Összes blogok

Ma osztálytalálkozó lett volna, de mi értelme elmenni?

Akik abszolút fontosak voltak nekem és jelenleg is azok, az általános iskolából/középiskolából a mai napig tartom velük a kapcsolatot.

Akivel meg soha nem voltam "jó viszonyban", azzal minek haverkodni már? Maximum beszólni tudnék egy-két emberkének, azt meg nem akarok, mert már nincs értelme, már nem az az ember vagyok (félős és nyuszika és még a saját véleményét se merte kimondani/elmondani), aki akkor, csak maradtak fájdalmas emlékek, amit az ember inkább felejtene, de nem tud.

Megtanultam, hogyan legyek harapós és hogyan érjem el, hogy féljenek tőlem, ami hatásosnak bizonyult. A falat most pedig már késő lebontani, ember legyen a talpán akinek sikerül.

Évekig hordtam ilyenkor a piros szalagot, mert önkéntese voltam a Magyar AIDS Alapítványnak (amíg hagyták működni), és rengeteget tanultam ott. Nagyon fiatalon ismertem meg dolgokat, amik a mai napig hatnak rám, valamint olyan emberekkel találkoztam, akik vagy mély nyomokat hagytak bennem, vagy a mai napig jó barátaim.

Megtanultam egy csomó előítélettel leszámolni. Voltunk egy rakás jó buliban. Láttam halálosan beteg, vagy fertőzött embereket, akik jobban tudtak élni, mint én.

Mert mit számít az alvászavarom, adóssághalmazom, egzisztenciális romhalmazom, szociofóbiával kevert exhibicionizmusom, hisztériám, hogy ma reggel jöttem haza és este megint mehetek dolgozni, hogy a buszon az üveglap úgy nyikorog a fémen, hogy a zománc lepattog a fogamról, ha minden esélyem megvan rá, hogy egészséges gyerekem legyen, akinek megérhetem az érettségijét?

Ps: Ma van az első szerelmem szülinapja.