H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/04/10

Elhatároztam

  Ha valamikor ismét újranősülnék, feltétlenül olyan társat szeretnék feleségül venni, mint Helen (ismertebb nevén Nyúlányka) a hihetetlen családból. Az a Nő nem csupán az adottságainak köszönhetően átlagon felüli, hanem az alaptermészete és a jellembeli adottságai is kimagaslóvá teszik. Nem kizárólag a saját karrierjének él. Családcentrikus, kiváló édesanya, szerető feleség, rendkívül csinos, sőt szexi (kiváltképp amikor ejtőernyővé vagy motorcsónakká változik), sokoldalú és kreatív, bármilyen körülmények között feltalálja magát. Nem mond le a társáról, vagy a házasság intézményéről az első félreértések,  súrlódások, vagy nézeteltérések okánál fogva, hanem képes félretenni a sértődöttségét és hanyagolni a saját büszkeségét, ezáltal teret adva sokkal nemesebb tulajdonságoknak. Mindent elkövet azért, hogy rendeződjenek a dolgok. Rendelkezik kompromisszumkészséggel és empátiával, amelyek lassan elveszleni látszanak az életünkből.
Hozzátenném, hogy ezzel a beteges vonzalmammal a rajzfilmfigurák iránt (lásd régebbi bejegyzésem Holdviola hercegnőről) nem vagyok egyedül, ugyanis az egyik kedves jóbarátom (aki egyébként teljesen egészségesnek tűnik) a közelmúltba teljesen rámoccant a gonosz mostohára, a Fedőneve: Pipő c. razfilmből.
 
  Visszatérve a témához, szerintem minden feleség és anya valahol egy igazi szuperhős. Helyt kell állniuk nap mint nap az élet különböző területein, sok-sok feladatot látnak el, és ezer dologra kell egyidejűleg  koncentrálniuk. Mi férfiak hajlamosak vagyunk ezt magától értetődőnek venni, pedig ez óriási önfeláldozást követel meg a Nők részéről.
  Amikor Bob (azaz Mr. Irdatlan) kezdte hanyagolni a családját, nem osztotta meg a feleségével az érzéseit, nem értékelte kellőképpen Helen törődését, hanem kizárólag csakis önmagával foglalkozott, akkor kezdődött náluk a krízis. Ebből minden egoista pasi levonhatná a tanulságot.
 
  A magam részéről arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ebben a beteg világban csak akkor működhet normálisan egy társkapcsolat, ha a partnerünk fontosabb számunkra, mint mi saját magunknak. Természetesen ezt kölcsönösen mindkét félnek így kellene éreznie..
Kulcsszavak: elméleti_okoskodás