H0108152229
K0209162330
Sz0310172401
Cs0411182502
P0512192603
Sz0613202704
V0714212805

Összes blogok

2010/06/04

1920-2010

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/06/04/1920_2011

 

József Attila: Nem, nem, soha!
 
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
 
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
 
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
 
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
 
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
 
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
 
(1922. első fele)
 
Trianon fáj, fájt mindenkinek. Egy háború igazságtalan lezárása volt. Magyarországot feldarabolták és a győzteseknek dobták oda koncként. Vicsorgott és marakodott rajta a Kárpát-medence, hogy kinek jusson belőle jobb falat. Magyarország maradványán új országok jöttek létre, amelyet mi, magyarok soha nem fogunk tudni feldolgozni. Ha szóba kerül, azt mondjuk, hogy nem, nem soha. Nem lehet az, hogy egy országot szétszakítanak és lakosságát egy másik országhoz csatolják csak azért, mert a kicsiny győzteseknek is adni kell valamit.
Trauma, amelyen az ország soha nem fogja magát túltenni, míg egy magyar ember is él a földön.
 
[...] Bővebben!

sarok.org

1920-2010

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/06/04/1920_2011

 

József Attila: Nem, nem, soha!
 
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
 
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
 
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
 
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
 
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
 
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
 
(1922. első fele)
 
Trianon fáj, fájt mindenkinek. Egy háború igazságtalan lezárása volt. Magyarországot feldarabolták és a győzteseknek dobták oda koncként. Vicsorgott és marakodott rajta a Kárpát-medence, hogy kinek jusson belőle jobb falat. Magyarország maradványán új országok jöttek létre, amelyet mi, magyarok soha nem fogunk tudni feldolgozni. Ha szóba kerül, azt mondjuk, hogy nem, nem soha. Nem lehet az, hogy egy országot szétszakítanak és lakosságát egy másik országhoz csatolják csak azért, mert a kicsiny győzteseknek is adni kell valamit.
Trauma, amelyen az ország soha nem fogja magát túltenni, míg egy magyar ember is él a földön.
 
[...] Bővebben!

sarok.org