H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/01/13

Aki feleségül vett egy háborút

Aki szerelmes lett a háborúba
Vaszilij Groszman

Csak olyan szállodában érdemes regényt írni, melyet bombáznak
Ernst Hemingway

A katonai szolgálatra látszólag testileg és pszichésen tökéletesen egyformán  alkalmatlan fiú , apja és a háború bűvöletében nőtt fel. Imádta a fegyvereket,mindent elolvasott a Frunze Egyetem  hadianyagraktárából, és rendkívül erős rövidlátása ellenére is két hónap alatt mesterlövészt faragott magából.Stratégia és taktikai képzésére is időt szánt, és saját terepasztalt faragtott magának apjával.Jelzem, hogy az öreg Skorzeny is alkalmatlan volt Ausztriában hadi szolgálatra, EZÉRT ment a német Wermachtbal, és az első rendkívüli feladatot azért kapta-Mussolini kiszabadítása-mert tudott olaszul. Nemcsak feltalálta,de használta a genfi tavaknál 1942-ben vadkacsavadászaton a hangtompítós géppisztolyt. Groszman, Skorzeny orosz tejtestvére,egy szorongó,félénk kisfiúból vált a II. Ukrán Front leghíresebb mesterlövészévé, akiben mellesleg nyolcvan író lakott.Elképesztő bátorsága családja elvesztéséből fakadt. Képes volt kiszabadítani ukrán származású feleségét, úgy, hogy személyesen írt Sztálinnak. Álltólag kártyán nyerte el fiát Sztálintól egy grúz borokkal különösen gazdagon tarkított estén a Kremlben.Csak annyi evett naponta, hogy éhen ne halljon, s több ízben,  Leningrád három éves ostroma alatt, mikor a szülők megették a borzalmas éhínségben gyermekeiket, Groszman odaláncoltatta magát bilinccsel az íróasztalhoz, hogyha elájul az éhségtől, legyen.aki megtalálja.
Írói eszköztára képtelenül bizarr, a fontolva hanyatlás helyett valószerítlenül őszinte, csak a méltatlanul elfeledett Kolcov-hoz tudom hasonlítani, akiről elismergő morgással jegyezte meg Gorkíj,hogy Oroszország legokosabb embere. Na meg Babel, aki oly szívesen írt a porlepte, csüggedt hadfiról, Szasa Kolesznyikov -ról,akinek Zsukov mindig parancsba adta, hogy a túlerő ellenére is mindig nyernie kell, és mellesleg nevének tükörfordítása,magyarítása nem más,mint Kerekes Sándor. Kis Petrovom....


A nagy túlélő
                        
A londoni rádió egyik nyilvános irodalmi adásán három oroszországi író árvája szerepelt. A Doktor Zsivágó Nobel díjas szerzőjének fia, Jevgenyij Pasternák mérnök, Natalja Babel, a Vörös lovasság írójának leánya Párizsból, és Perec Markis jiddis költő fia Budapestről.
Paszternák belső száműzetésben töltötte életét. A Nobel-díj átvételét nem engedélyezték neki. Babel sorsa sokáig titok maradt. A második világháború után Párizsban tűnt fel - a minden belső rendszerváltozást túlélt - Ilja Ehrenburg, azzal szédítve a családot, hogy az apa és a volt férj feltehetően új családot választott. Ehrenburg jól tudta, hogy Bábelt 1940-ben agyonlőtték.
Simon Markis 1970-ben érkezett Budapestre. Miért éppen Magyarországot választotta a Bakuban született fiatalember, erre maga sem tudta a választ. Hiszen ókori nyelvekből diplomázott, a Szovjet írók szövetségének tagja volt, kétszobás lakás és egy telefon fölött rendelkezett. Apját, a neves jiddis költőt rehabilitálták.
Amikor 1949. január 27-én Perec Markist letartóztatták, maradt még annyi ideje, hogy kéziratainak egy részét elrejtse. Sorsával tisztában volt. A második világháború idején Sztálin felhasználta az ukrajnai jiddis színház művészeit és szerzőit nemzetközi propagandára. A hírneves színész Solomon Mihoelsz a költő Icig Féfer társaságában az Egyesült Államokban járt, miután Ehrenburg közvetítésével maga Sztálin küldötte őket pénzt, paripát és fegyvert remélve. A küldetés sikeres volt. Féfer tisztességtudóan jelentkezett be a katonai kémszolgálat San Franciscói rezidensénél, és egy tizennyolc oldalas jelentésben számolt be az otthoniaknak amerikai kapcsolatairól. Mihoelsz, minden idők legjobb jiddis Lear-királya még a Sztálin díjat is megkapta.
A győztes Sztálin generalisszimuszon azonban az üldöztetési mániával együtt hatalmasodott el az antiszemitizmus, ez könnyen érthető, hiszen az antiszemitizmus maga is fejlett paranoia. Azt képzelte, hogy öngyilkossá lett feleségének családja a zsidók nemzetközi összeköttetéseit használta arra, hogy róla külföldön kompromittáló adatok terjesszen. A leánya emlékiratai említik, hogy Mihoelsz megsemmisítésére telefonon adott utasítást Abakumovnak. A nagy színész egy Golubov-Potopov nevű, fedőfoglalkozása szerint színikritikussal, valójában hivatásos besúgóval utazott Minszkbe. Ott éjnek évadán két bérgyilkos rángatta ki őket a szállodából. Aztán autóbalesetet rendeztek egy teherautóval, a holttesteket másnap találta meg a rendőrség. A besúgóval is végeztek
A jiddis költőknek és íróknak titkos tárgyalást rendeztek. Perec Markis egykoron könyvet írt Mihoelszről. Már ettől is gyanús volt. A titkosszolgálatok most megnyílt archívumainak tanulsága szerint azonban már 1944 óta figyelték, megjegyzéseit jelentették a szerveknek. Kémkedés, cionizmus, minden belefért a vádakba. A tárgyalásnak immár teljes szövege olvasható: paródia volt. Valamennyi vádlottat kivégezték.
A Markis családot mindez örök számkivetésre kárhoztatta. Simont Budapestre vetette a szerencséje, mert ott, legalábbis ideiglenesen, otthonra talált. Sohasem tudtam meg, miből élt. Rotterdami Erasmussal foglalkozott. Róla szóló könyvét a hetvenes évek derekán magyar fordításban adta ki a Gondolat könyvkiadó. Cikkeket írt franciául, oroszul, angolul. Erasmusról nagy, nemzetközi vitája volt, ezt nem egyszer fejhangon ismertette egy-egy eszpresszóban. Erasmus nem volt antiszemita, hirdette Simon Markis hol Pesten, hol Budán. Azok az 1517-ből származó levelek, amelyekben a rotterdami mester elátkozza a zsidókat, nem perdöntőek, csak a kor nyelvén fogalmazódtak. Az igazi Erasmus mindezt másképpen gondolta.
Az édesapjáról csak halkan, csak négyszemközt beszélt. Önmagának sem tudott választ adni arra, miért vándorolt vissza Perec Markis a Szovjetunióba Nyugatról a húszas években? Milyen illúziók szédítették meg az apák nemzedékét. Perec Markis ódát írt Sztálinról. Miért?
Simon „odahaza” a latin és görög klasszikusokkal foglalkozott és Erasmussal. Magyarországon, majd genfi egyetemi tanárként a zsidó irodalommal. Vaszilij Groszmanról oroszul jelent meg könyve Izraelben – arról a Groszmanról, aki haditudósítóként egyaránt beszámolt a Krasznája Zvezdának és egy jiddis újságnak. Groszman nagy műve az „Élet és sors” kéziratban maradt fenn. A szerzőt nem kedvelte Sztálin s a kéziratot a titkosszolgálat kobozta el. A napvilágra került kézirat egyik kései gondozója volt Simon, filológus szakembere a különböző beillesztéseknek.
Simon négy esztendei tartózkodás multán Svájcba távozott, de a Collegium Budapest meghívására csaknem két évtized múltán tért vissza Budapestre. A szláv és balti nyelvek tanszékének docense, Hetényi Zsuzsa beszélte rá, hogy Kertész Imre egyik regényét fordítsák le oroszra. Ez a fordítás egy izraeli orosz folyóiratban jelent meg folytatásokban.
Ugyancsak Hetényi Zsuzsával fordította a mártírhalált halt Pap Károly egyik regényét. Simon Markis magyar állampolgár lett (a svájci mellett ), munkatársa, Hetényi Zsuzsa lett a felesége.
Simon Markis hetvenöt esztendősen, 2003-ban húnyt el Budapesten. Halálhírét, ha jól követtem, csak külföldi újságokban olvastam. Hagyatéka mindenesetre Budapesten van, s remélhetően feldolgozásra kerül. Kedves írója, Vaszilij Groszman halálos rákkal küzdve a bemikrofonozott kórházi szobában másolta a paplan alatt azokat a „betéteket”, amelyek teljes igazzá formálták nagyregényét. Az életével játszott mindenki, akinél megtalálták volna a kéziratot.
Simonnal beszélgetve, hangosan semmiségekről, suttogva az irodalomról, a hallgató megértette, milyen élet-halál harcot folytattak a túlélésért a jobbak. Néha azzal kérkedett, hogy neki jutott a legsajátosabb sors. Én csacskán lehűtöttem, s felemlegettem, hogy egyszer összefutottam az albán bolsevik diktátor fiával. Tíz esztendei börtönből szabadult, ahol az édesanyjával együtt ült.
Budapestre menekült s író akart lenni.
http://209.85.129.104/search?q=cache:zLB31y7TQmEJ:www.nepszava.com/index.php%3Ftopic%3D4458%26page%3D3434%26PHPSESSID%3D5a96c6e740c16074ea5701ab43d2+Vaszilij+Groszman&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu&lr=lang_hu&client=firefox-a
Ungvári Tamás

A krónikás

A treblinkai beszámoló Vaszilij Groszman szovjet katonaorvostól származik, aki személyesen kérdezte ki 1944-ben a treblinkai haláltábor túléloit és foglyul ejtett hóhérait (V. Grossman: A treblinkai pokol, Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1945). Ebbol idézek: "Mindazt, ami az alantiakban következik, élo tanúk elbeszélései alapján állítottuk össze, olyan emberek vallomásaiból, akik a tábor létesítésének elso napjától 1943. augusztus 2-ig Treblinkában dolgoztak, amikor a fellázadt halálraszántak a tábort felgyújtották és az erdobe menekültek, úgymint maga a letartóztatott orség megerosítette és sok esetben kiegészítette a tanúk vallomásait. Ezeket az embereket személyesen láttam, sokáig és kimerítoen beszélgettem velük, írásbeli vallomásaik asztalomon fekszenek elottem..." (14. o.). Ami mármost a negyven másodpercet és a könnyu halál feltevését illeti, a beszámolók - úgy tunik - nem támasztják alá Nolte elhamarkodott hipotézisét. Hallgassuk csak meg a krónikás Vaszilij Groszmant: "A kamrákban a megölés idotartama 10-25 perc volt. Új gázkamrák felállítása után az elso idoben, amikor a hóhérok a gáz használatával még nem voltak tisztában és csak különbözo mérgezo anyagok adagolásával kísérleteztek, az áldozatok borzalmas kínok közt még éltek 2-3 órán át. A legelso napokban, amikor a nyomó- és szívóberendezések még rosszul muködtek, a szerencsétlenek kínjai 8-10 órán át is tartottak. A megölés céljára sokféle módszert alkalmaztak: egy nehéz tank motorja, amely Treblinka állomás turbináit mozgatta, az elhasznált gázt pumpálta. Az elhasznált gáz 2-3 százalék szénoxydot tartalmaz, melynek az a tulajdonsága, hogy a vér hemoglobinjával egy nehezen bontható vegyületet, az úgynevezett carboxyhemoglobint alkotja. Ez a carboxyhemoglobin sokkal bonthatatlanabb, mint az oxyhemoglobin, amely alveolákban a vérben és a levegoben levo oxygén érintkezésekor keletkezik. Tizenöt perc alatt az emberi vér hemoglobinja eros kötést alkot a szénoxyddal és az ember üresen lélegzik - az oxygén nem kerül többé a szervezetbe, föllépnek az oxygénéhség tünetei: a szív veszetten dolgozik, hajtja a vért a tüdobe, de a szénoxyd által megmérgezett vér képtelen kivonni a levegobol az oxygént. A lélegzés hörgéssé változik, kínzó fulladás tünetei lépnek fel, az öntudat lassan kihagy és az ember elpusztul, mintha megfojtották volna." (38-39. o.) Továbbá: "Vajon van-e annyi lelkieronk, hogy elképzeljük magunknak ezeknek az embereknek érzéseit és szenvedéseit az utolsó percekben a gázkamrákban? Csak annyit tudunk, hogy hallgattak... A csonttöréseket is okozó borzalmas összepréselésben, amikor az összeszorított tüdok már alig tudtak lélegzeni, utolsó halálos verejtékben fürödve, szorosan egymás mellett álltak egy emberként." (40. o.) "A kirakodáson dolgozott emberek azt mondják, hogy a halottak arca igen sárga volt, és körülbelül 70 százalékának orrából-szájából csorgott a vér." (41. o.)
Kertesi Gábor

Ízelítő:
A tábornok szakácsa, aki a háború előtt egy étteremben dolgozott, az izbában lakik(orosz vályogkunyhó-Kerekes Tamás). Bírálja a faluban föllelhető élelmiszereket. A falusi asszonyok útálják és Timkának nevezik a szakácsot.
Timka:"Amikor az első vonalban dolgoztam, kihajtottam oda, egy slukkra bevágtam egy pohár denaturált ipari szeszt, és többé semmi nem érdekelt.Körülöttem csak úgy fütyültek a gránátok és a golyók, én meg csak énekeltem, ész osztottam az ételt a katonáknak. Ó, imádtak, hogy imádtak a katonák. Timka balettmozdulatokkal mutatja meg , hogyan mérte ki az adagokat, és dalol. Úgy fest, mintha ma is bevágott volna már egy adagot."


A kiadó:
aszilij Groszman a Vörös Hadseregben, 1941-1945


Gold Book Kft.
Történelem > Hadtörténet
Groszman, akit a német támadáskor, 1941-ben katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítettek, a Vörös Hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda különtudósítója lett. Figyelemre méltó módon a következő négy esztendőből hármat a fronton töltött, ahol az író szemével figyelte a történelem legirgalmatlanabb küzdelmét. Groszman közelről látta 1941 döbbenetes vereségeit és visszavonulásait, Moszkva védelmét és az ukrajnai harcokat. 1942 augusztusában Sztálingrádba vezényelték, s ott is maradt az utcai harcok legkegyetlenebb négy hónapjára. Jelen volt a kurszki csatában, a történelem legnagyobb páncélos-összecsapásában, és amikor a Vörös Hadsereg átment offenzívába, eljutott Bergyicsevbe. Ott beigazolódtak legrettenetesebb félelmei édesanyja és más rokonai sorsával kapcsolatban. Maga is zsidó lévén, vállalta a holocaust rémtetteinek pontos feltárását, ahogy a népirtás valós nagyságrendje kiderült. Hatalmas erejű, "A Treblinka nevű pokol" című beszámolóját bizonyítékként használták a nürnbergi perben. Az Író a háborúban egyedülálló tanúvallomás a keleti fronton zajló háborúról, és talán a valaha összeállított legjobb beszámoló arról, amit Groszman "a háború könyörtelen igazságának" nevezett.

Szerkesztő : Beevor, Antony; Vinogradova, Luba
Eredeti cím : A WRITER AT WAR, VASILY GROSSMAN WITH THE RED ARMY, 1941-1945

Gold Book Kiadó
info@goldbook.hu

Kerekes=Kolesznyikov,  Tamás
Timur Link
Cafe Stockholm
www.transycan.net/cafe


Kulcsszavak: epika