnyául beindult (tulajdonképp még szülinaposunk is volt!), nem emlékszem mikor mulattam utoljára ekkorát!

Ma már csak a romok eltakarítása és a hihettlenül enyhe februári erdő... Pulcsiban ültünk kint a ház előtt és majszoltuk a magmarat elemorzsiát. Még ekkor is annyi erőt és energiát éreztem magamban, amit csak kint a természetben lehet.

 

És, azt hiszem sikerült a srácok fülébe beleraknom a bogarat. Ha minden jól megy a következő játék nem jövő télen lesz, hanem megpróbálkozunk egy nyári egyhetes kísérleti verzióval is. :o)))

 

2009/02/06

Irány a Fagyott világ live!

Ma irány a Pilis, Fagyott világ!!!Illetve a játék csak holnap kezdődik, de azt még elő kell készíteni kicsit. A srácok már kint vannak most is az erdőben, mi Krisztáékkal valamikor délután megyünk.

Még meg kell szereznem a szárazjeget is. :o))

Tegnap este nekiálltam molyolni a jelmezemmel, ugyanis rájöttem, hogy csak fejben raktam össze, az elmélet meg általában nem működik a gyakorlatban, de most tulajdonképp szerencsém volt.

Sőt a végére még jobb is lett, mint amit elterveztem. A köpeny szerintem telitalálat. Vicces volt, mert Szaffi is beszállt "segíteni". Ugye ültem ott a nagy kupac ruha, fonal, szalag között, ő pedig azt gondolta, hogy ezek mint az ő szórakozását hivatott szolgálni. Nem kis kihívás úgy varrni, hogy folyamatosan letámadta a tűben lévő fonalat.

Elhatároztam, hogy "kis" hátizsákkal jövök, tehát nem a 90 literes monsztával, hanem egy kb. feleakkorával. Így viszont a logisztikát kellett beindítani. Végül otthon maradt néhány palack, majdnem otthonhagytam a vízipipát (pedig az fontos). Most pedig itt mosolyog rám a zsák, és alig várja, hogy elinduljunk. Végül télihálózsák mellett dontöttem, kívülről lifeg rajta. imádnak a BKV-n. :D